Sávuot, a Hetek ünnepe – Pünkösd 1.rész

A kereszténység is ünnepli a Sávuotot, a Pünkösdöt, visszaemlékezve a Szent Szellem kiáradására, és a háromezer zsidó alámerítkezésére Jeruzsálemben, ahogy a Cselekedetek könyvének második fejezete mindezt elbeszéli. Az ünnep hallatán leginkább a hatalmas zúgó szélre, a tüzes nyelvekre, és a Szellem által nyelveken szóló tanítványokra gondolunk.
Ez az ünnep azonban mélyen az Ószövetségben gyökerezik. A Tóra rendelései alapján kezdetektõl fogva a zsidóság három nagy ünnepének egyike. (V. Móz. 16, 10. 16.) Nem lenne Pünkösd a Tórában lévõ gyökerek nélkül. A Cselekedetek könyve így vezeti be a pünkösdi eseményeket:
És mikor a pünkösd napja eljött, mindnyájan egyakarattal együtt valának.” (Apcsel. 2,1 – Károli)

Az apostolok, és a tanítványok az ünnep miatt jöttek össze, ugyanúgy, mint a  Jeruzsálembe felzarándokolt zsidók. A Tóra előírta minden zsidó számára (V. Móz. 16, 16), hogy jelenjen meg Sávout ünnepén Isten színe előtt Jeruzsálemben. Egy ilyen ünnep akár több milliós tömeget is jelenthetett, amely leginkább a Templom körül gyűlt össze. Az ünnep miatt voltak ott a Szellem kiáradásakor azokból az országokból, amelyeknek nyelvein hallották dicsőíteni Istent. A szétszórattatásban élő zsidóság így lett Isten dicsőségének tanúja. A párthusok, médek, elámiták (Csel. 2, 8-11) és a más népek között élő zsidók Jeruzsálemben járva-kelve saját nyelvükön hallották Isten magasztalását.

Innen kezdődik el a Szent Szellem kiáradásának gyönyörű fejezete, melynek szellemi hátterét, alapjait Isten a Szentírásban már sokkal korábban lerakta.

Ötvenedik napon

A hetedik hét után való napig számláljatok ötven napot, akkor mutassatok be új lisztáldozatot az Örökkévalónak.” (3 Móz. 23,16 – Hertz Biblia)

A újszövetségi Sávuot számítása is a Mózes harmadik könyvében leírtak szerint történik. (1) A Messiásban ez az ünnep sokkal mélyebb, gazdagabb értelmet kapott, de nem vesztette el az eredeti jelentőségét, helyét.

A napokat az árpaaratás kezdetétől, Niszán hónap 16-tól kell számolni. A Tóra így fogalmaz: „Hét hetet számolj magadnak attól fogva, hogy kezdenek sarlót vinni az álló gabonába, kezdd el számlálni a hét hetet.” (V. Móz. 16, 9 – Hertz Biblia) Az aratási időszak az árpa aratásával Pészahkor vette kezdetét, és a búza aratásával folytatódik, illetve teljesedik ki. A két ünnep, a Pészah és a Sávuot így fonódott össze már az Ószövetségben is.

Ötven napot kell számlálni, és az ötvenedik napra esik a Sávuot ünnepe. Az ünnep neve a napok számlálásával függ össze. A Sávuot héberül heteket jelent. (2) E név arra utal, hogy hét teljes héten keresztül, tehát 49 napig kell számlálni a napokat. Az ötvenedik nap az ünnep. (3) A görög név „Pentecosté” (vagy pentekoszta) ötvenedik napot jelent. Innen ered a magyar Pünkösd elnevezés is. (4)

Félrevezető azonban az, hogy a fordítások az Ószövetségben a Hetek ünnepe kifejezést használják, és az Újszövetségben a Pünkösd kifejezést. Mintha ezzel azt akarnák sugallni, hogy két különböző ünnepről van szó. Ez is az oka annak, hogy az Ó-, és Újszövetség Sávuotja közti párhuzam nem élő a hívők körében. Pedig a kettő valójában egy, és az Ószövetség figyelmen kívül hagyásával nem tudja Krisztus népe igazán mélyen megérteni Isten üzenetét ezzel az ünneppel.

Az ünnep a pészah ünnepéből indul ki, mert onnan számítandó. A napok számlálása a sávuotot elválaszthatatlanul összekapcsolja a pészahhal.

Mivel a Hetek ünnepe egy korszakot zár le, a Talmud egyszerűen csak zárásnak (áceret)-nek nevezi. Ezzel zárulnak le a Peszáh napjai, vagyis ezzel végződik a megemlékezés az egyiptomi kivonulásról, melynek egyetlen célja a Tóra adása volt.

Nincs sávuot, Tóra adás, peszáh és Egyiptomból való kivonulás nélkül. Az egyiptomi rabszolgaságból ki kellett szabadulni ahhoz, hogy elérkezhessen Izrael népe a Sinai hegyhez, ahol a Tórát adta az Úr. A választott nép a kapott törvényen keresztül (613 parancsolaton keresztül) évenként váltotta ki magát bűneiből.