Avner Boskey: Dávid sátorának helyreállítása I.

Avner Boskey: Dávid sátorának helyreállítása a messiási zsidók perspektívájából I.

Kedves Olvasóink!

A következőkben összeállítás található Dávid sátorának helyreállítása témájában, a Messiás Jézusban hívő zsidóság értelmezésében. Mivel szolgálatunk egyik célja, hogy a keresztény évszázadok során kialakult helyettesítési teológia által az Izraellel és a zsidó néppel kapcsolatban okozott homályt eloszlassa, fontosnak tartjuk, hogy ezt ne csak Szent Ágoston korának tekintetében tegyük meg, hanem napjaink olyan népszerű és sokakat érintő tanítási áramlataival kapcsolatosan is, mint amilyen a Dávid sátorának helyreállítása.  Az írások megjelentetésével az a célunk, hogy közös gondolkodásra hívjuk azokat, akik őszinte szívvel keresik Istennek a Bibliában kijelentett igazságát, és vágynak Isten igazi és teljes dicsőségének megjelenésére a Földön.

Szeretnénk, ha az írások gondolkodásra, kutatásra és imádságra ösztönöznének, és élénk „e-mail-beszélgetés” alakulna ki az Internet technikai eszközei által. Éppen ezért nyitott szívvel várjuk reakcióitokat, észrevételeiteket. E-mailt küldhetsz a danielcsoport@gmail.com címre.

Előkészületben: Benjamin Berger (Jeruzsálem, Kehilat HaMashiah): Dávid sátorának helyreállítása

Üdvözlettel:

A Dániel Csoport

http://www.davidstent.org

„Dávid sátorának helyreállítása” néven válik napjainkban egyre ismertebbé egy tanítási irányzata Messiás testének egyes karizmatikus áramlataiban. E tanítás középpontjában a folyamatos közbenjáró imádság (24/7), és a Dávid király szellemében végzett prófétai dicsőítés áll. Isten használja ezt a mozgalmat, hogy az imádság ősi fegyverét és a prófétai dicsőítés ajándékát világméretekben helyreállítsa. Maga az Úr emeli fel az imádság és dicsőítés e mércéjét a sötétség és gonoszság egyre inkább megkörnyékező hullámaival szemben.

Azonban a Messiás zsidó követői számára nehézséget jelent, hogy ezt a mozgalmat Dávid sátoráról nevezik el. Bár a Biblia Dávid sátoráról és annak helyreállításáról kifejezetten a zsidóság összefüggésében beszél, úgy tűnik a Dávid sátora mozgalomban egyesek teljesen figyelmen kívül hagyják ezt a vonatkozást. Ennek eredményeként egyes igehelyeket helytelen módon értelmeznek, és így helytelen alapokra építkeznek. Bár ez az imamozgalom Istentől van, és jó, de az a tény, hogy helytelenül használják Dávid sátorának fogalmát, botránkozást okoz némelyeknek a messiási zsidó közösségben. Emellett elhomályosít egy központi bibliai igazságot is a Messiás Testében, amelynek lényege, hogy Dávid uralmának helyreállítása a zsidóság helyreállításának része. Továbbá, a mozgalom olyan módon értelmez igehelyeket, amely a behelyettesítési teológiának felel meg.

Ezen írásom célja tehát az, hogy ezeket a hibákat korrigáljam. Kérésnek is szánom a szélesebb értelemben vett karizmatikus közösség felé, hogy vizsgálja felül, és mélyebben tanulmányozza a „Dávid sátora” kifejezés igei szövegkörnyezetét Ámósz próféta és az Apostolok cselekedetének könyvében. Mindkét szakasz olyan reménységről szól, mely oly szorosan kötődik a zsidó nép teljes fizikai és szellemi helyreállításához, mint a magzat az édesanyához a köldökzsinór segítségével. Mert hogyan is lehetne elképzelni egy dávidi fejedelem földi uralmának helyreállítását anélkül, hogy eredeti zsidó népe felett ne (is) uralkodjon.

Szeretném kifejezni, hogy nagyra értékelem a közbenjáróknak ezt a mozgalmát, akár prófétai, akár nem, és azt, hogy ezek az imádkozók teljes szívükkel azon munkálkodnak, hogy a prófétai dicsőítés és az Isten Szelleme által átjárt imádság helyreálljon a Messiás testében – akár a Dávid sátora mozgalom kereteiben, akár azon kívül. A ti munkátokra nagyon nagy szükség van, és nagy az értéke. Az a reménységem, hogy e mozgalom vezetői lesznek elég bátrak ahhoz, hogy e látás bibliai alapjait korrigálják, legalábbis ami a „Dávid sátorának helyreállítása” kifejezés használatát illeti. E korrekció egy még nagyobb áldás forrása lehet, és világosságot hozhat a Messiás egész Teste számára! Mozgalmatok szívét e pontosítás még inkább Isten szívének prioritási rendjébe állíthatná: mert helyet adna az ő „szeme fényének”, Jákob gyermekeinek (Lásd: Zsolt 148,14; Zak 2,8; 5Móz 32,8-11; Róma 1,16; 2,5-11; 3, 1-2; 11,11-15).

I. Mi rejlik egy névben?

Az Ószövetség eredetileg héber nyelven íródott. Bár modern fordításaink nagyon pontosak, előfordul, hogy rábukkanunk félrefordításokra és a fordítások során történt félreértésekre. Időnként a Biblia tanulói furcsa következtetéseket vonnak le, és bizonyosak abban, hogy Isten is támogatja leleteiket, még akkor is, ha az eredeti nyelven történő értelmezés más irányba mutatna. Számos ilyen probléma akkor oldható fel, ha az eredeti héber nyelvet megvizsgáljuk. A „Dávid sátora” kifejezés is jó példa az ilyen esetekre, és az e körül kialakult vitát is fel lehet oldani, valószínűleg több világossággal, mint vehemenciával.

A héber nyelvben több szó is van, aminek „vallásos szent hely” jelentése van. Az „óhel moéd” is ilyen szó, amelynek jelentése az „összegyülekezés sátora”. Az „óhel háédut” a bizonyságtétel sátrát jelenti. A „miskán” hajlékot jelent, ahol Isten lakozik. A „hékhál” palotára vagy templomra utal, a „mikdás” pedig szent helyre, vagy szentélyre. A „dvir” szó áll a „szent hely” eredeti helyén, míg a „kódes hákodásim” a „szentek szentjének” héber megfelelője. Érdekes módon azonban Ámósz próféta egyik szót sem használja (9,11), amikor „Dávid sátoráról” prófétál.

Vizsgáljuk meg az Ámósz 9,11-ben használt szót. A szöveg héberül (fonetikus átírásban) így hangzik: „Bájóm háhu ákim et szukkát Dávid hánofelet, vegádárti et pircéhen. Váháriszotáv ákim uvenitihá kimé olám.”

A szó szerinti fordítás a következő: „Azon a napon felállítom Dávid sátorát (szukká), amely leomlott (ez az ige is nőnemben van, tehát a szukká szóra utal). Felépítem összedőlt területeit. Lerombolt részeit felállítom és újjáépítem őt, mint az ősi időkben.”

Ámósz a Szent Szellem vezetése alatt prófétál és a szukká (többes száma szukkot) szót használja. Ezt a héber szót az angol King James fordítás tévesen „szent sátor”-nak (tabernacle) fordítja (a magyar fordítások a sátor szót használják). A New American a szót a „booth” (kunyhó, lombsátor) szóval adja vissza, míg a New International Version egyszerűen a hétköznapi sátor szóval. Mit jelent valójában a héber eredeti?

A héber szukká (szukkot) szó a sz-kh-kh vagy szákhákh gyökre vezethető vissza (számech, kháf, kháf). A szó annyit jelent: valamit összeszőni, különösen növényi anyagokat (ágakat, vesszőket, fűzfaágat, pálmaleveleket). Nyers jelentése a mezőkön épített pásztorkunyhókra (1Móz 33,17) utal. „Jákób pedig Szukkót felé indult, és ott épített magának házat, jószágának meg karámokat készített. Ezért nevezte el azt a helyet Szukkótnak.”

Jónás próféta is egy szukkát épített magának akkor, amikor arra várt, hogy Isten haragja elsöpri Ninivét. Jón 4,5

„Azután kiment Jónás a városból, letelepedett a várostól keletre, készített ott magának egy kunyhót, és odaült az árnyékába, hogy lássa, mi történik majd a várossal.”

A Nehémiás és Ezsdrás idején folyó ébredés során azok a zsidók, akik visszatértek Júda földjére, hallották az Írásokat, amely azt parancsolta nekik, hogy gyorsan összetákolt kunyhókban lakjanak: Neh 8,15-16.

„Kihirdették, és közhírré tették minden városban és Jeruzsálemben is: Menjetek ki a hegyekbe, és hozzatok olajfa-, vadolajfa-, mirtusz- és pálmaágakat, meg más sűrű lombú faágakat, és készítsetek lombsátrakat, ahogyan meg van írva.

Kiment azért az egész nép, ágakat hoztak és lombsátrakat készítettek maguknak, mindenki a háza tetején vagy az udvarán, és az Isten háza udvarán, a Vízi-kapu terén és az Efraim-kapu terén.”

A bibliai időkben minden zsidó gyermek tudta, hogy mi az a szukká, éppen úgy, ahogyan ma is tudják az izraeli gyerekek ezt. Egy rozoga kis kunyhó, egy ideiglenes kis házikó, aminek ágakból, növényekből van a teteje, és csak néhány napra állítják fel a sátorok ünnepének idejére (Chág HáSzukkot). Ez az építmény teljes mértékben nélkülözi a misztikát és a romantikát, a tömjént és a közel-keleti harangok csengését – mindazt, amit a szent sátor szó a nyugati ember képzeletében előhív, különösen a Dávid sátorának felállítása mozgalomban. Akkor Ámósz vajon miért használta ezt a nyers jelentésű és hangzású szót, a „szukká”-t?

E kérdés megválaszolása előtt azonban fontos némi történelmi alapokat lefektetnünk, hogy Isten milyen királyi ígéreteket tett Dávidnak, és hogyan következtek e dinasztiára később nehéz idők.

II. Megesküdtem az én szolgámnak, Dávidnak

Amikor Isten megalapozta Dávid királlyal kötött szövetségét (2 Sám 7; 1 Krón 17; Zsolt 89), számos ígéretet tett Dávidnak. Ezen ígéretek egy része beteljesedett, mások a közeli jövőben fognak teljesedni. Bár sok keresztény a Messiás Jézusban látja a dávidi szövetség egyetlen lényegi pontját, az ÖRÖKKÉVALÓ a dávidi szövetség záradékába konkrét zsidó nemzeti ígéreteket is foglal. Ezen áldások között a zsidó népnek ígért örök békesség, Izrael minden ellenségének elpusztulása és Izrael földjének teljes és örökös birtoklása is megtalálható (Lásd: 2Sámuel 7,10, 1Krónika 17, 9-10).

Az érdekesség ebben az, hogy a dávidi szövetségben Isten stratégiai módon megígérte Izrael számára a fizikai áldásokat. A fizikai értelemben vett zsidó nép helyreállítása része azoknak a megbánhatatlan ajándékoknak és elhívásoknak, amelyről a Római levél beszél. (9, 1-5 és 11,28-29). Ezért nekünk, a bibliai alapokon álló keresztényeknek buzgón kellene várnunk Izrael nemzeti helyreállítását, különösen abban az összefüggésben, amikor a Test egyes áramlatai a dávidi helyreállításra kezdenek tekinteni.

Izrael Istene három személyes ígéretet adott Dávid királynak: 1. saját királyi házat, vagyis dinasztiát (Dávid házát, Izrael folytonos zsidó királyi házát (2Sám 7,11-13), 2. Dávid utódainak nemzetközi szintű uralmát (Zsoltár 89,20-27 és 3. Dávid utódainak örökkévaló uralmát ( 2Sám 7,13.16; 19,25-26; Jer 33,17 Zsoltár 89,4.29.34 –37).

A dávidi szövetségnek ezen aspektusával számos hívő egyáltalán nem foglalkozik. Megelégednek azzal, hogy Jézus Dávid király Legnagyobb Fia. A legtöbb nemzetben élő keresztényben nincsen meg a szeretet és az érdeklődés a zsidó nép iránt. Isten azért éppen napjainkban emelte fel Dávid sátorának témáját, hogy Isten saját szíve és a kereszténység szíve megbirkózzon egymással a dávidi helyreállítás zsidóságra vonatkozó alkalmazásaival és következményeivel.

III. Egységben megállunk, megosztottságban elbukunk

Dávid király uralma Izrael történelmének fénypontja volt. A különböző zsoltárosok megénekelték a dávidi Jeruzsálem palotáinak káprázatos dicsőségét. (Zsolt 48,3.12-13; 122,3-7) és 1Kir 7,1-12) Salamon király életében Jeruzsálem kincsei és gazdagsága világhírűvé váltak ( 1Kir 4,20-34; 10,14-29). Sába királynéja (a mai Aden/Jemen/Hadrama’ut) sivatagokon és hegyeken vágott át, hogy láthassa Dávid házának dicsőségét. Amikor az Ámósz 9,11 arról beszél, hogy Dávid sátora annak ősi dicsősége szerint áll helyre, érdemes megállnunk egy pillanatra és áttekinteni a fenti bibliai leírásokat és megízlelni az eljövendő helyreállítás dicsőségét és szépségét.

Azonban Dávid uralma dicsőségét is beszennyezte a bűn. Dávid istentisztelete számos zsoltár és a szenvedélyes istenimádat forrásává lett, de bujasága gyilkosságra vezette őt, és ezzel kiszolgáltatta saját családját is. Bár az ÖRÖKKÉVALÓ megbocsátotta Dávid bűneit (Zsolt 32, 1-2), Dávid gyermekei ugyanazokba a bűnökbe estek, mint pl. a szexuális bűn (a Támáron esett erőszak) vagy a vérontás (Amnon meggyilkolása). Még Dávid szeretett fia, Absolon is fellázadt apja ellen, szétterjesztve a lázadást és vérontást a királyságban.

Dávid választott fia, Salamon (akinek neve azt jelenti: „benne békesség van”, (1Krón 22,9) folytatta apja dicsőséges uralmát, de fokozatosan elfordult az Istennel való bensőséges kapcsolattól, és egy egész háremet épített ki maga körül több mint ezer szeretőből és pogány szentélyeket emelt démonok tiszteletére (1Kir 11,1-7). Ennek eredményeként az ÖRÖKKÉVALÓ megharagudott Salamonra és megígérte, hogy a királyság nagy részét elveszi Júdától. Próféciában megmutatta, hogy egy napon a tizenkét törzsből tíz fel fog lázadni Salamon utódai ellen, de két törzs hűséges marad (lásd: 1Kir 11,9-13; 11,26-40). Dávid ragyogó házát hamarosan a lázadás, az elhagyatottság és a korlátozott pusztulás érte utol.

Ez a prófétai szó akkor teljesült, amikor Salamon fia, Roboám lépett a trónra. Arrogáns hőzöngése elidegenítette a zsidó nép szívét. Jeroboám, Nébát fia Izrael tíz törzsét lázadásra indította a dávidi dinasztia ellen, a következő felkiáltással: „Amikor látta az egész Izráel, hogy a király nem hallgat rájuk, így válaszoltak a királynak: Mi közünk nekünk Dávidhoz? Nincs közösségünk Isai fiával! Térj sátraidba, Izráel, törődj, Dávid, a magad házával! Izráel tehát hazament … Izráel tehát elpártolt Dávid házától. Így van ez még ma is.” (1Kir 12,16.19).

Nagyon fontos észrevételeznünk, hogy amikor Izrael akkori vezetői elutasították a Messiás Jesuát, ezen elődeik nyomdokában jártak, azoknak a zsidóknak a nyomdokában, akik fellázadtak a dávidi dinasztia ellen és olyan nemzedékeket hoztak létre, akik most Dávid testben megjelent Fia, a Messiás ellen támadtak. Dávid sátorának / szukkájának helyreállítása dolgában az igazi kulcs, hogy a keresztény egyház imádkozzon (közbenjárjon) Izraelért, hogy Izrael vezetői bűnbánatot tudjanak tartani elődeik vétkei miatt, és elforduljanak Dávid király családja és a Jesua, Izrael Messiása elleni lázadástól. A következő igehelyek segíthetnek abban, hogy e teher a közbenjárók szívén legyen: Zak 12,7 –13,1; Hós 3,4-5; Ezek 20,32-44; Máté 23,37-39.

Dávid királyi „felhőkarcolóiban” repedések keletkeztek, és az egykor hatalmas dinasztia omladozni kezdett. Dávid háza már csak a zsidó nép egészének 1/6-od része felett uralkodott. A zsoltáríró Etán ezeket írta: „Mégis eltaszítottad fölkentedet, megvetetted, és megharagudtál rá. Felbontottad a szolgáddal kötött szövetséget, porig aláztad koronáját. Mindenütt leromboltad kerítését, erős városait romba döntötted…Megfosztottad tisztaságától, trónját a földre döntötted … Miért rejtőzöl el oly soká, URam, miért lángol haragod, mint a tűz?… Hol vannak, Uram, régi kegyelmes tetteid, hűséged, amelyet esküvel fogadtál Dávidnak?” (Zsolt 89,39-41.45.47.50)

Isten megítélte Izraelnek Dávid elleni lázadását, és Asszíriába száműzte a népet, Júda hitehagyása pedig a babiloni fogságban végződött. Még Dávid háza is a nemzetek közé szóródott szét. Dávid ragyogó háza nagy romlás között semmisült meg.

IV. Szukká – a pusztulás bibliai jele

Most térünk vissza a II. részben feltett kérdésünkre? Miért választotta Ámósz a szukká durva képét arra, hogy Dávid sátorának állapotát leírja általa? Most Ézsaiás prófétához fordulunk, hogy mélységeket és bepillantást találjunk ebben a kérdésben.

Ézsaiás könyvének 1,7-8 részében arról prófétál, hogy a zsidó nép az idegen megszállás és a pusztítás fájdalmas csapásait fogja elszenvedni. Az elkövetkezendő babiloni megszállás alatt Jeruzsálem megsemmisül, és Salamon templomát a földig borotválják. Ézsaiás ezt a pusztítást az agónia szavaival vázolja fel: „Országotok pusztaság, városaitokat fölperzselték, földeteket szemetek láttára idegenek tarolták le, pusztaság, mint ahol idegenek dúltak. Olyan maradt Sion leánya, mint kunyhó (szukká) a szőlőben, mint csőszház az uborkaföldön, vagy mint egy ostromlott város.”

Ézsaiás ezt vetíti előre: A zsidó nép fővárosának, a Templomnak, Dávid királyi dinasztiájának pusztulását, és hajléktalanná, hontalanná válását. Ahelyett, hogy palotákban lakhatna, a nép állapota olyan lesz, mint a szegény földművesé, aki egy kunyhóban (szukká) lakik a szüret idején, hogy senki se lopja el nehéz munkával begyűjtött termését. Jeruzsálem nemesi rétege földműves parasztokká lesz – ez volt Ézsaiás látomása szeretett zsidó népéről.

E magyarázat megérteti az olvasóval, hogy milyen iszonyatot váltott ki a héber olvasóból az, ahogyan Ézsaiás a szukká szót használta. Egyáltalán nem romantikus és a helyreállítás ígéretét hordozó szó volt ez. A pusztulást és megalázást festette le. Ez a héber kifejezés igazi jelentése annak valódi szövegösszefüggésében. És ahogyan látni fogjuk, Ámósz is ebben az összefüggésben és értelemben használta azt az Ámósz 9,11-ben.

V. A reménység gyökere

Az 5,1-5-ben Ézsaiás tovább folytatja a pusztulásról szóló próféciákat, és Izraelt olyan szőlőskerthez hasonlítja, amire pusztulás vár. Az Ézsaiás 6,11-13-ban az Úr két dologról prófétál, pusztulásról, ami Júda földjét illeti és száműzetésről a nép számára. Összerombolt legelők, tátongó házak, lakatlan városok – ez állt a zsidó nép előtt. De egyszerre csak Ézsaiás soraiban felcsillan a reménysugár. „De úgy, ahogyan a csernek vagy a tölgynek kivágás után is megmarad a gyökere. Ez a gyökér lesz a szent mag!”

Ez a szent mag fényt hoz a száműzöttek tekintetébe és a helyreállítás reménységét a pusztulás közepette.

A 11. fejezetben Ézsaiás visszatér a gyökér, a törzs és a mag képeihez. Előre vetíti, hogy a törzs Dávid dinasztiája, a mag pedig a Messiás király, aki Júdából fog uralkodni az egész Föld felett: „Vesszőszál hajt ki Isai törzsökéről, hajtás sarjad gyökereiről.” Ezekben a fejezetekben Ézsaiás bepillantást enged Isten utolsó időkre vonatkozó stratégiájába. Bár a zsidó nép szétzilálódott, és a dávidi dinasztia megtizedelődött, egy nap Isten a helyreállás kettős mértékét fogja adni. Vissza fogja vinni a zsidó népet az Ígéret Földjére (sőt: nem csak egyszer, hanem kétszer is: lásd: Ézsaiás 11,11 és Jer 31,10) és helyre fogja állítani a dávidi dinasztiát, amely Izrael és az egész Föld fölött uralkodni fog. (Lásd Lukács 1,32-33).

Valóban, a napok végén a zsidó nép tömeges bűnbánatot fog tartani a Dávid háza elleni lázadás bűnéért. „Azután megtérnek Izráel fiai és keresik az ÖRÖKKÉVALÓT, az ő Istenöket, és Dávidot, az ő királyukat, és remegve folyamodnak az ÖRÖKKÉVALÓHOZ, az Úrhoz és az ő jóságához az utolsó időkben.”

Az Ézsaiás 11 próféciája a jövőbeni helyreállítást hangsúlyozza – amikor helyreáll Isten szuverén uralma a világban, minden nemzet felett, Dávid dinasztiáján keresztül. Két dolgot kell figyelembe vennünk, amikor Ámósz arról beszél, hogy Isten helyreállítja Dávid szukkáját dicsőségesen, amivel az egykoron rendelkezett. Milyen is volt az egykori dicsőség? Hogyan írják le a próféták a dicsőség jövőbeli helyreállítását?

A következőkben a Biblia számos próféciája közül hatot vázolok fel, amelyek segítenek megértenünk ezt a látomást. Mindegyik próféciában a hangsúly azon van, hogy Dávid messiási magjának kormányzói tekintélye áll helyre Dávid városában, Jeruzsálemben.

Az Ézsaiás 2,1-4 így beszél erről: „Ezt az igét kapta látomásban Ézsaiás, Ámóc fia Júdáról és Jeruzsálemről:

Az utolsó napokban szilárdan fog állni az ÚR házának hegye a hegyek tetején. Kimagaslik a halmok közül, és özönlik hozzá valamennyi nép.

Eljön a sok nép, és ezt mondják: Jöjjetek, menjünk föl az ÚR hegyére, Jákób Istenének házához! Tanítson minket utaira, hogy az ő ösvényein járjunk. Mert a Sionról jön a tanítás, és az ÚR igéje Jeruzsálemből.

Ítéletet tart a nemzetek fölött, megfenyíti a sok népet. Kardjaikból kapákat kovácsolnak, lándzsáikból metszőkéseket. Nép a népre kardot nem emel, hadakozást többé nem tanul.”

Egy másik hasonló szakasz a Zakariás 8,20-23: „Ezt mondja a Seregek URa: Eljönnek még a népek és a többi város lakói,

és az egyik város lakói a másikba menve mondják: Jertek, menjünk el, könyörögjünk az ÚRhoz, folyamodjunk a Seregek URához! Én is megyek!

Nagy népek és erős nemzetek jönnek Jeruzsálembe, hogy a Seregek URához folyamodjanak, és az ÚRhoz könyörögjenek.

Ezt mondja a Seregek Ura: Azokban a napokban tízen is megragadnak a mindenféle nyelvű népek közül egy júdait ruhája szegélyénél fogva, és ezt mondják: Hadd tartsunk veletek, mert hallottuk, hogy veletek van az Isten!”

A harmadik szakasz a Jeremiás 23,5-8. „Eljön majd az idő – így szól az ÚR -, amikor igaz sarjat támasztok Dávidnak, olyan királyt, aki bölcsen uralkodik, jog és igazság szerint jár el az országban.

Az ő idejében szabad lesz Júda, Izráel is biztonságban él, és így fogják nevezni: Az ÚR a mi igazságunk!

Eljön majd az idő – így szól az ÚR -, amikor nem azt mondják többé, hogy él az ÚR, aki fölhozta Izráel fiait Egyiptom földjéről, hanem azt, hogy él az ÚR, aki fölhozta, hazahozta Izráel házának utódait észak földjéről és mindazokból az országokból, amelyekbe szétszórta őket; és a maguk földjén fognak lakni.”

A negyedik szakasz a Zakariás 14,16: „Azután mindazok, akik megmaradnak a Jeruzsálemre támadó népek közül, évről évre elmennek, és leborulnak a Király, a Seregek URa előtt, és megünneplik a sátoros (Szukkot) ünnepet.”

Mindezek a szakaszok ugyanazt a képet festik le, más-más szögből. Dávid helyreállított dinasztiája, mely Jeruzsálemből uralkodik az egész föld felett, mint a föld szellemi, igazságügyi és jogi központja. Ezek a leírások mindenképpen a kormányzásról szólnak.

Az Ézsaiás 11,3-5 szerint Isai és Dávid Fia fogja megítélni a nemzeteket Isten szent hegyén, Jeruzsálemben, igazsággal és hűséggel. Ez a cselekvő Isten kormányzása.

Az Ézsaiás 9,5-6 szintén a kormányzás képeivel beszél erről a messiási alakról. „Mert egy gyermek születik nekünk, fiú adatik nekünk. Az uralom az ő vállán lesz, és így fogják nevezni: Csodálatos Tanácsos, Erős Isten, Örökkévaló Atya, Békesség Fejedelme!

Uralma növekedésének és a békének nem lesz vége a Dávid trónján és országában, mert megerősíti és megszilárdítja törvénnyel és igazsággal mostantól fogva mindörökké. A Seregek URának féltő szeretete viszi véghez ezt!”

Lehet, hogy Dávid törzsökét vandál módon megrongálták, lehet, hogy tűzben égett meg és majdnem elpusztult. De a mennyei seregek Ura, Izrael Istene ígérte meg, hogy Dávid dinasztiáját újraéleszti, és újra megalapozza magjának és utódainak uralmát a Földön a nemzetek felett Jeruzsálemből. Vannak olyan igehelyek, amelyek arra engednek következtetni, hogy nemcsak a feltámadott Dávid király, hanem fizikai utódai is uralkodni fognak Jeruzsálemben, a Messiás Jesua mellett, és neki alávetettségben. A következő szakaszok beszélnek a feltámadt Dávid király és utódai prófétai jövőjéről: Jer 30,9; 33,17.21-22.26; Ezek, 34,23-24, Zak 12,7-13,1.

Isten isteni kívánsága, hogy helyreállítsa a fizikai Jeruzsálemet és Dávid fizikai uralmát az egész Föld felett. A Biblia világosan beszél Istennek erről az égő vágyáról, úgy mint a harcos Úr könyörtelen tüzéről (Ézs 9,6). Az ÖRÖKKÉVALÓ komolyan veszi Dávid uralmának helyreállítását Földünkön. Számára ez elsődleges fontosságú.