Karácsonyi csoda Budapest ostroma idején

1944 karácsonya nem a békés családi ünnepről szólt Magyarországon, és főleg nem Budapesten. Az ország hadszíntérré vált, az egymással harcoló totális diktatúrák olyan pusztítást végeztek, amelyhez fogható addig nem volt a magyar történelemben. De még ilyen időkben is történnek karácsonyi csodák, hiszen ekkor van ezekre a legnagyobb szükség. Néhány részletre talán már nem emlékszem pontosan, mert körülbelül hat éve hallottam először a történetet, majd részletesebben utánanéztem, de ez a lényegen nem változtat.

Budapest, 1944 decembere, pár nappal karácsony és az ostrom kezdete előtt. Az evangélikus egyház Sztehlo Gábor vezetése alatt „árvaházakat” hozott létre, amelyekben több ezer zsidó és egyéb üldözött gyermeket bújtattak. Az egyik ilyen árvaház a budai Bogár utcában működött, körülbelül 30–40 gyermeket bújtattak itt egy mindössze 25 éves önkéntes gondozónő, „Éva néni” felügyelete alatt. A németek a közelben egy tüzérségi állást alakítottak ki. Az egyik nap öt-hat SS-katona kopogtatott az ajtón. A halálra rémült gondozónő beengedte a katonákat, akik, mint kiderült, csak kicsit át akartak melegedni. Észrevették a gyerekeket, átnézték a papírokat, majd gyanús arcot vágva, egy szó nélkül elmentek.
Másnap a katonák újra kopogtattak az ajtón. Élelmiszert, meleg ruhát és összeeszkábált játékokat hoztak a gyerekeknek. Elmesélték a gondozónőnek, hogy ők valójában bácskai svábok, akiket csak besoroztak az SS-be. Pontosan tudják, hogy mi folyik az árvaházban, de azt is tudják, hogy ezek csak ártatlan gyerekek, ők maguk pedig nem kegyetlen katonák, hanem egyszerű emberek, akik segíteni akarnak. Ezért szakaszukban gyűjtést rendeztek a gyerekek számára, hogy legalább nekik legyen valami kis örömük karácsonykor. A következő napokban a katonák többször is meglátogatták az árvaházat, apró ajándékokat hoztak, eljátszottak a gyerekekkel.
Karácsony másnapján újra megjelentek a katonák, idegesen, ezúttal parancsnokuk vezetésével. Elmondták, hogy a szovjetek bemérték állásukat és az éjszaka folyamán tűz alá fogják venni az egész hegyoldalt, szinte kizárt, hogy a gyermekotthont ne találnák el. De ha a gyermekek gyorsan össze tudnak készülődni, és elmondják, hogy hova vihetik őket, akkor segítenek biztonságos helyre jutni. A gondozónő nem tehetett mást, el kellett mondania, hogy hol van a Sztehlo vezette központ, ami szintén tele volt bújtatott gyerekekkel. Az éjszaka közepén, a kezdődő szovjet tüzérségi támadás közepette SS-katonák menekítették a zsidó gyerekeket Budán keresztül.
Furcsa elképzelni azt a valószínűleg lejátszódó jelenetet, amikor az SS-tiszt bekopogtatott Sztehlohoz, és megkérdezte: „Itt vannak-e a bújtatott zsidó gyerekek?”, majd amikor a lelkész a legrosszabbra gondolhatott, hozzá tette: „Mi is hoztunk párat”. Az így megmenekült gyerekek mind túlélték az ostromot.
Először nem akartam elhinni a történetet, erős túlzásnak gondoltam. De egy kis keresgélés után kiderült, hogy a sztori igaz, a megmentett gyermekek közül többen még ma is élnek. A gondozónő, „Éva ”, később Bartosné Stiasny Éva, 2005-ben papírra vetette a történetet, „Háborúban békességben” címen.
2010-ben, 92 évesen hunyt el, a mai napig az evangélikus egyház egyik emblematikus figurája. A katonák sorsa sokkal szomorúbb. Még azon az éjjelen a szovjet tüzérség szétlőtte az állásukat és a teljes környéket. Nem lehet pontosan beazonosítani, hogy kik is voltak ezek a hősök, de a német veszteségeket és a harcok folyamatát ismerve valószínűleg egyikük sem élte túl Budapest ostromát. De életük egyik utolsó cselekedetével ártatlan zsidó gyermekeket mentettek, egy olyan időben és helyzetben, amikor erre a legkevésbé számíthatott bárki. Ez az igazi karácsonyi csoda.

Forrás: zsurpubi.hu