Darwin és az alapjait vesztett társadalom

(Részletek Jamie Cowen: Izrael történelme c. előadás-sorozatából)

Megjelenik egy könyv, melynek szerzője von Liebenfels. Ebben a könyvében a különböző emberi fajokat kategorizálja. Liebenfels osztrák volt, de kultúrájában Ausztria német típusú volt, így az emberi fajokat a felsőbbrendűség alapelve szerint osztályozza, a fizikai jellemvonások alapján. A lista legfelső helyén az árja, a német faj áll, a második helyre kerülnek a kelta törzsek, utána a franciák, spanyolok és portugálok. ők azért állnak kevésbé előkelő helyeken, mert sötétebb bőrűek. E könyv szerint őket már az éghajlat befolyásolta, ezért gyengébb képességűek. A lista alsó régióiban vannak az afrikaiak, de az utolsó helyen a zsidók állnak… Azt láthatjuk, hogy a Darwinizmus eléri végső fázisát. Egy őszinte Darwinistának szükségszerűen erre a végkövetkeztetésre kell jutnia. Ha bizonyos állatfajok fejlettebbek más állatfajoknál, akkor ebből következik – szerintük -, hogy bizonyos emberfajok is fejlettebbek a másiknál.

Amikor ez a könyv íródott, Hitler már Bécsben volt. Olvasta ezt a cikket és meggyőzi őt. Fontos kulcs ez a holokauszt rejtélyének megnyitásához, mert alapvetően megváltozott a zsidóság megítélése. Már nem a vallásuk, hanem a faj alapján különböztetik meg őket. És a Földön élő legalacsonyabb rendű fajnak ítélik. Egyre nagyobb tömegbázist nyer az antiszemitizmus. Azt pedig senki sem vitathatta, hogy Németország vezető hatalommá vált ezekben az időkben és a német kultúrát a legmagasabb rendűként kezdték emlegetni. A XX. század elejére Németország az oktatás, a tudományok, a művészetek terén vezető hatalom. Itt voltak a legjobb gyógyszergyárak, egyetemek, elektromos berendezések, közlekedési rendszerek, és a világ legjobb felfedezői. Nagyszerű hely volt, kellemes volt ott élni. Mindezt az I. Világháború változtatta meg, ami Európa számára rettenetes katasztrófa volt. Még a lezárása után is forradalmak sorozata követte. Összeomlik az orosz monarchia, a német császárt is megfosztják trónjától, Olaszország kormánya is lemond, darabokra hullik az Osztrák-Magyar Monarchia. Közvetlenül a háború után hatalmas változások zajlanak.

A Versailles-i béketárgyalások zárják le az I. Világháborút. Kimenetelük nagyon megalázó Németországra nézve, hiszen a háborúért felelősségre vonják a nemzetek. Óriási kártérítéseket kell fizetnie az antantnak. Németországot lefegyverzik, földterületeket vesznek el, melyeket át kell adniuk más országoknak. Németországban belső viták robbannak ki, amelyben a veszteségekre próbálnak magyarázatot találni. Egyes vélemények szerint a hadsereget polgári politikusok szúrták hátba. Ezek a politikusok pedig nem mások voltak, mint a liberális, kommunista, zsidó politikusok.

A háború előtt Németország rendkívül törvénytisztelő ország volt, nem volt jellemző a polgári erőszak. Azonban a háború után az erőszak a hétköznapi életben erősödött, állandóvá váltak a politikai gyilkosságok. Ahogyan a politikai pártokon keresztül Hitler egyre nagyobb befolyásra tesz szert, elkezdi a német belpolitikai problémákat a zsidókra hárítani.

Olyan nézeteket kezd terjeszteni, hogy a zsidók beszennyezik a német fajt. Ezekhez a nézetekhez egyre több intellektuális támogatót talál. A bécsi pszichiátert, Freudot, azzal vádolta, hogy tanításaival támogatja a szexuális promiszkuitást, amiből látható, hogy a zsidók célja, tönkretenni Németországot.

Azt a megállapítást kell tennünk, hogy erre az időszakra Németország elvesztette a társadalmi élet minden bibliai gyökerét és erkölcsi alapját. Mivel befogadta a darwinizmust és ezzel felülbírálta a Biblia tanításait, nem maradt semmi erkölcsi alapja az életnek. Filozófiai igazolást tudott találni az ilyen, erkölcsi abszolútumokat vesztett társadalom arra, hogy rettenetesen bánjon a zsidósággal. 1919-39 között egy képviseleti kormány vezette Németországot, mely hasonló volt az amerikai berendezkedéshez. A legtöbb ember számára azonban ez nem volt népszerű, mert nem adott feleletet a háború megaláztatásaira. A 20-as évek elejére az ország egész pénzügyi élete összeomlik. 1921. novemberében 8 márka volt egy dollár, 1922-re 8 milliárd márka felelt meg egy dollárnak. Az emberek megtakarított pénze és jövedelme teljesen elúszott.

Különböző politikai csoportok támadják a német kormányt. Ebben az időben már jobboldali csoportosulások is léteznek. Az egyik ilyen Bajorországban a Nemzeti Szocialista Német Munkáspárt, vagyis a náci párt. Az ő vezetőjük Adolf Hitler. 1923-ban megkísérli a bajor kormányt megdönteni (Müncheni puccs). A felkelést leverik, Hitlert elfogják és bebörtönzik, de ennek ellenére nemzeti hőssé lesz. A börtönévei alatt megírja hírhedtté vált önéletrajzát, a Mein Kampf-ot (Az én harcom). Ebben hihetetlen részletességgel fejti ki a zsidóság elleni terveit. Úgy tűnik, hogy az egészet a Sátán diktálta számára.

1923. októberében kitör a nagy világgazdasági válság Amerikában és a nyugati világ más részein. Ekkorra Németország már teljesen darabjaira hullik. 1930. szeptemberében a náci párt a Reichstagban 12 fővel képviselteti magát. 1932-ben, a következő választásokkor, már 107 fővel. A Reichstagban ők lesznek a legnagyobb képviselettel rendelkező párt. Hitlernek már csak egy év kell, hogy úgy manőverezzen, hogy őt válasszák meg Németország kancellárjává.

Hitler azt hirdette, hogy adjanak neki négy évet, és Németországot a legnagyobb virágzásáig helyreállítja. 1933-ban őt nevezik ki Németország kancellárjává. A döbbenetes ebben az, hogy mindez teljesen demokratikus úton ment végbe, Hitlert a nép választotta meg. Nem egy olyan diktátorról van szó, aki erőszakkal megdönti az előző kormányt, hanem a nép akaratát fejezi ki megválasztása. Uralmának eredménye az európai zsidóság megtizedelése lett.

Hitler uralomra jutásának első két évében elsősorban gazdasági kérdésekre koncentrál. Azzal erősíti meg politikai hatalmát, hogy a többi politikai pártot betiltja. 1933-36-ig a Weimari alkotmány volt életben, de amikor 1936-ban Himmler lesz a német rendőrség, az SS vezetője, az SS veszi át a rendőrség felett a hatalmat, és politikai párttá válik.

1936-tól mozdul Hitler a külügyek felé is. Katonai sorozásokat tart, újra felfegyverzi Németországot, és különböző nagyméretű munkálatokba kezd, mint pl. a sztráda-rendszerek kiépítése. Ekkor jön létre a Volkswagen gyár. 1936-ra nemzeti hősként tekintenek rá. Németország kikerül a gazdasági válságból, ismét katonai hatalommá kezd válni. Ekkor már Hitler a háborún gondolkodik.

1936. márciusára elfoglalja a Rajna völgyét, amelyet a versailles-i egyezmény semleges területnek nyilvánított, de Hitler kimondta, hogy ez német terület, ezért Németország jogosult arra, hogy elfoglalja. 1938. márciusában ugyanezt teszi Ausztriában is. Mivel Ausztria lakossága német anyanyelvű, rákényszerítette az osztrák kormányt, hogy önmagát német uralom alá vesse. Ausztriában nem volt semmiféle ellenállás. Következő terve Csehszlovákia lerohanása. Csehszlovákia az I. Világháború eredményeként jött létre, és Hitler arra hivatkozik, hogy ezen a területen hatszázezer német ajkú ember él. Ezek után elfoglalja Csehszlovákiát, és az európai hatalmak semmit sem tesznek ellene.

Hitler a zsidó problémához több lépésben közelít. Először az elszigetelésükre törekedett, majd igyekezett lehetetlenné tenni őket. 1933-ban rendeletekkel különböző foglalkozásokból tiltja ki a zsidókat, 1934-ben pedig egy újabb törvénnyel minden hatalmat a saját kezébe rendel, amit a Reichstag egy sürgős helyzet miatt megszavaz.

1934-ben hétszázezer rendkívül sikeres és asszimilált zsidó élt Németországban. Hitler először olyan törvényeket alkot, amivel azonosítani tudja a zsidókat, majd olyanokat, amelyekkel diszkriminálhatja őket. 1935-ben megszavaztatja a Nürnbergi Törvényeket, amelyek segítségével azonosítani tudja, ki a zsidó.

A Nürnbergi Törvények célja, hogy a “német vér tisztaságát védjék”. Betiltják a vegyes házasságokat és bármiféle szexuális kapcsolatot zsidók és németek között. Meghatározzák ezek a törvények, hogy kik a zsidók: akinek mindkét szülője az, az teljes mértékben, akinek az egyik szülője az félig, akinek egy nagyszülője, az negyedben zsidó. Mindezek zsidóknak számítanak.

Izrael államának megalapítása után hoztak egy törvényt, amelynek a Visszatérés Törvénye a neve. Ez a törvény lehetővé teszi a világon bárhol élő zsidó számára az azonnali visszatérést. Alapjául ugyanezt az alapelvet választották: ha valakinek egy zsidó nagyszülője van, az zsidónak számít.