Az őszi ünnepek: Ros hasana, Jom truá- a kürtzengés ünnepe III.rész

Két hangszer A magyar fordításokban olvashatunk trombitákról, harsona szaváról vagy a kürt megfújásáról. Valójában az Írás eredeti héber szövegében és az Írást megelevenítő zsidó hagyományban nincs szó három különböző hangszerről. Isten úgy rendelkezett, hogy kétféle fúvós hangszert használjon a választott nép különböző feladatokhoz, szolgálatokhoz.
Az egyikről Isten így rendelkezik:

Készíts magadnak két ezüst harsonát (trombitát); vert munkával készítsd el…” (IV. Móz. 10, 2 – Hertz).

Ezekre az ezüst fúvós hangszerekre valóban illik a kürt, a harsona vagy a trombita megnevezés. Kinézetre leginkább a mai jelzőkürtökhöz, tábori kürtökhöz hasonlítanak. Egy egyenes, tölcsérré kiszélesedő ezüstcsövet kell elképzelni, melynek a neve haccócera. Josephus Flavius szerint minden sabbat kezdetét és végét ezzel jelezték a papok. De a Tanach (Ószövetség) szerint ez a hangszer szolgált a nép és a fejedelmek összehívására is (IV. Móz. 10, 2-5).  Az Újszövetség erre a fajta fúvós hangszerre utalhat a Mt. 6, 2.; a Jel. 1, 10.; a Jel. 4, 1., és a Jel. 18, 22. versekben.

Tovább olvasom →

Az őszi ünnepek: Ros hasana, Jom truá- a kürtzengés ünnepe II.rész

Kürtzengés ünnepének szertartása
Hogy mi történt ezen a napon? Megfújták a kürtöt, és mint említettük, több áldozatot mutattak be, mint az év többi hónapjának kezdetén, ezek között égőáldozatokat is. Kevin L. Howard könyvében így próbálja közel hozni hozzánk a kürtzengés ünnepét:
„Izrael Templomának idején az ezüst kürtöket az égő áldozatok vagy békeáldozatok idején fújták meg. Mindezt a mózesi törvénnyel harmóniában tették: „Fújjátok meg a kürtöket (trombitákat) a ti egészen égőáldozataitokra és a ti hála (béke)áldozataitokra.” (4Móz 10,10). Mivel az áldozatokat az oltárhoz hozták és ott is mutatták be, az ezüstkürtöket itt fújták a papok, amely tényt mind a Szentírás szövege (2Krón 29,27-28), mind Josephus feljegyzései (A zsidók története III.12.6) megerősítenek.
A kürtzengés ünnepén egy további papnak is fontos szerep jutott, akinek a sófárt kellett megfújnia. Ő is ott állt az oltárral szemben álló és az ezüst kürtöket fúvó papok sorában. Amikor a sófár hangja hosszan hallatszott, az ezüst kürtök rövideket fújtak az aznap bemutatandó áldozatok fölött.”(2)
A Ros hasana a rabbinikus zsidóságban

Tovább olvasom →

Az őszi ünnepek: Ros hasana, Jom truá- a kürtzengés ünnepe I.rész

Láthattuk, hogy a III. Móz. 23. fejezetében adott tavaszi ünnepek hogyan teljesedtek be a Messiásban. Isten Báránya lett feláldozva pészahi bárányként az új szövetség megalapításakor. A tavaszi ünnepek eseményeinek rendre megvannak a megfelelői az Újszövetségben. A keresztény világ tartja ezeket az ünnepeket, amelyeket az Atya az Ószövetségben rendelt el, és a Fiú betöltött, megerősített, új tartalommal töltött meg.

A Bibliában elrendelt őszi ünnepeknek nincs meg az Újszövetségben beteljesedett „párjuk”. Jesua még nem, vagy csak bizonyos értelemben töltötte be ezeket, de a maradéktalan beteljesedésükre ígéretet tett. Az őszi ünnepek Isten tervének újabb állomásai, amelyek a jövőben valósulnak meg. A Messiást keressük ezekben az ünnepekben is.

A keresztény világ nem figyelt rájuk, csak a Jesuában beteljesedett tavaszi ünnepekre tekintett vissza évszázadokon keresztül. Arról, hogy a Messiást megfeszítették és feltámadt, hogy megalakult az Egyház pünkösdkor, évről évre megemlékezett az Egyház. Az őszi ünnepek üzenetei azonban elhalványultak. Az egyháztörténetben több évszázadon át nem igazán figyelt a kereszténység arra, hogy Jesua vissza is fog térni. Pedig az Örökkévaló azért adta őszi ünnepeket, mert éberségben akar tartani bennünket, és ezekkel akar évenként a Messiás második visszajövetelére emlékeztetni. Így határozta meg az év ünnepeit, a tavaszi ünnepeknek az őszi ünnepekkel együtt teljes az üzenete. Ennek jó tudatában lennünk, különösen ezekben az időkben.

Tovább olvasom →

Sávuot, a Hetek ünnepe – Pünkösd 3.rész

Közös jegyek a Tóra adáskor és az Újszövetség Pünkösdjén

I. A nép egybegyüjtése, körülhatárolása:

II. Móz. 19,12. “Te pedig vedd körül a népet határsorompóval, megmondván nékik: õrizkedjetek fölmenni a hegyre, vagy annak csak szélét érinteni, mert aki megérinti a hegyet, halállal vész.”

ApCsel. 2,1 együtt voltak az atyafiak, az új nemzetség zsengéje “És mikor a pünkösd napja eljött, mindnyájan egyakarattal együtt valának.”

Nem olvasni arról, hogy az apostolok, tanítványok ebben az idõben mindnyájan együtt voltak. Az ünnepre való összegyûjtésük Isten akarata, és kegyelme volt. Tágabb értelemben az Újszövetség Pünkösdjén a Jeruzsálembe felzarándokolt zsidóság is össze lett gyûjtve, hogy a nemzetekbõl, az akkori világ minden tájáról érkezve valamelyest már a népeket is képviselje, akikre innentõl Isten Szelleme ugyanúgy kiáradt. A Messiáshoz Pünkösd napján megtért lelkek aztán egy-egy messiási gyümölcsként eleveníthették meg az országaikban a környezetüket.

Tovább olvasom →

Sávuot, a Hetek ünnepe – Pünkösd 2.rész

Az ünnepen zsinagógákban fõként a 10 parancsolatról, és a Sion hegyén kötött szövetségrõl emlékeznek meg ma is az errõl szóló Tóra-szakaszok felolvasásával az ünnep elsõ napján.
A központi szakaszok mellett az Ezékiel 1-2 fejezeteit, Habakuk 3. fejezetét, és Rúth könyvét is ekkor olvassák.
A hagyomány szerint a Sínai hegy virágba borult a nagy esemény tiszteletére a Tóra adását megelõzõen. Ezért mai is zöld növényekkel, néhol gyümölcsökkel díszítik fel a zsinagógákat.
Mit jelent a Sávuot a Messiási mozgalom számára?

Az aratás ünnepe
Ha pusztán az eseményeket nézzük Sávuot ünnepén, akkor nem történt más, nem volt más ünnepelni való, mint az, hogy a már megkezdett aratás kiteljesedik.
Az április tájékán elkezdett árpaaratás után a termények beérésével nemcsak az árpát, hanem a búzát, a gyümölcsöket is elkezdték aratni, szüretelni Izraelben. A vetés, a fák gyümölcsei az izraeli éghajlaton teljesen beértek ekkorra, május tájékára. Innentõl fogva teltek a csûrök, az aratók kinn voltak a mezõkön, az egész ország képét, az emberek hétköznapjait az aratás, a szüret, a termés betakarítása határozta meg. Munkában állt Isten népe.
(A fentiek szerint az elsõ hónapból 16 nap, a másodikból 30 telt el, és a harmadik napon kapták meg a törvényt, ami összesen 16+30+3 = 49 nap, amely hét hetet jelent.)

Tovább olvasom →

Széder est – az utolsó vacsora 1. rész

A pészah hosszas elõkészületek után a pászkabárány feláldozásával és elfogyasztásával kezdõdik meg. Ma mindez a Tórában és a hagyományban elõírt rendben folyik le a Széder esten. „Az elsõ hónapban, a hónap tizennegyedikén este van az Örökkévaló peszachja.” (III. Móz. 23, 5 – Hertz)

A Széder szó rendet jelent. Ez arra utal, hogy elrendelt, parancsolt rendben, szertartásban folyik le az este az elõírt ételek elfogyasztásával. Az estet ma a hagadából (1) vezetik le, melynek jelentését az elbeszélés szóval szokták leginkább visszaadni. Ezt a könyvet kifejezetten erre az alkalomra szerkesztik meg. Pontosan le van írva a hagadában, hogy mit hogyan kell tenni, mit mikor kell elfogyasztani, és mondani. A hagada alapján beszélik el az Egyiptomból való szabadulás történetét is. A Tórában erre az ünnepre parancsolt ételek közül napjainkban már nem eszik meg a pészahi bárányt a vacsorán, mert a jeruzsálemi Templom lerombolása után egyáltalán nem mutatnak be áldozatot. Az ünnepre elrendelt bárányokat nincs hol feláldozni, így kimarad a pászkabárány elfogyasztása az ünnepbõl. (2)
Az utolsó vacsora egy Széder est keretében zajlott. Az eseményei követik a zsidók által ma is megtartott Széder menetét.