Szózat a – fiamhoz!

Az alábbiakban olvasható levél 1931-ben íródott, gyönyörűen kiírt, míves betűkkel, Józsi bácsi édesapja tollából. Szavainak fényében talán még mélyebb értelmet nyer fiának utolsó jeruzsálemi útja.

Budapest, 1931 szeptember 23.

Drága kicsi gyerekem!

Midőn e szavakat írtam hozzád még csak 12 hónapos csecsemő vagy s ebben a pillanatban nem is értheted, hogy tulajdonképpen mit is kívánok tőled, de ha Isten segítségével felcseperedel, minden meg fogsz érteni, amikor hangomat meghallod.
Amikor a csipkebokorban Mózes – a mi legnagyobb tanítómesterünket – a jó Isten hívta, az Ő mindenható tudásánál fogva tudta azt, ha csendesen szól hozzá, reá sem hederít, ha pedig mennydörgés szerűen kiabál, akkor úgy elszalad, hogy lába sem éri a földet, éppen ezért a jó Isten felvette Ámrámnak – Mózes atyjának – a hangját, s ezen a hangon szólította meg. Ezt a hangot ismerte, ezt a hangot szerette Mózes, s figyelte az Örökkévaló szavait. Én is az atyai hangon szólok hozzád, édes fiam, mert te már most ismered ezt a hangot, te már most szereted ezt a hangot, hisz valahányszor – napi robot után – akár délben, akár este – haza jövök, a te drága mosolyod és kis kacsóid intése felém, kifejezik azt az igazi, szívből jövő örömet, hogy engem meglátsz, s ez az ártatlan öröm kitörése ad nekem erőt a másnapi munkámhoz. Mikor meglátom rajtad ezt az örömet a hazajöttemkor, mintha csak értenéd, ez ad nekem reményt a jövődet illetőleg.

    Születésed első pillanatától kezdve jó kisgyermek vagy, s remélem ilyen is maradsz mindannyiunk örömére, szüleid megelégedésére, hogy majd egykor a te jóságod aranyozza be a mi öreg napjainkat.

Magam részéről a papi pályára szánlak, mert nincs szebb hivatás a földön, mint a jó Isten igéit hirdetni. Vajon elérem-e azt a napot, amidőn téged rabbivá avatnak? Ha meg van adva nekem ez a kegy, akkor teljes a boldogságom.

Elődeidről mindig emelt fővel beszélhetsz. Az én atyai nagyapám ( a te dédnagyapád) – kit még én is ismertem – Istenfélő, jámbor férfiú és kiváló Talmud tudós volt. Szüleim (a te nagyszüleid) szintén puritán jellemű emberek voltak. Anyai nagyanyád, aki annyira szeretett volna látni, de nem tudta bevárni jöttödet, mert néhány hónappal születésed előtt elhunyt. Anyai nagyanyád, ki után úgy a magyar nevedet Józsefet, valamint héber nevet Eliezer-t örökölted, kiváló nagy mártír volt. Hiszen a  József oly szép név. Látod a Tóra is az egyetlen férfiúról így emlékezik meg: „József az igazságos!” Eliezer pedig magyarul annyit jelent, hogy Isten segíts! Hát segítsen is meg a jó Isten, édes fiam ahhoz, hogy a mi vallásunk törvényeinek, mind a 613 pontját ( a 365 tilalmat, s a 248 parancsot) – be tudd tartani.

S ha majd egyszer a Mindenható kifürkészhetetlen akaratából nekem is távoznom kell, s meg kell térnem őseim sírjához, akkor el ne hagyd édesanyádat, aki bizony sokat, nagyon sokat szenvedett érted, meg ne feledkezzél a hagyományos kaddish imáról, ragaszkodjál a mi tradíciónkhoz, amelynek a megtartása olyan szép, mint a napnak a fénye, olyan gyönyörű, mint a holdnak a ragyogása, és hirdesd, mint igaz kohanita – amely nemzetségből te is származol – majd egykoron az Örökkévaló igéit, midőn otthon ülsz a házadban és midőn az úton jársz, midőn lefekszel és midőn felkelsz, igyekezz korán családot alapítani, de nevedet, vallásodat, hazádat soha meg ne változtasd, s ha ezeket a tanításokat megfogadod, s ha ezen az úton fogsz járni, és el nem hagyod az Istent, akkor ő sem fog téged sohasem elhagyni. Teljesedjék terajtad is a Teremtő mindenkori papi áldása: Jövorechecho Ádonáj vöjismorecho

Áldjonmeg téged az Örökkévaló és őrizzen meg,

Joér Adonáj Ponob Elecho vichunecho

Világítson az Örökkévaló orcájával reád és kegyelmezzen neked-

Jiszo Ádonáj Ponov Elecho vöoszém löcho soalim!

Fordítsa az Örökkévaló orcáját feléd és adjon neked békét!