Reuven Berger: Isten átfogó terve

Reuven Berger: Isten átfogó terve Izraellel és a nemzetekkel

(A jeruzsálemi Kehilat HaMashiah vezetője)

Ciprus, Larnaka, 2003. május 13.

“Arra kértek, hogy alapvető tanítást adjak Istennek Izraellel és a nemzetekkel kapcsolatos tervéről.
Isten teljes tervének “génjei” Mózes első könyvében, a Teremtés könyvében találhatóak. E könyv 10. fejezetében olvassuk Noé fiának: Sém, Hám és Jáfet családfáit. Sémnek két fia született, egyikük lett “Eber minden gyermekének atyja”. Ebernek két fia lett: az egyiket Pelegnek hívták, mert az ő napjaiban osztották fel a földet. Hiszem, hogy ez a felosztás az egész emberiséget érintő tett volt, és ez váltotta ki később azt, hogy az egész lakott föld egységet akarjon Babilonnál.
Azt hiszem, van egy párhuzam a Teremtés könyvének 11. fejezete között, és aközött, ami a mennyben történt, (és amiről az Ézsaiás 14,13-14-ben olvasunk), amikor Lucifer és angyalai arra törekedtek, hogy trónjukat Isten csillagai fölé emeljék, és olyanná akartak lenni, mint a Felséges. Ez ismétlődik Bábel tornyánál, amikor az emberiség az Isten nélküli egységre törekszik, és egy nyelven akar beszélni. Isten tisztában van annak az egységnek az erejével, amely Isten helyére akar lépni és igyekszik Istent trónjáról levetni. A földön pedig megismétlődik az, ami a mennyben már megtörtént.

Azonnal a 11. fejezetben leírt bábeli ördögi kísérlet után azonban életbe lép Isten terve a 12. fejezetben.

Isten kiválasztja Ábrahámot saját elgondolása és választása szerint. Isten megalapoz egy nagy nemzetet és földet ad neki.

Az Isten Országa Izraellel kezdődik, Izrael pedig Kánaán földjéhez kapcsolódik. A teljes terv azonban nem Izraelről szól, bár Izraelnek különleges helye van Isten szívében. Izrael küldetése Istennel való kapcsolatából származik, nem önmagáért való. Isten teljes terve az, hogy megáldja a Föld minden népét. Tehát Isten tervében helye van a egyedinek és az egyetemesnek egyaránt.

Izrael az egyedi kiválasztásra tekint, de a kiválasztással kapcsolatos képe nem tökéletes A kereszténység többnyire az egyetemes üdvösségre tekint.

Pedig arra lenne szükségünk, hogy egymással harmóniában lássuk e két nézőpontot. Sok keresztény úgy gondolja, hogy Izrael földjének kérdése csak egy adott korszakban volt lényeges. Ez nem helyes gondolkodás. Ha ezt elfogadnánk, nem érthetnénk meg, hogyan cselekszik ma Isten a Földön. A 105. Zsoltár erről beszél:

“Megemlékezik az ő szövetségéről mindörökké; az ő rendeletéről, a melyet megszabott ezer nemzetségiglen; A melyet kötött Ábrahámmal, és az ő Izsáknak tett esküvéséről. És odaállatta azt Jákóbnak szabályul, Izráelnek örök szövetségül, Mondván: Néked adom Kanaán földét, sors szerint való örökségetekül”. (8-11)

Isten megtisztító fenyítésének jele az, amikor Izrael nem él saját földjén.

Van egy kapcsolat Izrael népe, Izrael földje és a többi nemzet között is. A nemzetek az elsőszülött fiúban áldatnak meg.

“Mikor a Felséges örökséget osztott a népeknek; mikor szétválasztá az ember fiait: megszabta a népek határait, Izráel fiainak száma szerint, Mert az Úrnak része az ő népe, Jákób néki sorssal jutott öröksége.” (5 Móz 32, 8-9)

A nemzetek örökségének valósága szorosan kapcsolódik Izrael lélekszámához Izrael népe és földje pedig az Úr kétszeres öröksége (9.v.). Amikor Isten elfoglalja helyét Izrael közepette, és Izrael helyes kapcsolatba kerül Istennel, a Föld többi népe is képes lesz igazi, Istentől jövő örökségét megkapni.

Azért van ma annyi zűrzavar, mert Izrael nincsen helyes kapcsolatban Istennel és a többi néppel. Ugyanez igaz a nemzetek viszonyára Izraellel és Izrael Istenével.

Az elsőszülött

Isten azt mondja, elsőszülött fia van. Az elsőszülöttnek nagyon sok felelőssége van a családjában, és ha nem vállalja el a felelősséget, a család nincsen rendben.

Sokan azt mondanák, hogy ez egy ószövetségi igazság, az új szövetségben a világ nemzetei teljesen egyenrangú örökösei. Isten terve Izraellel azonban központi fontosságú a Föld egészére vonatkozó terv szempontjából. Mivel Izrael, úgy tűnik, majd 2000 éven át nem állt a középpontban, szétszóratásban élt, nehéz ezt megértenünk.

Amikor Jézus a Samaria-beli asszonnyal beszélgetett, azt mondta: “Sem nem ezen a hegyen, sem nem Jeruzsálemben fogjátok imádni az Atyát.” (Jn 4,) Arról szólt prófétai módon, hogy a Megváltás örömhíre el fog menni a nemzetekhez, hogy el fog jönni a Szent Szellem, és hogy az embernek szívéből kell Istent imádnia. Ám ugyanebben a beszélgetésben mondja azt is, hogy az “üdvösség a zsidók közül támad.

A “fiúság” kérdése nagyon fontos az egész Újszövetségben. A Római és Galata levelek szólnak a fiúság igazi értelméről. A Római levél 8. fejezete a legfontosabb szakasz a fiúsággal

kapcsolatban. Pál így fogalmaz: “Isten fiai lettetek Krisztusban”. Azt szeretné, ha ezt a Szent Szellem világítaná meg a számunkra. Ám Pál ezután arról beszél, hogy az egész teremtett világ is sóhajtozik Isten fiainak megjelenése után, hogy megszabaduljon a romlás rabszolgaságából Isten fiainak dicsőséges szabadságára. Ezek után beszél Isten fiainak megpróbáltatásairól: több mint győztesek vagyunk, semmi sem választhat el minket”

Mindjárt ezek után Pál rátér az Izrael titkáról való elmélkedésre. Azt mondja, hogy bár semmi nem választhat el minket Isten szeretetétől, ő kész elszakadni, kész átkozott lenni, mert Pál megértette Izrael helyének jelentőségét Isten végső terveiben. “Izraelé a fiúság” (Róma 9,4). Nem helyes, ha a nemzetekből hitre jutottak úgy beszélnek a fiúságról, hogy közben kizárják ebből Izraelt, és nem beszélnek arról, hogy Izrael az elsőszülött fiú. Isten Országa eljövetelének ígérete szorosan kapcsolódik ahhoz, hogy Izrael elfoglalja az őt illető helyet.

A Róma 11.1-ben Pál felveti a kérdést. “Elvetette-e Isten az ő népét? Távol legyen!” És a 11. versben: “Annakokáért mondom: Avagy azért botlottak-é meg, hogy elessenek? Távol legyen; hanem az ő esetük folytán lett az idvesség a pogányoké, hogy ők felingereltessenek?

Mert ha az ő elestük a világnak gazdagságává lett (és ez már önmagában is bámulatos), és az ő kudarcuk a pogányokhoz eljutott kegyelem gazdagságának eszközévé lett, mennyivel több lesz az ő teljességre jutásuk?

“Mennyivel inkább!” fel sem foghatjuk ennek a szónak a jelentését! Ha a zsidó nép Jézustól való elfordulása üdvösséget hozott a világ számára, mit fog jelenteni vajon az ő kiengesztelődésük, ha nem életet a halálból az egyház és a nemzetek számára!

Az hozza el a végső áldást a Föld számára, amikor Izrael, az elsőszülött, visszatér helyére a Messiásban. Most jobban értjük talán, a Sátán miért gyűlöli annyira Izraelt, és miért akarja,

hogy a nemzetek is gyűlöljék őt. Hiszen akkor a nemzetek sem juthatnak el saját örökségük teljességére! Isten Izraelt hívta el, hogy papi nemzet legyen a Földön. “Szolgám vagy te”. Hogy szolgálj Nekem.

Izrael öröksége:

Amikor a szőlőskert példázatát olvassuk a Máté 21,33-ban, a gazda különböző szolgákat küld el, hogy szőlőt hozzanak, de látjuk a szőlőművesek szörnyű reakcióját. Végül a gazda úgy dönt, hogy saját fiát küldi el, őt majd becsülni fogják. Jézus mindezt a farizeusoknak mondta. Amikor pedig megjött a fiú, azt mondták a szőlőművesek: itt a fiú, öljük meg és ragadjuk meg a szőlőskertet a magunk számára. Megértették, hogy Jézus az örökös és meg akartak tőle szabadulni. Ám Izrael nem örökölhet, csak az örökösön, a Messiáson keresztül. Isten minden ígérete Benne “igen” és “ámen”. Izrael akkor lép az áldás teljességébe, amikor az örököst úgy fogadja, mint Királyát és Messiását.

Jézus az Ember Fia és egyszerre Dávid Fia is. ő Dávid gyökere és sarja. Az Ézsaiás 49,3-ban Isten Izraelt szolgájának nevezi. Jézus Izraelnek, mint fiúnak és az ő egész titkának megtestesülése, nemcsak úgy, mint aki emberré lett, hanem úgy is, mint aki zsidónak született.

Mindaz, amit Izrael elmulasztott, és amiben nem volt az Örökkévaló tanúja, azt Jézus betöltötte, nem azért, hogy Izrael helyébe lépjen, hanem hogy Benne és általa Jákobból Izrael váljék. Izrael csak Jézusban válhat igazán Izraellé. Ezért hívják napjainkat “Jákob megpróbáltatásának”. Ez az az idő, amikor Isten találkozik Izraellel.

Az egyház identitása:

Feltehetik a kérdést: Mi közöm van nekem mindehhez? A Róma 11-ben Pál tovább megy a titok feltárásában.

Sokszor, amikor a Messiásban (Krisztusban) újjáteremtett “egy új emberről” beszélünk, nagyon korlátozottan értjük azt. Pál ezt írja: nincsen többé görög vagy zsidó, férfi vagy nő, szolga vagy szabad, hanem mind egyek vagyunk a Krisztus Jézusban. Azt jelenti ez, hogy uniformizálódtunk? Igen, a Krisztusban egyek vagyunk, de nem vagyunk-e továbbra is férfiak és nők? Pál kinyilatkoztatás által mondja, hogy identitásunkat Krisztusban találtuk meg, mint

zsidók és a Föld más nemzeteinek fiai, de nem tűnnek el különbségeink!

A zsidó nép örökre Dávid sarja marad!

Isten, aki Ábrahámmal kezdte, nem tűnik el a Római levélben. Isten tervében folytonosság van! Izrael között ott él a hűséges Izrael! Nem minden, aki Izrael, Izrael! Hanem a nemes olajfa. Ugyanaz az Izrael kívülről, de átalakulva belülről.

A gyökér azonban a Messiás Jézus. Mindig is ő volt a gyökér, még mielőtt Mirjám (Mária) áltat belépett volna ebbe a világba. “Mielőtt Ábrahám volt, Én vagyok”. A fát nem lehet levágni gyökeréről. A nemzetek vad fáról vágattattak le, és Isten Izraelébe oltattak be.

Azonban helytelen azt mondani: ez csak a szellemi Izraelre vonatkozik. Mert a beoltott ágak továbbra is kapcsolatban vannak Isten fizikai Izraelével. Ez azt jelenti, hogy identitásodat Isten Izraelén át kaptad. Nem a gyökérbe oltattál be, hanem az ágak közé. A fa azonban csak akkor élhet, ha kapcsolatban marad a gyökérrel. A gyökér és a fa teljesen egyek lesznek.

Pál két dologtól óv bennünket: a büszkeségtől (ne dicsekedjetek az ágak ellenében), és a tudatlanságtól. Sokan nem akarják mindezt hallani. Pedig nagyon fontos ezt meghallani. Mert a teljesség csak akkor jön el, ha a kettő eggyé lesz.

Az olajfa a kenetet jelképezi. A végső ébredés csak akkor jön el, amikor zsidók és a Föld nemzeteinek fiai eggyé lesznek, ahogyan

erről a Róma 11. beszél. És mindennek az alapja az irgalom. A Föld népeihez eljutott az Isten irgalma: “az aki nem kapott irgalmat, most irgalmat kapott”. “és az az irgalom, amit ti, (a nemzetek fiai) kaptatok, akkor, amikor még engedetlenek voltatok, Isten ugyanazzal az irgalommal könyörül Izraelen is.

Van egy igehely az Ézsaiás 19,23-25-ben, amely a végső áldás teljességéről beszél: amelyet Isten most, ezekben a napokban épít: és ennek az Izrael, Egyiptom és Asszíria közötti kapcsolathoz van köze.

A nemzetek bűne tulajdonképpen ugyanaz, mint Izrael bűne. “Ha Izrael az elsőszülött és valahogyan az örökös, akkor mit jelent ez a mi számunkra? Kevesebbek vagyunk, másod- rangú polgárok? Ez a félelem volt a kezdeti féltékenység oka, ami miatt az egyház megpróbált megszabadulni Izraeltől. De a Krisztusban egyek vagyunk és a Föld népeiből valók beoltattak. De egymást nemcsak testvérként kell elismerni, hanem tisztelnünk kell a testvérünkben Isten elhívását az életén.

Az elsőszülött feladata, hogy a nemzetek szolgája legyen. Ez nem egy megdicsőült helyzet, hanem egy szolgai helyzet. És nem egyirányú út ez, hanem kapcsolaton alapszik.

A Közel-Kelet realitása ma mást mond. Az Arab nemzetek között élő egyházakon lévő nyomás arra készteti őket, hogy a világ szerint gondolkodjanak: “jobb, ha egy hal meg” mondta a főpap. Jobb, ha Izrael eltávozik közülünk a béke érdekében” az iszlám és a babiloni logika szerint. Izrael végső soron botránykővé válik.

Milyen fontos, hogy a menyasszony végre beálljon Isten tervébe. Ha megértjük ezt a látást, és elfogadjuk, a 12 kő egymásra kerül és Isten oltára meggyógyul! Isten megadja nekünk a kulcsot, hogyan legyünk a Közel- Kelet áldásává. Megadja nekünk Isten Országának

kulcsait, és Jeruzsálemnek és Izraelnek központi szerepe van abban, hogy ez megvalósuljon. Ha a 12 oltárkő a helyére kerül, Isten tüzet bocsát le a mennyből.

Közeleg a nap, amikor egész Izrael megtér a Krisztusban, a Szabadító eljön Jákobhoz s a végidők utolsó kenetét felszabadítja, amiről tudjuk, hogy kettős mértékű. A legnagyobb ébredés, amit a világ látni fog az Úr visszajövetele előtt, a Közel-Keleten fog lejátszódni.

Isten most alapokat fektet azoknak az életében, akiknek van szemük a látásra és szívük a hallásra. Miután Pál mindezt elmondta, így kiált fel:

“Óh Isten gazdagságának, bölcsességének és tudományának mélysége! Mely igen kikutathatatlanok az ő ítéletei s kinyomozhatatlanok az ő útai! Mert kicsoda ismerte meg az Úr értelmét? Vagy kicsoda volt néki tanácsosa? Avagy kicsoda adott előbb néki, hogy annak visszafizesse azt? Mert ő tőle, ő általa és ő reá nézve vannak mindenek. Övé a dicsőség mindörökké. Ámen.”

És Isten szava hozzánk ezzel a látással kapcsolatban a Róma 12,1-2-ben található:

“Kérlek azért titeket atyámfiai az Istennek irgalmasságára, hogy szánjátok oda a ti testeiteket élő, szent és Istennek kedves áldozatul, mint a ti okos tiszteleteteket. És ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem változzatok el a ti elméteknek megújulása által, hogy megvizsgáljátok, mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata.”

Szívünkben válaszolnunk kell erre a látásra. Ez azonban sokba fog kerülni. Mert nem lesz könnyű az arab népek számára, hogy elviseljék azt a bizonyságtételt. Mindehhez testünket kell felajánlani és elménk folytonos megtisztulását. Ez szent elhívás. Isten dolgainak nagyon nagy ára van. A menyasszony végső elhívásának nagyon nagy ára van, életünknek szeretetteljes áldozatként való felajánlása által.

Isten olyanokat keres, akik Igen-t tudnak mondani Neki. Mirjám (Mária) “Igent” mondott, és ez üdvösségére lett a világnak. Éva “nem”-leges válasza vezetett a bukáshoz. Amiről beszélünk nem más, mint milliók üdvösségének dolga, Isten Országának betöréséé világunkba,

a menyasszony kiteljesedéséé, Izrael üdvösségéé. Annak dolga, hogy Isten irgalmat ad neked, amit átadhatsz Izraelnek. Nekünk, Izraelnek pedig azt mondja, hogy adjuk át az áldást, bár üldöznek, bár megvetnek minket saját népünk fiai. Hogy megláthassuk, amit a próféták kívántak látni. Én “Igen”-t mondok. Legyen nekem a te igéid szerint, hogy ez az üzenet testet ölthessen bennünk.