Sávuot, a Hetek ünnepe – Pünkösd 3.rész

Közös jegyek a Tóra adáskor és az Újszövetség Pünkösdjén

I. A nép egybegyüjtése, körülhatárolása:

II. Móz. 19,12. “Te pedig vedd körül a népet határsorompóval, megmondván nékik: õrizkedjetek fölmenni a hegyre, vagy annak csak szélét érinteni, mert aki megérinti a hegyet, halállal vész.”

ApCsel. 2,1 együtt voltak az atyafiak, az új nemzetség zsengéje “És mikor a pünkösd napja eljött, mindnyájan egyakarattal együtt valának.”

Nem olvasni arról, hogy az apostolok, tanítványok ebben az idõben mindnyájan együtt voltak. Az ünnepre való összegyûjtésük Isten akarata, és kegyelme volt. Tágabb értelemben az Újszövetség Pünkösdjén a Jeruzsálembe felzarándokolt zsidóság is össze lett gyûjtve, hogy a nemzetekbõl, az akkori világ minden tájáról érkezve valamelyest már a népeket is képviselje, akikre innentõl Isten Szelleme ugyanúgy kiáradt. A Messiáshoz Pünkösd napján megtért lelkek aztán egy-egy messiási gyümölcsként eleveníthették meg az országaikban a környezetüket.

II. Egyakaraton voltak

II. Móz. 19, 8: „… az egész nép egy akarattal felele és monda: Valamit rendelt az Úr, mind megteszszük.”
 ApCsel. 2, 1: „…mindnyájan egyakarattal együtt valának.” .

III: Természeti jelenségek – tûz, szél, zúgás, villámlások:
II. Móz. 19. fejezetébõl16. 18. versek:
És történt a harmadik napon, midõn felkelt a reggel, voltak mennydörgések és villámlások és nehéz felhõ volt a hegyen és a harsona hangja igen erõs volt és megdöbbent az egész nép, amely a táborban volt… És Szinaj hegye füstölgött egészében, mivel leszállott reá az Örökkévaló tûzben és felszállott füstgomolya, mint a tûzhely füstje és rengett az egész hegy igen nagyon.”

Apcsel. 2.fejezetébõl 2-3. versek:
És lõn nagy hirtelenséggel az égbõl mintegy sebesen zúgó szélnek zendülése, és eltelé az egész házat, a hol ülnek vala. És megjelentek elõttük kettõs tüzes nyelvek és üle mindenikre azok közül.”

Isten ugyanabban az idõben ugyanazokat a jeleket, és csodákat adta. Sinai hegyen Isten hatalma szállt le, és nyilvánult meg, és az újszövetségi Sávuoton is Isten Szellemének ereje ereszkedett le hatalmas erõvel.   A zsidó bölcsek a Tóra adás kommentárjaiban olyan természetfeletti eseményekrõl is írnak, melyek az Újszövetség sávuoti eseményeinek leírásakor tûnnek fel:
„A Tóra adása alkalmával Izrael gyermekei nemcsak hallották az Úr hangját, hanem látták is a hangok hullámait, amint elõbukkannak a Mindenható ajkairól. Úgy jelentek meg, mint valami tüzes anyag. Minden parancsolat, amely elhagyta Isten száját, körüljárta az egész tábort, majd személy szerint minden zsidóra leszállt.” – szól a Midrás.

 IV. A nép megszentelése:
II.Móz.19, 14. “És leszállott Mózes a hegyrõl a néphez, és megszentelé a népet, és megmosták ruháikat.”
Apcsel.2,3. “És megjelentek elõttük kettõs tüzes nyelvek és üle mindenikre azok közül.”

Isten már az Ószövetség Sávuotján is megszentelte a népet. Ez egy „külsõleg” történõ megszentelés volt. Az Úr megparancsolta az egész népnek, hogy mossák meg a ruháikat, és hogy ne közeledjenek nõhöz. (III. Móz 19, 15) Noha a nép nem mehetett fel Mózessel a hegyre, mert nem bírta volna Isten jelenlétét, az Örökkévaló mégis megszentelte õket.
A Szent Szellem kiáradásával a megszentelés „belsõvé” vált, Isten Szelleme a testünk templomába költözött. Isten kiáradó hatalmában, erejében úgy tûntek el, oldódtak fel, és semmisültek meg a tanítványok, mint Mózes a Sion hegyén. A Krisztusban megváltott, és ezáltal szabadokká lett tanítványok a szabadulás elsõ pillanatától (a megváltástól) eljutottak a szabadulás teljességéig: a Szellem által a szívek hústáblájára írt törvényéig.

V. Választott nép:Most tehát, ha hallgatva hallgattok hangomra és megtartjátok szövetségemet, akkor értékes kincs lesztek számomra az összes népek közül, mert enyém az egész föld. És ti lesztek számomra papok birodalma és megszentelt nép!” (II. Móz. 19,5-6a – Hertz)

Ti ellenben választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, megtartásra való nép vagytok, hogy annak erényeit hirdessétek, aki titeket a sötétségbõl az õ csodálatos világosságára elhívott. Ti egykor nem voltatok nép, most Isten népe vagytok…“ (I. Pét. 2, 9-10a – Csia)

Mózes a Sávout elõtt három nappal adta át Isten üzenetét a népnek: ha hallgatok Rám, „…lesztek számomra papok birodalma…”. Papok, akik Õt képviselik, Õt hirdetik a nemzeteknek. Innentõl számíthatjuk Izraelt, mint Isten megszentelt, felkent, és elhívott népét.
Jézus ugyancsak Sávout elõtt néhány héttel adta a missziós parancsot, amivel már jelezte, hogy a világ minden részére el kell menniük az apostoloknak, és vinniük kell az örömhírt. Pünkösd napjától beszélhetünk Isten egy új, felkent népérõl, akik „…egykor nem voltatok nép, most Isten népe vagytok…“. Innentõl indul el e „szent nemzet, megtartásra való nép” története.

A Szellem és a Tóra

A Tóra adása és a Szellem „adása”, kiáradása a párhuzamos események, és az idõbeli egyezés mellett még egy ponton elválaszthatatlanul összekapcsolódik. Ez az összefüggés teszi világossá számunkra, hogy a Tóra és a Szellem tulajdonképpen egy lényegû. Jeremiás próféta így szól errõl:
Hanem ez lesz a szövetség… …Tórámat az õ belsejökbe helyezem, és az õ szívökbe írom be, és Istenökké leszek, õk pedig népemmé lesznek.” (Jer. 31, 33) (9)
Ezékiel próféta pedig így szól:
„…és szellememet adom belétek és odahatok, hogy törvényeimben járjatok, rendeleteimet õrizzétek és megtartsátok.” (Ezék. 36,27 – Hertz Biblia)
E próféták szerint a Szent Szellem azért adatott, hogy Isten elhelyezze a Tórát, a törvényt a hívõk szívében. Ha ez igaz, akkor a Szellemnek és Isten Tórájának egyeznie kell. Mindkettõ egy lényegû is, hiszen mindkettõ ugyanannak az Egy Istennek ajándéka.
A Szent Szellem azért költözött a testünk templomába, hogy képessé tegyen minket arra, hogy Isten parancsolataiban járjunk, és megtartsuk az Õ rendeléseit.A Tóra nem helyezkedik szembe a Szellemmel, nem lehet Vele ellentétes. Pál azt mondja: „A Szellemnek gyümölcse ellenben: szeretet, öröm, békesség, hosszútûrés, jóságosság, derékség, hûség (hit), szelídség, önuralom. Az ilyenek ellen nincs törvény.” (Gal. 5, 22-23 – Csia Lajos ford.)

A Szellemnek tehát ugyanaz a lényege, mint a Tórának. A Szellem Isten teljes kifejezõdése, ami bennünk lakik. Így lehet az Úr a mi Istenünk, és lehetünk Isten fiai, követõi. Ezt már a Sínai hegyen is kifejezésre juttatta Isten, és ezt erõsítette meg a Csel. 2. fejezete szerint Pünkösd napján.  A Tóra szívbe ültetése ment végbe. Isten újra odaadta a Tórát, egészen másként.

9. Az eredeti héber szöveg itt a Tóra szót használja.

Felhasznált irodalom:
1. Hayim Halevy Donin: Zsidónak lenni – Göncöl kiadó, 1998, 220-221 oldal
2. Naftali Kraus: Zsidó ünnepek – A haszid legenda tükrében, Az õsi forrás sorozat (4) – Zsidó Nevelési és Oktatási Egyesület kiadása, 1994, 31-53 oldal
3. Hertz Biblia ide vonatozó részei
4. Raj Tamás: A savuot ünnepe (www.zsido.hu)
5. Sávuot, a törvényadás ünnepe /Részlet Oláh János: Judaisztika I. c. könyvébõl/ (www.lauder.hu)
6. Kevin Howard – Marvin Rosenthal: Az Úr ünnepei, Új Spirit Könyvek, Budapest, 2010, 11-25, 95-111 oldal
7. Werner Mücher: Az Úr ünnepei – Evangéliumi Kiadó, 2001, 30-36 oldal
8. Shavuot and Pentecost (www.yeshuarabbi.com)
9. David H. Stern: Jewish New Testament Commentary (A zsidó Újszövetség magyarázata) – ide vonatkozó kommentárok

Az írás a pécsi Immánu-El Közösségben készült.