Az őszi ünnepek: Ros hasana, Jom truá- a kürtzengés ünnepe II.rész

Kürtzengés ünnepének szertartása
Hogy mi történt ezen a napon? Megfújták a kürtöt, és mint említettük, több áldozatot mutattak be, mint az év többi hónapjának kezdetén, ezek között égőáldozatokat is. Kevin L. Howard könyvében így próbálja közel hozni hozzánk a kürtzengés ünnepét:
„Izrael Templomának idején az ezüst kürtöket az égő áldozatok vagy békeáldozatok idején fújták meg. Mindezt a mózesi törvénnyel harmóniában tették: „Fújjátok meg a kürtöket (trombitákat) a ti egészen égőáldozataitokra és a ti hála (béke)áldozataitokra.” (4Móz 10,10). Mivel az áldozatokat az oltárhoz hozták és ott is mutatták be, az ezüstkürtöket itt fújták a papok, amely tényt mind a Szentírás szövege (2Krón 29,27-28), mind Josephus feljegyzései (A zsidók története III.12.6) megerősítenek.
A kürtzengés ünnepén egy további papnak is fontos szerep jutott, akinek a sófárt kellett megfújnia. Ő is ott állt az oltárral szemben álló és az ezüst kürtöket fúvó papok sorában. Amikor a sófár hangja hosszan hallatszott, az ezüst kürtök rövideket fújtak az aznap bemutatandó áldozatok fölött.”(2)
A Ros hasana a rabbinikus zsidóságban

Az ünnep középpontjában Isten akarata szerint a sófár megfújása állt egészen addig, amíg a jeruzsálemi Templomot le nem rombolták. Ettől kezdve ez az ünnep is átalakult tartalmilag.
„A Rós hasaná elnevezés szó szerint azt jelenti, hogy „az év feje”. A legkorábbi információink azonban, hogy a szóban forgó ünnepet ezzel a névvel illették, csak az i.sz. második századból van, ami tehát több, mint ezerötszáz évvel későbbi időpont az ünnep bevezetéséhez képest.(3) A Templom i.sz. 70-ben történt lerombolását követően ennek az ünnepnek a rituáléja is gyökeresen megváltozott… A Templom és az abban működő áldozati rendszer híján a kürtzengés ünnepének az addigi hagyomány szerinti tartása ellehetetlenült. A megoldás az lett, hogy a zsinagógai liturgiát kiterjesztették, új hagyományokat vezettek be és hangsúlyeltolódásokat foganatosítottak abból a célból, hogy az ünnepet megőrizve hozzáigazítsák annak megtartását a szülőföldjéről szétszóródott és a Templomától megfosztott nép teljesen új körülményeihez.
Az ősi Kürtzengés ünnepének időzítése egybeesett Izrael polgári újévével. A második Templom i.sz. 70-ben bekövetkezett elpusztulása után a két ünnep elválaszthatatlanul egybeolvadt. Sőt idővel az eredeti Kürtzengés ünnepét szinte teljesen beárnyékolta és magába olvasztotta a zsidó újév, ezért egy idő óta ezt a napot már csak Rós hasanaként, az „év fejeként” emlegetik.”(4)

Így született meg Izrael polgári újéve, és a Ros hasana a rabbinikus zsidóságban. A messiási zsidók nem feltétlenül követik ezt a gyakorlatot. „A messiási zsidók számára, a bibliai gyakorlatot hangsúlyozandó, a peszáh ideje jelzi az új év kezdetét.”(5)
A zsidó ünnepek a Templom lerombolása után mind átalakuláson mentek át, mert a szétszórattatásban lévő nép eredeti formájukban már nem tarthatta meg őket. Az átértelmezett ünnepek sorában a legérdekesebb a sófárfújás ünnepe. Ezzel ugyanis a rabbik felforgatták a bibliai év rendjét.
Isten arról rendelkezett a Tórában, hogy a niszán hónap legyen az első a választott nép számára a hónapok sorában (II. Móz. 12,2). A mai napig a számozásban ez is az első hónap, és így a (polgári) év eleje a hetedik hónap, tisri hónap elsejére esik. Számunkra különösen hangzik, hogy az újév a hetedik hónapban kezdődik el, de Izraelben nem, mert ott eleve négy újévet tartanak számon.

Niszán hónap elsejét a királyok és az ünnepek újévének tartják (II. Móz. 12,2).
Elul hónap elseje a tizedek újéve (6). (Minden tizedik újszülött állatot a kohenitáknak adták eddig az időpontig. A következő évet a tized beadása szempontjából ettől a naptól számolták.)
Tisri hónap elseje a polgári újév, a Ros hasana.
Sevát hónap elseje (más felfogás szerint 15-e) a fák újéve. Ettől fogva lehetett fákat ültetni.(7)

A bibliai újév, niszán hónap elseje tehát még mindig számon van tartva a zsidóságban. A Templom lerombolása előtt ez volt az év kezdete, azonban épp a Ros hasana bevezetésével háttérbe szorult. Miért érdekes mindez? Mert niszán hónapban tartják a pészahot. Tehát Jesua is ebben a hónapban szenvedett kínhalált, és váltotta meg a világot. A zsidóság nagyobb része nem fogadta el Őt Messiásként, noha az Örökkévaló halála után Kr.u. 70-ig adott nagyjából negyven évet, hogy felismerje. Végül a Messiás által is megprófétált ítélet bekövetkezett, és a Templomot lerombolták. A rabbinikus zsidóság fennmaradásnak érdekében eltolta a hangsúlyokat, hogy a Tóra a diaszpórában is „megtartható” legyen. Abban, hogy az év kezdetét megváltoztatta, mintha tudat alatt megérezte volna, hogy a niszán hónapban való kezdet, a pészahhal való kezdet, azaz a Messiás megváltásában rejlő új kezdet számunkra mint nép számára elveszett. De lesz egy új kezdet a tisri hónapban, amely üdvtörténeti jelentőségében a millenniumi évezred kezdete lesz, a Messiás második visszajövetelének ideje. Azzal, hogy megváltoztatták az év kezdetét, mintha ezt mondták volna: „Az első kezdetet elmulasztottuk, de ez a kezdet a hetedik ezredévben még fenn van tartva számunkra.”

….folytatás következik !

2) Kevin Howard – Marvin Rosenthal: Az Úr ünnepei, Új Spirit Könyvek, Budapest, 2010, 111-112 oldal, 126. o.
3) Más források szerint már a babiloni száműzetés alatt ez a nap vált az újév kezdetévé. Feste Israels – Hanspeter Obrist (Hrsg), amzi, Brunnen Verlag, Basel, 2006, 27. o.
4) Kevin Howard – Marvin Rosenthal: Az Úr ünnepei, Új Spirit Könyvek, Budapest, 2010,U.o. 111-112 o.
5) Daniel Juster és Peter Hocken: A messiási zsidó mozgalom, Kiadja: Segítség az Élethez Alapítvány 40. oldal
6)Tizedek beadásának újéve.
7) A fák újéve is a mezőgazdasági szolgáltatások miatt került az ókori zsidó újesztendők sorába… Izraelben ugyanis mindmáig érvényes az a tórai törvény, hogy a fák termését az első három esztendőben nem lehet megenni, a negyedik évi termést – s ezt már csak a rabbik írták elő a Talmudban – fel kellett vinni a fővárosba, hogy „elárasszák Jeruzsálem utcáit friss gyümölccsel”. Ám ki mondja meg, hány éves is egy fa? Ezért volt szükség a fák újévére! S nehogy a gazda, saját érdekét szem előtt tartva, korábban ültesse a fát… (Raj Tamás: Zsidó újévek – Naptárunk történetéről – Ros Hasana [ Kattints a linkre! ])