David H. Stern: Gyöngyszemek

Összefogás a Zsidó Újszövetség és Kommentár magyar nyelvre történő lefordításáért és kiadásáért.

Amennyiben az Örökkévaló felindít Téged, hogy a megvalósításában bármilyen részt vállalj ( böjt,ima, anyagi hozzájárulás), kérjük támogass bennünket!

Anyagi felajánlásodat a Segítség az élethez Alapítvány 12010611-01057394-00100000 számú Raiffeisen Banknál vezetett számlaszámára küldheted el ( kérjük, a közlemény rovatban tüntesd fel: “JNT”)!

David H. Stern: Gyöngyszemek a Jochanan (János) szerinti evangéliumból…

A Jewish New Testament című Újszövetség fordítása azzal a céllal készült, hogy nyelvi eszközök segítségével helyreállítsa az újszövetségi írások zsidó kulturális és vallási kontextusát. Ez a fordítás egyenlőre csak német és angol nyelven olvasható. A szerző engedélyével ízelítőül néhány részletet választottunk János Evangéliumából,
és a szerző által az Újszövetség ezen fordításához készült kommentárból, amelyek rávilágítanak a Tanach (Ószövetség) és az Újszövetség kulturális és tartalmi összefüggéseire és segítenek abban, hogy – mind zsidók, mind keresztények – felismerjük közös gyökereinket, nemcsak az Írásokban, hanem a két közösség által ma is gyakorolt szertartásokban, ünnepekben.A kereszténység és zsidóság kapcsolatában gyakran felmerülő érv, hogy maguk az újszövetségi írások “vádolhatók” zsidó- ellenességgel. Különös gyakorisággal hangzik ez el János evangéliumát illetően.

Gyöngyszemek a Jochanan (János) szerinti evangéliumból…

1.

“Az ünnep Hosáná Rábbá nevű napján pedig felálla Jesua (Jézus) és kiálta, mondván: Ha valaki szomjúhozik, jöjjön énhozzám és igyék,

Aki hisz énbennem, amint az Írás mondotta, élő vizek folyamai ömlenek annak belsejéből” (Jn 7,37).

Kommentár:

Az ünnep nagy és utolsó napján: Hosáná Rábbá, szó szerint: az utolsó napon, az Ünnep napján! A görög “megalé” szó a héber “rabba” szónak felel meg.

Ez a szukkot (vagyis a sátorok ünnepének) hetedik, utolsó napja, és egyben az ünnep csúcspontja is.

Az ünnep hét napján egy kohén (pap) vizet hozott a Siloah (Siloám) tavából egy arany korsóban, melyet a kohén ha gadol (főpap) az oltár tövében lévő medencébe öntött. Mindez az esőért mondott imát szimbolizálta, amelyet a következő napon (S ´mini Aceret) napján kezdtek el. De a vízhordás ceremóniája a Ruach HaKódes, vagyis a Szent Szellem Izraelre történő kiáradását is szimbolizálta. A rabbik ezt a szokást az Ézsaiás (Jesaja) 12,3-mal kapcsolták össze: “Örömmel merítetek az üdvösség kútforrásából”.

A hetedik napon, a víz kiöntésének szertartásával együtt a kohének arany trombitákat fújtak meg, a léviták (levi´im) szent énekeket énekeltek, az egyszerű emberek pedig meglengették a “lulávot” (fűzfa és pálmaágak), és “Hallél” zsoltárokat énekeltek, amelyek közé tartoznak a következő versek is: Zsolt 118,25-27)

A szavak: “Ments meg minket!” vezettek el oda, hogy az ünnep utolsó napját Hosáná Rábbá néven hívják, vagyis a “nagy hosanna” napjának.

Ennek az imádságnak messianisztikus felhangjai is voltak, ahogyan ez akkor is megnyilvánult, amikor Jesua bevonult Jeruzsálembe, nem sokkal halála előtt.

Ez a bűntől való megszabadulás imádsága is volt, hiszen Hosáná Rábbá volt az a nap a zsidó ünnepkörben, amikor valaki még a legutolsó lehetőségként bocsánatot nyerhetett bűneire.

Ros Hásáná napján azt kérjük, hogy nevünk legyen beírva az Élet Könyvébe (Jel 20,12). Jom Kippurkor azt reméljük, hogy beírt nevünk elpecsételtetik. Ám a zsidó hagyomány szerint bűneink bocsánatának lehetősége egészen a Hozsánna Rabba napjáig fent áll.

“Kapcsolat áll fenn a Ruach HaKódesh birtoklása és az eksztázis, vagyis a vallási öröm között, ez látható a víz merítésének szertartásában is (Szimchat Bét HaSoevá – vízmerítés ünnepe), a szukkoth ünnepén.

A Misna szerint, ha valaki még sohasem látta ezt a szertartást, amelyet zene, tánc, és éneklés kísért, még sohasem látott igazi örömet. (Szukkoth 5,1). Erről az ünnepről tartották azt is, hogy ennek idején a résztvevők egyenesen a Szent Szellemtől nyerték az inspirációt. A Szent Szellemet pedig csak az birtokolhatja, akinek szívét vallási öröm tölti el (Jeruzsálemi Talmud, Szukkoth 5,1,55a). Encyclopedia Judaica 14,365.

Ebből a szakaszból érthetjük meg azt is, hogy Jesua és tanítványai, mint minden más zsidó, tiszteletben tartották a zsidó hagyomány részleteit és nem mindent tekintettek pusztán “emberi hagyománynak”. A vízöntés szertartását sem a Tanach, hanem a Misna részletezi.

Ennek az eksztatikus vízöntésnek, trombita fújásnak, pálmalevelek lengetésének, zsoltárok mondásának és a bűnbocsánatot kereső emberek örömének kellős közepén, és a papság 24 rendjének jelenlétében (lásd Lk 1,5) kiáltott fel Jesua a Templom udvarában:

“Aki szomjúhozik, jöjjön hozzám és igyék! Aki Bennem hisz, annak belsejéből élő vizek folyamai áradnak”

Mintha mindezzel ezt mondta volna: amiért imádkoztok, Bennem teljesedett be!

(David Stern: Jewish New Testament, Commentary to John 7,37. Pp.:179.)

2.

“Lőn pedig Jeruzsálemben a templomszentelés (Chanukka) ünnepe, és tél vala. És Jesua (Jézus) a Templomban, a Salamon tornáczában jár vala.” (Jn 10,22-23).

Kommentár:

A templomszentelés ünnepe nem más, mint a poszt-bibliai zsidó ünnep, a Chanukka. Maga a chanukka szó “megszentelést”, megtisztítást jelent.

A Chanukka története Jesua előtt 164-re megy vissza, amikor a makkabeusok győzelmet arattak IV. Antiochus szír uralkodó felett. A János evangéliumában szereplő említés a legkorábbi írott forrás erre az ünnepre vonatkozóan, hiszen a Tanach (Tóra, Próféták és Írások), vagyis az Ószövetség könyvei erre az időre már teljességükben elkészültek. Egyedül Dániel könyve utal prófétikusan erre az ünnepre. Az apokrif Makkabeusok könyve (I.-II.-III.-IV.) tartalmazza ezen események történelmi leírását.

Az Egyiptomban legyőzött Antiochus a veresége feletti keserűségét élte ki judea megtámadásával, útja során férfiakat, nőket, gyermekeket mészárolva. Elfoglalta a jeruzsálemi templomot is.A templomból elhurcolta az arany menórát és templomi edényeket, és Izrael Istene iránti megvetését kifejezendő, disznót áldozott fel a Templomban zeusz tiszteletére. Megtiltotta a zsidó nép számára a körülmetélkedést, a Sabat megtartását és a kóser étkezési szabályok gyakorlását. Megparancsolta, hogy a Templomban egyedül disznókat szabad áldozni. Ő maga is megfőzött egy disznót a Templomban, levét pedig a szent Tóra tekercsekre öntötte. A szír katonáknak pedig megparancsolta, hogy ezeket az Istenkáromló rendelkezéseket tűzzel-vassal tartassák be a néppel.

Egy napon, amikor Modi ´in városában egy szír katona egy Mattitjahu haMakkabi (a makkabi szó kalapácsot jelent) nevű papot és családját arra kényszerített, hogy disznót áldozzanak, Mattitjahu megölte az első zsidót, aki engedett a kényszernek, majd végzett mind a szír katonával, és kíséretével. Így kezdődött a lázadás. Mattitjahu halála után fia, Jehuda (Júdás) vette át a zsidó felkelés vezetését és vezette győzelemre az először gerilla harcot vívó, majd nyílt háborút folytató zsidókat.

Kiszlév hó 25-ik napján a Templomot újra Istennek szentelték, és új oltárt állítottak fel. Újra meggyújtották az “örökmécsest” (nér támid), de csak egy napra való megszentelt olíva olajat találtak. A Makkabeusok 2. könyve számol be arról a csodáról, miszerint az olaj mégis nyolc napon át égett, amely idő éppen elegendő volt arra, hogy előállítsák az állandó égetéshez szükséges mennyiséget.

Ezért tart a Chanukka ünnepe nyolc napon át.

A Biblia nem említi pontosan Jesua születésének napját, talán éppen azért, hogy ne a napot, hanem a Személyt imádjuk, aki eljött. Érdekes azonban, hogy a korai Jézus-hívők kapcsolatot láttak a Chanukka és a Messiás születése között. Maga Jesua vont párhuzamot a földi Templom épülete és saját teste között. “Romboljátok le a Templomot és én három nap alatt felépítem azt.” Így tehát a 3. évszázad végétől kezdve a december 25-ét, vagyis a kiszlév 25-ének megfelelő római naptár szerinti napot fogadták el a nyugati egyházban a karácsony ünneplésére.”

A Jochanan szerinti beszámolóból tehát az derül ki, hogy bár a Chanukka nem tartozott a kötelező zarándok ünnepek közé, Jesua mégis felment a jeruzsálemi Templomba ezen az ünnepen…

(David Stern: Jewish New Testament, Commentary to John, pp.: 186.*)

3.

“Széder-tál” –  “Közel vala pedig a peszách (húsvét), a júdai (zsidók) ünnep(e)”. Jn 6,4. a.) A peszách nevét a magyar fordítás az ünnep körül később kialakult böjti szokásokból fakadóan fordította. Más, nyugati nyelveken nem történt ilyen fokú változtatás, eltérés az eredeti héber szótól.

b.) A “júdai” ünnep, inkább mint a “zsidók” ünnepe. Jochanan (János) ezt az kifejezést az ünnepekkel kapcsolatban többször említi (2,13, 7,1-3). A hangsúly ezeknél a zarándok ünnepeknél nem azon van, hogy ezek zsidó ünnepek voltak, hanem azon a tényen, hogy a Tóra megparancsolta minden zsidó férfi számára, hogy menjen fel arra a helyre, amelyet Adonáj, a te Istened kiválaszt (5 Móz 16,16). Ez a hely pedig a Júda-beli Jeruzsálem lett.

Gyakran elhangzik a vád különösen Jochanan (János) evangéliumával szemben, hogy az a “zsidókat” nemcsak negatív, barátságtalan és hamis módon ábrázolja, hanem gyakran a könyv szerzőjével szemben hangzik el, hogy a “zsidókat” mint csoportot és mint egyéneket, gyűlölte. Végül is, a legtöbb fordítás szóhasználatával élve, nem a “zsidók” voltak-e, akik “üldözték Jézust) (Jn 5,16), akik “annál inkább keresték, hogyan ölhetnék őt meg” (5,18), “zúgolódtak ellene” (6,41), ismét: “keresték, hogyan ölhetnék meg” (7,1), ők okozták, hogy ne merjenek Jézusról beszélni, mert “féltek a zsidóktól”(7,13, 19,38, 20,19), “ellene beszéltek” (8,22, 48,52,57), “nem hittek neki” (9,18), “köveket ragadtak, hogy megöljék őt” (10,31, 11,18), és azt mondták, hogy a zsidók törvénye megköveteli, hogy Jézusnak meg kell halnia” (19,14).

Ha ez igaz lenne, akkor nem fogadhatnánk el, hogy az Újszövetség Istentől ihletett írás, ezért nem irányadó emberi viselkedésünk számára.

Ezt a kérdést az az érv sem tisztázhatja, hogy az évszázadokon át milyen súlyos példáit láthattuk az anti-szemitizmusnak. Én a Jochanan (János) evangéliumát azzal védeném meg, hogy bemutatom: az ellentéte az igaz: Jesua és a Jochanan szerinti irat elítéli az anti-szemitizmust.

Azzal szeretnék érvelni, ahogyan a “zsidók” szó helyén álló “ioudaioi” görög szó értelmezhető nyelvészeti, történelmi és kulturális összefüggésében. Szeretném megvizsgálni, hogy a “zsidók” fordítás valóban megállja-e a helyét.

Malcolm Lowe “Kik voltak a “Ioudaioi” című cikkében (Novum Testamentum, 18:2, pp.101-130) írt elemzése közelebb vezet bennünket ahhoz, hogy erre a kérdésre megnyugtató választ kapjunk.

Lowe érvelése szerint a Ioudaioi görög és a mögötte álló héber “jehudim” szónak három, egymástól jól megkülönböztethető jelentése állapítható meg:

a). Júda törzsének tagjai: (héb.: j´huda, gör.: iouduas)

b) a zsidó vallás követői, i.e.:zsidók

c) A Júdában élő vagy onnan származó emberek (héb.:J´huda, gör:, Ioudaia).

Bár a ´Ioudaioi” szó mai használatában csak a második esetre értendő (a zsidó vallás követőire), Jesua (Jézus ) idejében mindhárom jelentés lehetséges volt. Az evangéliumokban és az Apostolok Cselekedeteinek első nyolc fejezetében a “Ioudaioi” majdnem minden esetben a “Júda-beliekre”, és nem a zsidó népre általában utal. A fent említett könyvekben a “Ioudaioi” görög szó a legtöbb esetben a Júdában élőket különíti el a galileai vagy más illetőségű zsidóktól. Hiszen ha valaki abban a korban a zsidó vallásra akart utalni általában, akkor kivétel nélkül az “Izrael népéből való”, “izraelita” kifejezést használta. Ennek jó példáit találjuk a Misnában csakúgy, mint az Újszövetségben (Róma 9-11, Ef 2,12).

A Júdában élő zsidóságra jellemző volt, hogy sokkal elkötelezettebben követték a judaizmusnak a két Jeruzsálem köré csoportosult vallási pártját (a p´rusim – farizeusok, és a c´dukim – akik közé tartozott a kohaniták nagy része). Tehát rendkívül lényeges hangsúlyoznunk, hogy a Júda-beli zsidóság, sőt ezeknek is csak csoportjai voltak azok, akik élen jártak a Jesua (Jézus) tanításainak való ellenállásban, ahogyan erről a Jochanan (János) beszámol.

Jewish New Testament Commentary,

copyright 1992 by David H. Stern.

Published by Jewish New Testament Publications, Inc.

P.O. Box 615, Clarksville, Maryland 21029, U.S.A.

Distributed by

Messianic Jewish Resources.

http://www.messianicjewish.net.