Dr. Dan Juster: Egy megújított teológia az Egyháznak, vagy Izraelnek és az Egyháznak 1. rész

Dr. Dan Juster üzenete mely a 2008. május 12-15 között Jeruzsálemben megtartott “Izrael Keresztény Barátai” konferencián hangzott el.
Beletartozás (belefoglalás) vagy behelyettesítés

Dr. Daniel Juster alapítója és igazgatója a Tikkun International szolgálatnak. Ahogy õ maga fogalmazott: Engedjétek meg, hogy egy dolgot elmondjak a szolgálatunkról. Hogyha meg akarjátok ismerni a tevékenységünket, és szeretnétek hírleveleket kapni tõlünk (a szolgálatunk elsõsorban és közvetlenül a zsidó nép felé irányul), el tudjátok érni a weboldalunkat: www.tikkunministries.org címen. Bátorítunk benneteket, hogy látogassatok el a honlapunkra, mert hisszük, hogy a szolgálatunk gyümölcsözõ! Hiszem, hogy nyitott fülû barátok között vagyok. Mai témánk címe a “beletartozás vagy behelyettesítés“. Úgy gondolom, hogy Ray Sanders talán hallott engem, amikor azt mondom az én teológiám nem behelyettesítési teológia, hanem “hozzáadási teológia“. A zsidó nép mellé (a zsidó néphez hozzáadva) Isten minden nemzetbõl kihívott embereket, hogy létrehozzon egy papságot, akik jelképesen Izraelhez hasonlítanak. Bár õk valójában nem a zsidó nép, és nem is Izrael. Ezen a témán kell gondolkoznunk ezen a mai reggelen. Ez egy teológiai üzenet, de úgy gondolom, hogy érdekesnek és jelentõségteljesnek fogjátok találni és remélem, hogy segítségetekre lesz.

Beletartozás:

A teológia készítés egyik problémája az élet bonyolultsága. Hányan gondolkoztatok már el ezen? Talán nem sokan, amíg fiatalok vagytok. Isten Igéje azt mondja: Õ megbocsátja minden bûnödet,meggyógyítja minden betetegségedet Zsoltár/Tehillim 103,3 majd egy másik helyen: És az õ zúzódásai által gyógyultunk meg.Ézs./Yesha’yahu 53,5b. És akkor valaki meghal rákban. Nem számít, hogy mit tesztek, imádkoztok-e érte, keresitek-e Istent miatta, próbáltok-e hitben járni miatta, õ is próbál hitben járni és mégis meghal. Ez történt az egyik pásztorunkkal. Micsoda ellentmondás! Belekerültök Jób/Iyov helyzetébe és Isten hallgat. Jób/Iyov ebben a próbában dicsõítette Istent és bemutatta, hogy végsõ soron nem utasította el Õt.Figyeljetek ide, ugye biztosan voltak kérdései? És ti tudjátok, hogy azt mondanám – amikor így szól az Ige, hogy “Adonai/Az Úr a kétszeresét adta vissza Jób-/Iyov-nak, mint amennyije azelõtt volt” – hogy nem ugyanazokat a gyerekeket kapta vissza. Így õk mindig hiányoztak neki. Néha megfizetjük az árát Isten dicsõítésének, de végsõ soron kárpótolva leszünk az örökkévalóságban. Ez a végsõ remény, amit birtokolnunk kell. Pál/Sha’ul azt mondja, ha csak ebben az életben van reményünk, akkor valóban nyomorultak vagyunk, mert Isten ígéretével sem alakul minden úgy, ahogy várjuk. Apropó, az emberek Jób türelmérõl beszélnek. Én egyáltalán nem gondolom, hogy Jób/Iyov türelmes lett volna. Másrészrõl bizonyosan hûséges volt. Azt hiszem, hogy Jób/Iyov szenvedéseiben megõrzött hûségérõl beszélhetünk. Nos, az élet ellentmondásos és amikor Izraelrõl és az Egyházról beszélünk az is ellentmondásos. Az ellentmondás alatt nem a végsõ ellentmondást értem (a „paradox” szó jelenhet végsõ ellentétet). Hanem úgy értem, ahogy a filozófiában néha használatos, amikor valami túlságosan mély ahhoz, hogy egyszerûen kezeljük. Amikor ellentmondásra gondolunk azt mondjuk, itt van egy igazság amely látszólag ellentmondásos de valójában nem az, és azt igényli, hogy „bogozzuk ki”, mivel sok különbözõ dimenziója és aspektusa van. Az Izrael és az Egyház közötti kapcsolat egyike azoknak az ellentétes viszonyoknak, amely sok „kibogozást” igényel és ennek a kapcsolatnak a leegyszerûsítése nagyon sok rossz teológiát eredményezett már az Egyház történetében. Úgy látszik, hogy ennek a helyzetnek a bonyolultsága ma is nagyon sok rossz teológiát szül. A nagy titka az újszövetségi írásoknak, hogy a nemzetek beletartoznak Isten papságába.

A titok valami olyan amely korábban rejtve volt de most megjelent. (ismertté vált). A „beletartozás” szót valójában Pál/Sha’ul használja az efézusi levélben. Látni fogjuk egy pillanatra, hogy a pogányok társas viszonyban vannak a zsidó néppel és különösen azokkal a zsidókkal akikkel Yeshuában/Jézusban közös hitben osztoznak. Helyesen jellemezni (értelmezni) a zsidók és pogányok közötti kapcsolatot a Messiásban egy kulcs ahhoz, hogy Isten utolsó napokra vonatkozó prófétikus céljait betöltsük.

Helyettesítési teológia
(kisebb történeti áttekintés):

A behelyettesítési teológiának egy nagyon egyszerû válasza volt a zsidók és a nemzetek közötti kapcsolatra Yeshuában/Jézusban. Nagyon egyszerû, nagyon elegánsan egyszerû válasza és ez az, hogy mindenki aki hisz Yeshuában/Jézusban egy „harmadik faj” részét képezi. A diszpenzációs látás és az egyházatyák látásmódja sok hasonlóságot mutat a „harmadik faj” elképzelésének tekintetében. E szerint a zsidók és a pogányok harmadik faja jelenik meg a Messiásban, akik a keresztények, akik többé nem zsidók és nem pogányok. E látásmód szerint a keresztények az új és igaz Izrael, akik kiszorították a régi etnikai népet, hogy a helyükbe lépjenek. Tudós körökben ezt pótlásnak hívják, de mi behelyettesítési teológiaként ismerjük. Amely szerint ma az Egyház Isten Izraele és az etnikai értelemben vett zsidó nép nem rendelkezik különösebb jelentõséggel Isten céljaiban.
Másrészrõl néhány egyházatya úgy gondolta, hogy Isten annyira meggyûlölte a zsidó népet mivel elutasították Yeshuát/Jézust, hogy haragját mutatja be rajtuk mint istenteleneken. Nos, ez egy szépen bemutatott antiszemitizmus, ugye? Tehát itt van a diszpenzációs teológia amely népszerû volt és szintén elfogadja a „harmadik faj” elméletét. De a klasszikus diszpenzációs teológia szerint amely John Nelson Darby-tól származik a 19. sz-ból, a zsidó hívõk többé valójában szellemi értelemben véve nem zsidók. Õk lehetnek egy nép de te Izraelnek vagy a része, ami még mindig számít, ami még mindig kiválasztott, vagy a pogányok közé tartozol, vagy az Egyház része vagy. A zsidó, a pogány és az Egyház egymást kizáró kategóriák. Ti nem lehettek egyszerre részei a hívõk testének is és a zsidó népnek is. Itt van három egymást kizáró kifejezés: így ha te zsidó vagy Isten céljaiban és tervében – van egy kiválasztás és egy terv a zsidó nép számára – akkor Isten tervét úgy töltöd be, ha nem hiszel Yeshuában/Jézusban. Így amikor a hittérítõk kimentek, hogy megpróbálják a zsidókat keresztény hitre téríteni azt mondták nekik: most hogy te keresztény lettél, ne tarts többet Yom Kippurt, Pesachi szédert, és Shabbat-ot, viszont tartsd meg a „keresztény shabbat-ot” vagyis a vasárnapot!

A zsidók még mindig Isten választottai:

Most természetesen Izrael még mindig számít. Isten valójában akkor kezd el munkálkodni közöttük, miután az Egyházat elragadta innen. Ezen elmélet szerint a megkülönböztetés gondolata vezeti az Egyházat a nagy nyomorúság elõtti elragadtatásához mert mindezek után Isten elsõdlegesen a zsidó népen keresztül cselekszik. Ahhoz, hogy tisztán megtartsuk a különbségeket, ki kell vennünk az Egyházat (az igaz keresztényeket) innen. Így az Egyház elragadtatik és akkor a zsidó nép elsõdleges tanújává válik Istennek a nagy nyomorúság idõszakában. Ez egy szép módja a zsidó, a pogány és az Egyház közötti megkülönböztetés fenntartásának. Ez a bibliai dolog sokkal kényesebb, sokkal összetettebb. Ez a két megoldás valóban leegyszerûsített, mivel õk nem veszik figyelembe az összes bibliai anyagot. Így szörnyû irányt mutatnak, pontosan afelé, hogy miként kell foglalkozni az utolsó napokban lévõ dolgokkal.Nos, ma adok nektek egy 6 pontból álló vázlatot. Elõször nézzük meg a Rómaiakhoz írt levél 9. fejezetét, aztán vizsgáljuk meg a 9. és 11. fejezet két különbözõ szakaszát! Az elsõ pontban azt tudhatjuk meg a Róma 9. és 11. fejezetébõl, hogy a zsidó nép még mindig Isten választott népe. És tudjátok mit? Mi, akik Yeshuában/Jézusban hiszünk, jobban hisszük ezt mint a legtöbb zsidó. A reform judaizmus ma azt mondja, hogy mindenki kiválasztott. Mi (a zsidó nép) semmivel sem jobban, mint bárki más. Nos, ez valóban segíteni fog nekünk megtartani a zsidó identitásunkat, hogy ne asszimilálódjunk a ránk nehezedõ nyomások ellenére sem? Nem, mi hisszük, hogy a zsidó nép – Izrael – még mindig Isten választott népe. A Róma 9,1-5 részében Sha’ul/Pál ezt mondja: Az igazságot mondom mint aki a Messiásé, nem hazudok és a lelkiismeretem – amelyet a Ruach HaKodesh/Szent Szellem irányít bizonyságot tesz arról, hogy nagy az én fájdalmam, folyamatos kín gyötri a szívemet. Azt kívánom, hogy inkább én magam legyek Isten átka alatt, elválasztva a Messiástól, ha ezzel segítek testvéreimen akik az én tulajdon húsom és vérem, Israel népén! Õk Isten gyermekei, a Sh’khinah/Isten dicsõsége velük van, övék a szövetségek, éppúgy a Torah-adás, a szolgálatok a Templomban, és az ígéretek. Övék az ösatyák és fizikai értelemben tõlük származik a Messiás, aki minden fölött van. Dicsõség legyen Adonai-nak/Úrnak mindörökké! Amen. És azután ezt mondja? – Õk voltak Isten gyermekei, velük volt a Sh’khinah/Isten dicsõsége…? – Nem, nem ezt mondja, hanem: Õk Isten gyermekei – a zsidó nép még mindig Isten gyermekeinek számít, Isten fiainak, Isten választott népének. A mennyei dicsõség közöttünk olyan valami, amely mint választott nép tartozik hozzánk.

A Sh’khinah velük van … Nem mindig mutatjuk, de ez a helyzet. Ezek folyamatos jelen idejû igék a görögben és nagyon fontos, hogy ennek tudatában olvassuk. A szövetségek még mindig a mieink. A zsidó néppel kötött szövetségek még mindig érvényben vannak. éppúgy a Torah-adás … – ez azt jelenti, hogy a törvény még mindig jelentõs és még mindig használatban van. Nos (azt mondja) …éppúgy a Torah-adás, a szolgálatok a Templomban …
Végsõ soron hogyan lehet ezt ma alkalmazni? Tudjátok, sok különbözõ megközelítés van, de azt gondolom, nem kell velük foglalkozni. Amikor Sha’ul/Pál ezt a levelet megírta, akkor még volt templomi istentisztelet, amelynek õ még mindig nagy jelentõséget tulajdonított. Habár részt vett a templomi áldozatban, ez emlékeztette és kézzelfoghatóvá tette számára azt az igazságot, hogy mindez elvégeztetett Yeshuában/Jézusban. Övék az ígéretek … – így mi, mint egy nép (a zsidó nép), még mindig rendelkezünk Istentõl ígéretekkel. Isten soha nem vonta vissza azokat az ígéreteket, amelyeket Izrael nemzetének és a zsidó népnek adott, hanem ezek végül betöltetnek majd.
Ezután azt mondja: Övék az õsatyák, és fizikai értelemben tõlük származik a Messiás, aki minden fölött van. Dicsõség legyen Adonai-nak mindörökké! Amen.

Tehát az õsatyák a mieink. Most rátérünk a Róma 11. fejezetére, ahol Sha’ul/Pál utasítja a pogányokat, akik hitre jutottak Yeshuában/Jézusban, aki a zsidó Messiás, hogy alázatos hozzáállásuk legyen, szolgáljanak, hálásak legyenek, járjanak közben, könyörületesek legyenek a zsidó nemzethez, a világban betöltött szerepük miatt, és amiatt, amit a zsidó nemzet adott a világnak.Róma 11,1-2: Ebben az esetben azt kérdezem, hogy Isten elutasította az õ népét? Távol legyen! Így folytatja? Egykor izraelita voltam, de most már keresztény vagyok. Nem, õ zsidó követõje Yeshuának/Jézusnak, aki ezt mondja: Mivel én magam Israel egyik fia vagyok, Avraham magjából, Binjamin törzsébõl. Isten nem vetette el az Õ népét, amelyet elõre kiválasztott. Ezután arról a tényrõl beszél, hogy Eliya’hu/Illés napjaiban sokan váltak hûtlenné, de Eliya’hu-nak megmondatott, hogy volt 7 ezer ember, aki nem hajtott térdet a Baalnak. Sh’aul/Pál ezzel bizonyítja, hogy most is van maradék, akiknek hitre kell jutni Yeshuában, és ez a maradék nem egy új dologhoz csatlakozik, amely a nép többi részét kizárja. A maradék, akiknek Yeshuában hitre kell jutnia, bizonyítja, hogy a nemzet még mindig számít.

…..folytatás következik