Egy valóban utolsó történet Nellikéről

Bevezetõ szavak:

Szeretett testvérünk, Sárika néni visszaemlékezése a Nellikérõl szóló hat kis történet befejezéseként. Ez úgy bukkant elõ, mint a búvó patak. Egy régi ének – amely Istenünk nemzedékeken átívelõ kegyelmérõl, hûségérõl, imameghallgatásáról tesz bizonyságot. Dicsõség Jézus Krisztusnak az Ő bűnt eltörlõ, érettünk kiontott drága véréért!

Visszaemlékezés

Nellikével egy helyen szálltunk le az autóbuszról, amikor jöttünk a gyülekezetből. Ott még egy kicsit beszélgettünk. Akkor mondta, hogy édesanyjától tanult egy régi éneket. Kértem, hogy félhangosan énekelje el. Rögtön felismertem, hiszen ezt az éneket édesanyám is énekelte. A dallama megmaradt, a teljes szöveg, azt hiszem hiányos, de nekem így is kedves. Sajnos olyan idős elődeim már nem élnek, akiktől a pontos szöveget megkérdezhetném:

Tégy fehérré, mint a hó

Tiszta fehérré, miként a hó!

Mossál meg engem, leszek fehér,

Miként a hó, miként a hó!

Soká nem ismertem szeretetedet,

Hogy te a bűnöst tisztává teszed,

Most látom csak, Te vagy az Üdvadó,

Mossál meg, tégy fehérré, mint a hó!

Tégy fehérré, mint a hó

Tiszta fehérré, miként a hó!

Mossál meg engem, leszek fehér,

Miként a hó, miként a hó!

2007. május 23.                 Balla Sári