Avner Boskey: Dávid sátorának helyreállítása I.

Avner Boskey: Dávid sátorának helyreállítása a messiási zsidók perspektívájából I.

Kedves Olvasóink!

A következőkben összeállítás található Dávid sátorának helyreállítása témájában, a Messiás Jézusban hívő zsidóság értelmezésében. Mivel szolgálatunk egyik célja, hogy a keresztény évszázadok során kialakult helyettesítési teológia által az Izraellel és a zsidó néppel kapcsolatban okozott homályt eloszlassa, fontosnak tartjuk, hogy ezt ne csak Szent Ágoston korának tekintetében tegyük meg, hanem napjaink olyan népszerű és sokakat érintő tanítási áramlataival kapcsolatosan is, mint amilyen a Dávid sátorának helyreállítása.  Az írások megjelentetésével az a célunk, hogy közös gondolkodásra hívjuk azokat, akik őszinte szívvel keresik Istennek a Bibliában kijelentett igazságát, és vágynak Isten igazi és teljes dicsőségének megjelenésére a Földön.

Szeretnénk, ha az írások gondolkodásra, kutatásra és imádságra ösztönöznének, és élénk „e-mail-beszélgetés” alakulna ki az Internet technikai eszközei által. Éppen ezért nyitott szívvel várjuk reakcióitokat, észrevételeiteket. E-mailt küldhetsz a danielcsoport@gmail.com címre.

Előkészületben: Benjamin Berger (Jeruzsálem, Kehilat HaMashiah): Dávid sátorának helyreállítása

Üdvözlettel:

A Dániel Csoport

Tovább olvasom →

Peter Hocken: Keresztény bűnbánat

A zsidó nép elleni bűnök feletti bűnbánat az egyházat a gyökér-fontosságú kérdéshez vezetik

„Az amerikai teológus, R. Kendall Soulen: Izrael Istene és a keresztény teológia című könyvében a behelyettesítési gondolkodásmód három formáját azonosította. Az első kettőt könnyen megérthetjük. Az első az „ökonómiai behelyettesítés”, amely azt jelenti, hogy Izrael többé már nem a választott nép, mert Isten ökonómiájában ezt a szerepét már akkor betöltötte, amikor Jézus meghalt a kereszten. A második a „büntető behelyettesítés”, vagyis az a nézet, hogy Isten Izraelt a bűne miatt vetette el . Soulen azonban a behelyettesítés gondolkodásának egy harmadik változatára is rámutat, amelyet „strukturális behelyettesítés”- nek tart . Soulen úgy találja, hogy a behelyettesítésnek ez a formája a keresztény egyház minden, önmaga alapjait meghatározó szövegében megtalálható. Abban nyilvánul meg, hogy ez az önmeghatározás teljességgel figyelmen kívül hagyja Izraelt és a zsidó népet. A keresztény hit minden olyan hirdetése, megfogalmazása, amely Ádámnak és Évának az 1 Mózes 3-ban leírt bukásától közvetlenül az Újszövetségi megtestesüléshez ugrik (az ember vétkezett, de Isten elküldte Fiát, hogy meghaljon a bűnösökért) nem más, mint strukturális behelyettesítés. Ebben a történetben Izrael feleslegessé vált. Szó sincs benne Ábrahámról, Mózesről a Szináj szövetségéről vagy a Tóráról. Szó sincs benne az eljövendő messiási királyságról.

Soulen az isteni kinyilatkoztatás két olyan elemét azonosítja, amely teljesen elvész, amikor az üdvösség történetét ilyetén módon félreértjük: az Isten tervének középponti helyén lévő szövetség gondolata (Én a te Istened leszek, te pedig az én népem), valamint Izrael és a nemzetek egymást kiegészítő szerepe.

A messiási reménység teljességét csak akkor tudjuk visszanyerni, amikor a strukturális behelyettesítés e formáiból megtérünk. Bűnbánatot kell tartanunk afelett, hogy Isten népével kötött szövetségeit lebecsültük, hogy Izrael népét kizártuk a Jézusban kötött „új szövetségből” (azáltal, hogy a Jeremiás 31,31 igehelyét eltorzítottuk). A bűnbánatnak e folyamata teszi majd lehetővé, hogy az új szövetséget az eggyé lett új emberben ünnepeljük, amely előkészíti a Messiás menyegzői vacsoráját, amikor „sokan eljönnek majd napkeletről és napnyugatról és leülnek Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal az Isten országában.(Mt 8,11).”

Risto Santala: A Messiás fénye

Risto Santala: A Messiás fénye a Teremtés történetében

Isten első szavai a Bibliában így szólnak: „Legyen világosság”! És lőn világosság. És Isten látta a világosságot és látta, hogy az íme jó. Amikor a teremtés történetét tüzetesen tanulmányozzuk, láthatjuk, hogy Isten csak a negyedik napon teremtette meg a „két nagy világító testet”, a Napot és a Holdat.
A bölcsek ezt messiási utalásként értették. A Peszikhtá Rábbá néven ismert Midrás, amelyet a 9. századtól kezdve az ünnepek kapcsán olvasnak, felteszi a kérdést: „ Kié az a fény, amely Isten gyülekezetére esik?”. A kérdésre így felel: „A Messiás fénye.”. A Jálkut Sim’oni, amely a talmudi és midrási szövegek részleteit tartalmazza, és amelyet a 12. és 13. században állítottak össze, ehhez a magyarázathoz a következő szavakat teszi hozzá: „Ez a Messiás fénye, ahogyan írva van a Zsoltár 36,10-ben: „A te világosságodnál látunk világosságot.”

A rabbik a „Nehorá” arám szóban a Messiás titkos nevét látták, hiszen Dániel könyvének arám nyelven írott részében olvassuk: „ő ismeri azt, ami a sötétségben lakik, és vele világosság lakik”. 2,22). Továbbá, az Ézsaiás 42,6 és 60,1-3 próféciái megerősítik, hogy a Messiás a „nemzetek világossága”. Nem maga mondta-e Jézus Önmagáról, hogy ő a világ világossága, és „aki engem követ, nem jár sötétségben”? A Midrás messiási módon értelmezi a Dániel 2,22 szavait: „És vele lakik a Nehorá. Ez a Messiás Király, mert meg van írva: Kelj fel, világosodjál, mert eljött a te világosságod (Ézsaiás 60,1)”.

Még a Zsoltár 43,3-at is, amelyet a zsinagógai imádságokban is elmondanak, gyakran kapcsolnak a Messiáshoz. „Küldd el a te világosságodat és igazságodat, hogy azok vezéreljenek engem.” A fenti szavakból láthatjuk, hogy a zsidó írásmagyarázók által használt asszociatív módszer az olyan helyeken is talál messiási magyarázatokat, ahol a keresztény exegéták ezeket nem látják. Pál apostol mondja, hogy a Krisztusnak eme titka „elrejtetett a korszakokon és nemzedékeken át (Kol 1,26). Lehet, hogy Pál ezekkel a szavakkal a zsidó hagyományokra utalt?

Elvetette-é Isten az ő népét?

“Elvetette-é Isten az ő népét? Semmiképpen sem!”
(Pál Apostol, Rómaiakhoz írt levél 11,1)

“A megbékéléshez hozzátartozik a múlt áttekintése és feldolgozása. Az anti-judaizmust és antiszemitizmust nem lehet egyszerűen egy pragmatikus filoszemitizmussal legyőzni, hanem a keresztény egyház egész teológiai tradícióját türelmesen és átfogóan kell megrostálnunk.”
(Haacker Klaus:
A Holokauszt mint teológiatörténeti dátum,
in.: Egyház és Világ 1991/8.sz.)Az “Elvetette-e Isten az ő népét?” címmel 2002 áprilisában tartott est előadásainak szövege:

Endreffy Zoltán
Görgey Géza
Raj Tamás
Szeverényi János
Szécsi József