PÊLE-MÊLE (24.rész) -Önéletírás-

“Fiók-Gyerek”

[A gyermekgyógyász professzor férj az orvosi szobájában]

Férjembõl gyermekorvos lett. „Gyerekszaga” volt, annyira szerette õket és a gyerekek is õt. Egy vizit a többi orvos és nõvér számára szörnyû lehetett, annyit állt egy beteg ágya mellett. A hosszas álldogálásnak volt egy objektív oka. Alapelve ugyanis az volt, hogy „síró gyermeket, légyen az akár csecsemõ, nem vizsgálok!” És addig játszott, dörmögött, simogatta, hintáztatta a gyereket, míg az abba nem hagyta az üvöltést. Kerülhetett az akár fél órába is. El lehetett képzelni a fõorvosi sleppet alkotó orvosokat, ápolónõket; milyen boldogok voltak az álldogálással.

Egy nap felmentem Gáborhoz a főorvosi szobájába. Ült az íróasztalánál és írt. Az íróasztal egyik fiókja ki volt húzva, s benne egy 7-8 hónapos forma csecsemő játszott boldogan Gábor fonendoszkópjával.

–    „Hát ez a gyerek, hogy kerül ide?”

–    „Egész délelőtt úgy üvöltött az ágyában, hogy a nővérek majd megőrültek tőle. S nézd: milyen csöndben van! Látod, milyen könnyű egy akkora gyereket megnyugtatni?”

Tovább olvasom →

PÊLE-MÊLE (19. rész) -Önéletírás-

Meghívás Lyonba

Este a lyoni pályaudvarról a minket váró francia kolléga kísért el a gyönyörû szállodába. Ott széttárta a karját mondván, hogy itt mindent fogyaszthatunk a Bio-Mìrieux számlájára. (Azt tudta, hogy a „keletiek” nem kapnak sok nyugati pénzt, de azt nyilván el se tudta képzelni, hogy minket a minisztérium fejenként 7$-ral a zsebünkben küldött el, amit a frankfurti átszállásnál mindjárt el is költöttünk WC-re.) A francia kolléga megígérte, hogy másnap délelõtt értünk jön, és mielõtt Monsieur Mìrieux-ékhez ebédelni megyünk, megmutatja nekünk Lyont.Nagyon éhesek voltunk, de a szállodában nem volt étterem. Lefeküdtem a csodálatos, csipkés ágyneműre, és éhesen álomba merültem. Másnap az éhségtől félholtan mentünk a francia kollégával Lyont nézni. Első programja egy borpince bemutatása volt. Kínálta a borokat. Na, még csak az kellett! Fegyelmezett agglegény útitársam meg se nyikkant, én azonban közöltem, hogy éhgyomorra nem tudok alkoholt inni. Ekkor derült ki, hogy szállodai étterem nem létezett.

Sűrű bocsánatkérések közepette megetetett minket valami sós süteménnyel, amit ott lehetett kapni.

(Folytatása következik)

 

PÉLE-MÉLE (18. rész) -Önéletírás-

Az elsõ nyugati út – cicaszõr kaland

A francia Bio-Mìrieux oltóanyag termelõ cég meghívására 1954-ben Lyonba utaztam egy nagyon kedves, de nagyon fegyelmezett idõsebb agglegény kollegámmal. Utunkban megálltunk Velencében, ahol egy régi magyar kolléga lakott, és meghívott minket vacsorára. Későn kerültünk vissza a szállodába. Egy asszony vasalt a hallban. Felmentem a szobámba, ahol elképedve láttam, hogy az ágylepedő tele van szőrrel. Lerohantam a hallba, és kézzel-lábbal magyaráztam a vasalónőnek, hogy jöjjön fel velem. Jött. Mérgesen rámutattam a lepedőre, amit ő aztán közelebbről megvizsgált. Az olasz szavakra már nem emlékszem, de a derültségre az arcán igen, és olyasvalamit mondott boldogan, hogy „Nem, a szőrök nem emberi eredetűek.” Aztán kézzel-lábbal elmagyarázta, hogy amikor vasalás közben a lepedő leér a földre, a cica bele hempereg, s cicaszőr marad a lepedőn.

Én még ettől sem hatódtam meg, és ragaszkodtam, hogy cserélje ki a lepedőt tisztára. Kicsit értetlenül nézett rám, de megtette.

(Folytatása következik)

PÉLE-MÉLE (17. rész) -Önéletírás-

Az oltóanyag osztályon töltött évek

Szakmai munkámat az Országos Közegészségügyi Intézetben kezdtem 1952-ben, s annak az Oltóanyag Ellenõrzõ Osztályán ill. Fõosztályán összesen 45 évet töltöttem, eleinte, mint tudományos munkatárs, azután osztályvezetõként, majd fõosztály-vezetõként. Az osztály hivatali feladata a vakcinák, (védõoltások) szérumok és diagnosztikumok vizsgálata és engedélyezése. Az osztály feladata az oltási kellemetlenségek ill. szövõdmények – szükség esetén más orvosi szakmákkal együttmûködésben – kivizsgálása is, Szükség esetén az oltóanyag visszavonása a forgalomból. Az Oltóanyag Ellenõrzõ Osztály részt vesz a munkakörébe illeszkedõ esetek kivizsgálásában. Ilyen volt például a már említett tetanusz toxin okozta tragédia vizsgálata.

Tovább olvasom →

PÉLE-MÉLE (16. rész) -Önéletírás-

Az önkéntes kísérleti alany, a kötelezõ katonai szolgálat.

Ki ne felejtsem részvételemet egy kísérletben, amikor még a Mikrobiológiai Intézetben dolgoztam. Felügyelõ tanáromnak az volt az elmélete, hogy a szúnyog nyálmirigye allergizál, ezért fejlõdik egyeseken a csípés helyén nagy bõrreakció. Ki is preparálta néhány szúnyog nyálmirigyét – s az így nyert anyagot önként jelentkezõknek akarta beadni. Én voltam az egyetlen jelentkezõ. Összesen kétszer oltottak be vele, s az eredmény: Nagy láz, fejfájás, elesettség s egy nagy pukli a szúrás helyén. Szóval bizonyítottam az elmélet helyességét, de a heves reakció arra utalt, hogy a beadott adag túl nagy volt! Otthon ápoltak és lehülyéztek, amiért jelentkeztem a kísérletre. Az egyetemi tanulmányok elvégzése után a mi évfolyamunkról a nőket is behívták három hónapra katonai kiképzésre. Tulajdonképpen nem bántak rosszul velünk: Így pl. panaszoltuk, hogy nem bírjuk a gulyás reggelit – másnapra kávé volt péksüteménnyel. Vagy elmondtuk a politikai tisztnek, hogy az egyik „tanár” tízszer vezényelte: felállni, leülni – mert nem tettük egyszerre. A tanár másnapra eltűnt.  De azért mi persze utáltuk az egészet. Amikor díszlépni tanítottak, a férfi kollégák körül álltak és harsányan nevettek. Erre a parancsnok kérte a honvédelmi minisztériumot: mentsék fel a nőket a díszlépés alól, mert kompromittálják a néphadsereget. Katonáéknál elméletet is tanultunk, ilyen volt a harcászat. Az órát egy egészen fiatal tiszt tartotta. Valamennyire tudott olvasni, úgy hogy az óra anyagát felnyögte egy füzetből. Kedves lányos arca volt, látszott rajta a zavarodottság, pláne a nők óráján. (Nem volt koedukáció!) Mi meg őszintén sajnáltuk őt, s igyekeztünk segíteni. Olvasta: „A stratégia abban áll…” – s fölnézett: „Ki tudja mi az a stratégia?” Döbbenten néztünk rá, majd egyikünk jelentkezett, s elmondta a lényeget. De a mi tanárunk ingatta a fejét: „Nem, elvtársnő, a stratégia azt jelenti: zseniális.” A kolléganő lábait összeszorítva leült. Mi meg sem pisszentünk. Óraközi szünetben aztán kiderült, hogy előttünk a férfi kollégákkal volt ugyanilyen órája. Ott meg azt olvasta fel: „Sztálin a zseniális stratéga…” „Elvtársak, tudja valaki, mi az a zseniális?” Varró Vince (a későbbi professzor) jelentkezett. „Tanár elvtárs, a zseniális azt jelenti, lángeszű.” Hát így lett a stratégából lángeszű!

Úgy egy év múlva mindegyikünket beutaltak egészségügyi felülvizsgálatra, s valami diagnózissal kiszuperáltak. Biztos megvolt rá az ok.

(Folytatása következik)

PÉLE-MÉLE (15. rész) -Önéletírás-

Egyetemi évek, a magyar mikrobiológia történetének nagy tragédiája

Egyetemi éveim kellemesen teltek – jó vizsgázó is voltam. Csak egy szégyenfoltra emlékszem; a kórtani szigorlatra. A tételt persze húzni kellett – s én egy EKG képet kaptam. Alaposan megnéztem – aztán mondtam egy szamárságot.
– „No de kisasszony, hiszen fordítva tartja a papírt, nem látja?” Akkor már láttam: az EKG görbe alatt gépelve ez állt: „Milyen EKG ez?” – s a szöveg fejjel lefelé állt! Csak meg kellett volna a lapot fordítani! Ide illik leendő férjem bakija is: A törvényszéki orvostani szigorlaton az ő kérdése a „házasság definíciója” volt. Jogi nyelven: A házasság egy férfi és nő közötti olyan szerződés mely a szerződő feleket arra kötelezi…. Az én drága vőlegényem: „… mely a szerződő feleket arra kényszeríti…” – óriási tapsorkán a hallgatóság részéről.

Harmadéves koromban leendő férjemmel együtt bekerültünk dolgozni az Egyetemi Mikrobiológiai Intézetbe. Az, hogy oda mehettünk, nagy megtiszteltetés volt, s persze az ottani munka mellett az egyetemi tanulmányokat is folytattuk. Az intézet fő témája a tetanusz elleni aktív oltóanyag kidolgozása volt. Ezen kívül számos más mikrobiológiai témánk is volt – és egy kis kereseti forrásunk: pertussis (szamárköhögés) gyógyítására javasolt emberi szérum eladása a rendelő orvosoknak.

Tovább olvasom →