A zsidó állam álma – és megszületése

Gondolatok a Duna felett (1)

Herzl Tivadar 1860-ban született Budapesten egy elnémetesedett családba, ami akkor az Osztrák-Magyar Monarchia része volt. Ő is jogot tanult, de nem nagyon szerette, a szíve a színház világa felé húzta. Az életének célja az volt, hogy nagy drámaíró legyen. Ám amikor kapcsolatba került a színházi világgal, kiderült, hogy egyáltalán nem ért hozzá. Isten teljesen más módon használja életét hatalmas módon.

Ebben az időben mind a magyar, mind az osztrák területeken élő zsidók a haszkala hívei, így a magyar zsidóság nagy része ebben a reformmozgalomban neológ zsidóvá válik. Eleinte Herzl is azt hitte, hogy a zsidók problémáira az asszimiláció a megoldás.Európában az antiszemitizmus egyre növekszik, abból a filozófiai meggyőződésből, hogy egy embernek félre kell tennie különálló vallási meggyőződését, ha az adott ország, társadalom tagjává akar válni. Mivel a zsidóságban erős a zsidó hagyományokhoz és az egymáshoz való ragaszkodás, ezért elkezdődik ellenük a diszkrimináció. Tovább olvasom →

A korai Egyház és elszakadása zsidó gyökereitől

Robert Heidler két kurzuson tanított az egyháztörténelemről az MJBI budapesti iskolájában az ezredfordulón.  Tanításában nem törekedett túlságosan az évszámok, helyszínek, pontos történeti források átadására, hanem egy szemléletet kívánt adni. A történelmi hitelesség igazolása és a visszakereshetőség miatt több helyen magyarul elérhető forrásokkal és a Konstantin a történeti munkák, források tükrében című fejezettel egészítettük ki az eredeti tanítást. Így a leírt tanítás több ponton eltér az eredetitől a stilizálás, a szöveg rövidítése, átdolgozása, az ismétlések elhagyása, az élőszóban nem jelzett szerzők, idézetek feltüntetése, és a lábjegyzetbe írt kiegészítések miatt.
Az írás első része azt mutatja be, hogy milyen volt az első három évszázadban a Gyülekezet; a második része pedig azt, hogy a zsidó gyökerektől való elszakadással és a konstantini fordulattal, hogyan tűnt el Isten ereje, jelenléte a Gyülekezetből. A tanításnak főként a második részét láttuk el kiegészítésekkel. A 20. századra már nagyon kritikus megítélés alá esik a szakirodalomban Konstantin kereszténysége, amit ez az írás is tükröz. Bízunk abban, hogy a füzet elősegíti az első Gyülekezet és a zsidó gyökerektől való elszakadás mélyebb megismerését, és áldássá lesz abban a harcban, amit az Egyház a megtisztulásáért folytat.

A korai Gyülekezet_ ebook

forrás:www.izrael-immanuel.net

Avner Boskey: A „behelyettesítési teológia kétélű kardja”

A keresztények nagy része a „behelyettesítési” teológiában hisz – ez igaz az evangéliumi és karizmatikus keresztényekre is. Lehet, hogy meglepően hangzik, de még azok a keresztények is, akik „szeretik Izraelt” és rendíthetetlenül hisznek az Izraelnek adott ígéretek prófétai teljesedésében a jövőben, a valóságban szintén a behelyettesítő teológia gyakorlati megvalósítói.
• Mi is a behelyettesítés teológiája?
• Honnan ered (mik a történelmi gyökerei)?
• Miért ennyire széles körben elterjedt az egyházakban?
• Hogy lehet, hogy még azok is, akik nagyra értékelik a hit zsidó gyökereit végül a gyakorlatban mégis a „behelyettesítés” teológiájának követői lesznek?
• Milyen lépéseket tegyünk, hogy ezt az erődítményt „lerontsuk”?

Jöhet-e valami jó Samáriából?
Cirka i.sz szerint 150-ben egy samáriai Jézus-hívő ember, Jusztinusz volt az egyik első teológus, aki a „behelyettesítés” elméletét hirdette. A samaritánus közösség, amiben Justin nevelkedett, ismert volt mély zsidó ellenességéről.  Tovább olvasom →

Karácsonyi csoda Budapest ostroma idején

1944 karácsonya nem a békés családi ünnepről szólt Magyarországon, és főleg nem Budapesten. Az ország hadszíntérré vált, az egymással harcoló totális diktatúrák olyan pusztítást végeztek, amelyhez fogható addig nem volt a magyar történelemben. De még ilyen időkben is történnek karácsonyi csodák, hiszen ekkor van ezekre a legnagyobb szükség. Néhány részletre talán már nem emlékszem pontosan, mert körülbelül hat éve hallottam először a történetet, majd részletesebben utánanéztem, de ez a lényegen nem változtat.

Budapest, 1944 decembere, pár nappal karácsony és az ostrom kezdete előtt. Az evangélikus egyház Sztehlo Gábor vezetése alatt „árvaházakat” hozott létre, amelyekben több ezer zsidó és egyéb üldözött gyermeket bújtattak. Az egyik ilyen árvaház a budai Bogár utcában működött, körülbelül 30–40 gyermeket bújtattak itt egy mindössze 25 éves önkéntes gondozónő, „Éva néni” felügyelete alatt. Tovább olvasom →

Dobner Győző: A reformáció harmadik ága

Elhangzott a Keresztény Zsidó Társaság Elnökségi Ülésén 2017. november 20.-án

A reformáció 500. évfordulójának méltó megünneplésére gazdag esemény sorozattal, programokkal készültek a protestáns egyházak külön-külön és együtt is.
Mivel nem vettem részt a Sportcsarnokban lezaljott közös rendezvényen, nincsenek információim arról, megemlékeztek-e a reformáció Luther és Kálvin nevéhez fűződő két fő irányzata mellett a harmadik, kevéssé ismert mozgalomról – az anabaptizmusról. (Úgy vélem, ebben a körben nem szükséges a görög alapszó jelentésére időt töltenünk.) A jelenlevők bizonyára ismerik a reformáció korszakának mozgalmait, de a harmadik ág meghatározó vezetői talán nem annyira ismertek.
Az elnagyolt történelmi tájékoztatás az anabaptizmust Münzer Tamás által vezetett parasztlázadással azonosítja, noha az általa vezetett mozgalom csupán egy radikális vonulata a Svájctól a német fejedelemségeken – Német Alföldön, ill. Kelet-Európán átívelő mozgalmaknak. A mozgalom egészének negatív megítélésében egy amerikai teológus történész (William R. Estep) gondos kutató munkája hozott változást. Tovább olvasom →