PÉLE-MÉLE (4.-rész) -Önéletírás-

Első iskolaéveim a fegyverneki református elemi iskolában

A kisiskolás Györgyi édesapjával és édesanyjával

Én az első négy elemi osztályt a fegyverneki református iskolában végeztem. (A reformátusok kicsit kevésbé voltak antiszemiták, mint a katolikusok.) Meg is tanultam a zsoltárokat – épp csak vasárnap nem jártam templomba. Otthon ezzel a dologgal nem igen törődtek. A szüleim a vallást – a nagy ünnepek kivételével – nem tartották fontosnak.Talán 12-13 zsidó család élt Fegyverneken, így előfordult, hogy péntek este a kántor apámért küldött: jöjjön már el tizediknek, különben nem lesz ki a „minja”, s nem lehet istentiszteletet tartani. Papám kisebb morgások közepette, de elment. Az iskolában a parasztgyerekekkel jóban voltam. „Úrilány” rajtam kívül csak egy volt, de azzal a barátkozást anyukája nem engedte, állítólag azért, mert valamire azt mondtam: „mocskos”, és ilyet úrilány nem mond.

Persze sok gyereknek volt fejtetve – egy alkalommal én is beszereztem. Mamám sűrű fésűvel (ugye ezt nem ismeritek?) kiráncigálta a jövevényeket, majd a ragadós peték elölésére alaposan bekente petróleummal a fejemet és bekötötte. „Nem mehetsz ki az utcára, amíg ez rajtad van – mit szólnának az emberek, hogy a doktor lánya tetves!” – figyelmeztetett. És én? A kerítésünk mögé álltam, és megszólítottam az arra jövő gyerekeket: „Gyertek be játszani, én nem mehetek ki, mert tetves vagyok!”

Folytatás következik….