Az őszi ünnepek: Ros hasana, Jom truá- a kürtzengés ünnepe III.rész

Két hangszer A magyar fordításokban olvashatunk trombitákról, harsona szaváról vagy a kürt megfújásáról. Valójában az Írás eredeti héber szövegében és az Írást megelevenítő zsidó hagyományban nincs szó három különböző hangszerről. Isten úgy rendelkezett, hogy kétféle fúvós hangszert használjon a választott nép különböző feladatokhoz, szolgálatokhoz.
Az egyikről Isten így rendelkezik:

Készíts magadnak két ezüst harsonát (trombitát); vert munkával készítsd el…” (IV. Móz. 10, 2 – Hertz).

Ezekre az ezüst fúvós hangszerekre valóban illik a kürt, a harsona vagy a trombita megnevezés. Kinézetre leginkább a mai jelzőkürtökhöz, tábori kürtökhöz hasonlítanak. Egy egyenes, tölcsérré kiszélesedő ezüstcsövet kell elképzelni, melynek a neve haccócera. Josephus Flavius szerint minden sabbat kezdetét és végét ezzel jelezték a papok. De a Tanach (Ószövetség) szerint ez a hangszer szolgált a nép és a fejedelmek összehívására is (IV. Móz. 10, 2-5).  Az Újszövetség erre a fajta fúvós hangszerre utalhat a Mt. 6, 2.; a Jel. 1, 10.; a Jel. 4, 1., és a Jel. 18, 22. versekben.

A másik kürt sokkal híresebb. Ez a sófár, a kosszarvból készült kürt. A kürtzengés ünnepén a sófárt fújják meg, noha a Biblia szövege konkrétan nem határozza meg a megfújandó hangszert, de a rabbinikus tradíció és a történelmi források is arról tanúskodnak, hogy ilyenkor a sófárt fújják meg. Az ötvenedik évben Jom kippurkor az Írás kifejezetten előírja, hogy a sófárt kell megfújni. Talán az ezekhez szellemileg kapcsolódó ünnepen ezért szólt a sófár. Az Újszövetségben a héber nyelvű, zsidó kontextusba helyezett szövegben következetesen a két hangszer közül a sófár szól, amikor valamely nagy üdvtörténeti eseményt harangoz be a fúvós hangszer. Így a Mt. 24, 31; I. Kor. 15, 51-52; I. Thesz. 4, 16-17; Jel. 8, 2.6-8.10.12-13; – 9, 1.13-14; – 10, 7; – 11, 15. versekben.

Nehézséget jelent az, hogy a magyar fordítások sokszor nem adják vissza pontosan az egyes héber kifejezéseket. Sehol nem olvasunk pl. sófárról, így azt gondolhatjuk, hogy ez egy tradicionális zsidó hangszer, aminek megvan a helye a zsidó hagyományban, de semmi köze sincs a Messiáshoz.
Ennek az ünnepnek a gyökerei, a gyakorlata az Ószövetségben, a zsidóságban lelhető meg. Ezért jelöljük az eredeti héber kifejezéseket is, hogy az ünnepek és újszövetségi utalásaik között a párhuzam egyértelműbb legyen.
(A cikkben zárójelben kiemelve jelezzük a Complete Jewish Bible (CBJ – Teljes Zsidó Biblia) alapján, hogy melyik kürtöt írja a héber, vagy a héber kontextusba helyezett szöveg.)