4. Egység (B.Berger: Dávid Sátora 4.)

Különösen napjainkban újra megfogalmazódik az egység keresésének útja. De akárhogy próbálkozunk, nem találtuk meg az igazi egység kulcsát, annak az egységnek a kulcsát, amirõl a Biblia beszél. Lehet, hogy felszínes egység-élményeink itt vagy ott vannak, sõt helyenként ez még mélyebb is lehet. De mi az egység, amiért Jézus imádkozott: „hogy egyek legyenek, ahogyan mi egyek vagyunk” vagyis amilyen egységben Jézus van az Atyával? Arról az egységrõl van szó, ami magában Isten Személyében létezik. Ebbe a saját, a Szentháromság teljességében létezõ egységbe hív meg minket Isten, és az egységnek ugyanerre a dimenziójára akar elvezetni minket. Az ilyen egységet még nem tapasztaltuk meg! Ha az Írásokba tekintünk, megtaláljuk a kulcsát annak, hogy miért nem találtuk meg ezt az egységet.

Bizonyára ennek sok oka van. De olyan okokat szeretnénk találni, amelyek kulcsokat adnak a számunkra. Olyan időket élünk, amikor szükségünk van kulcsokra. Olyan világban élünk, amely egyre sötétebbé és sötétebbé válik. Látjuk, hogy a nem Krisztusban lévő nemzetek is keresik az egységet. De olyan egységet, amelyet mi a babiloni egységnek nevezünk. Ha az Európai Unióra tekintünk, önmagát az EU is egyféle babiloni egységnek tekinti. Az emberiség tudja, hogy az egységben erő van. Mégis, Jézus gyülekezete még nem találta meg a valóságos egység kulcsát.

Fontos megértenünk, hogy az Ószövetség idején Izrael fiai hogyan gondolkodtak az egységről, és hogyan értették azt az újszövetségi első apostolok.

Az Ószövetségben 12 törzs volt. De csak egyetlen Isten Háza, és egyetlen papság. A 12 törzsnek évente három alkalommal fel kellett jönnie Jeruzsálembe, hogy az Egyetlen Istent imádják az Egyetlen Templomban. Ahogyan azonban feljöttek Jeruzsálembe, hogy az Egyetlen Istent imádják, mindig tudatában voltak annak, hogy bár 12 törzsben élték életüket, amelyek különböztek egymástól, mégis Istennek egyetlen egy népéhez tartoztak. Azt se felejtsük el, hogy a pogány népeket a többistenhit jellemezte. A népek sok istent imádtak, és nem is tudták összekapcsolni a különböző isteneket. Egész mentalitásukra, a pogány mentalitásra a sok isten imádata volt jellemző. Minden istennek meg volt a maga jellemzője. Valahogyan, a gyülekezet újból és újból bekövetkezett szakadásai során e pogány mentalitás egyre jellemzőbb lett. Tehát most ott vannak az egyház különböző részei, de nem találjuk az utat, hogy Jézusnak ezt a hatalmas gyülekezetét, egyházát biblikus egységre hozzuk. Arra az egységre, amelyről Jézus beszélt.

Hiszem, hogy a Római levél 11. fejezetében találunk egy kulcsot, talán – bár nem állítom, hogy ez abszolút kulcs – de egyike a legfontosabb kulcsoknak – itt található. A dolgokat Isten szerinti módon kell tennünk. Ahogyan láttuk, kudarcba fulladt, amikor először Dávid is a maga feje elgondolása szerint akarta a Szövetség Ládáját felvinni Jeruzsálembe. Ezek után emlékeznie kellett arra, mi Isten útmutatása a Szövetség Ládájának felvitelével kapcsolatosan.

És ugyanúgy igaz ez egység egész nagy kérdésével kapcsolatosan. Ki kell kutatnunk az isteni mintát. És hiszem, hogy ha helyesen értjük, amit az apostolok annak idején megértettek, és amit Pál is leír a Róma 11-ben, meg fogjuk érteni az igazi egység kulcsát. A római gyülekezet annak idején valószínűleg a legnagyobb gyülekezet volt a világon, hiszen Róma a világbirodalom fővárosa volt. Olyan gyülekezet volt ez, ahová zsidók és nem zsidók egyaránt tartozhattak. Azonban problémák kezdtek felmerülni a zsidó és a nem zsidó hívők között. Megjelent a büszkeség. Valószínűleg egyre nagyobb volt a nem zsidók száma. Pál arra emlékezteti a gyülekezetet, hogy a nemzetek olyanok, mint a vadolajfa ágak, amelyek beoltattak a nemes olajfába. Nagyon egyszerű ez. Az egyetlen nemes olajfába, amely hitem szerint a messiási Izrael szimbóluma.

Mit is értek a „messiási Izrael” alatt? A messiási Izrael Ábrahámmal kezdődik, ez az, amikor a fát elültetik. Hitem szerint e fa gyökere maga a Messiás Jesua, mert ő mondta: Mielőtt Ábrahám lett volna, én vagyok. A Messiás mindenek előtt volt. Tehát ő az olajfa gyökere. ő adja meg a fa számára annak identitását. A fa törzse Ábrahám, Izsák és Jákob, és Izrael történelmének más vezető személyei.

Mindezek az emberek a messiási reménységben éltek, messiási vízióval, látással. Világosan kiderül az Újszövetségből, hogy ez így van.

Jézus ezt mondta: „Ábrahám látta az én napomat és örült”. És látta is. Hogyan láthatta Ábrahám Jesua napját? Egy olyan országot keresett, amelynek építője Isten. Ábrahám messiás-hívő volt. Előre tekintett a Messiásra. Egy eljövendő királyságot, országot várt. Mózes is szól a Messiásról. A próféták is, és Dávid is a zsoltárokban.

Ez Izrael, amelyben az elejétől ott van a Messiás hite. Ez az olajfa az, amely akkor kezdődött, de átnyúlik az újszövetségi időkbe. És az apostolok is részesei ennek az olajfának. És később minden hívő beoltatik ebbe az olajfába. Először a zsidó hívők, később pedig a nemzetekből valók oltatnak be, hogy létrehozzák Isten egyetlen népét. Sok szín és variáció. Ezzel nem a kultúrákat tagadjuk. Isten az, aki a kultúrákat teremtette, és ő teremtette a különböző etnikai csoportokat. Olyan módon teremtette a kultúrákat, hogy azok kifejezhessék magukat Isten előtt úgy, ahogyan Isten teremtette őket. Mindennek ellenére egyetlen fába oltattunk be. Ennek a fának pedig héber identitása van.

Az egyház azonban az évszázadok során alapvetően görög identitást vett fel, és ez valami olyasmi, amitől folytonosan tisztulnia kell. Nincsen héber identitása. A héber kultúra egyik sajátossága a megtestesülés. Isten ezt a különleges dolgot Izraelnek adta. Ezért van az, hogy amikor az Isten emberré lett, zsidóvá lett. Isten testben jelent meg, és zsidó testben jelent meg. Látni, érinteni, ismerni lehetett Fia személyében, Jesuában, aki ezt mondta: Aki engem látott, látta az Atyát. Jézus Isten tökéletes és pontos megjelenítése. Istennek, akinek nincsen kezdete. Jézus személyében láthatjuk Istent. Érinthetjük Istent, érezhetjük Istent, hallgathatjuk Istent, közel jöhetünk Istenhez. Ezt jelenti a megtestesülés. Isten pedig a megtestesülés elhívását Izraelnek adta már kezdetben, amikor ő akart király lenni Izrael felett, de a zsidó nép ragaszkodott ahhoz, hogy emberi királya legyen. A megtestesülés valami olyasmi, amit helyre kell állítani gondolkodásunkban. Ha a gyülekezet egységéről beszélünk, de az sehogyan sem ölt testet, akkor a legjobb esetben is csak részleges egység. Nem az egység teljessége. Nem Isten egyetlen háza, amelynek szellemi középpontja Jeruzsálemben van, de egyben szétterjed a világ négy szélére is. Még nem találjuk meg Istennek azt az egyetlen háza népét, amit úgy azonosíthatnánk, hogy „Jesua gyülekezete”. Nem a metodisták, nem a pünkösdiek, nem a baptisták, vagy akármi más, ami létezik még. Istennek egyetlen háza népe van. Annak középpontja pedig Jeruzsálemben van. Ez Jeruzsálem városának elhívása, jelentése. Jeruzsálem elhívása különleges. Izrael nemzetének fővárosa mindaddig, amíg létezik idő. De van egy örök elhívása is: minden hívő örök otthona. Ezért van az, hogy vonz minket Jeruzsálem. Ezt a vonzást Isten Szent Szelleme végzi.

És erről szól Dávid Sátora is az idők végén.Istennek erről az egyetlen házáról beszél. Ezért a hangsúlyt először a messiási Izrael és a nemzetek gyülekezetének egységére kell helyezni, amelyről az Úr szólt.

Általában a dicsőítésre és az imádatra gondolunk akkor, amikor Dávid Sátoráról beszélünk. És ez jó, és megvan ennek is az oka. Mert látjuk, hogy Dávid király örvendezett, amikor a Sátrat építette, és táncolt a Szövetség Ládája előtt.

De azt is meg kell értenünk, hogy ahhoz, hogy a dicséret és imádat teljessége létrejöjjön, szükséges a zsidó és nem zsidó hívők egységének előbb vázolt alapja.

Amikor Isten háznépe kezd így egymásra találni, ezen az apostoli és prófétai módon, az örömnek és az imádatnak hatalmas áradata fog felszabadulni, mert a gyülekezet megtalálta nyugvóhelyét. Már bejárta a pusztaságot. Aztán volt Silóban és a végén eljutott Jeruzsálembe, nyugvóhelyére. És Isten trónja felállíttatik. Meg kell értenünk, hogy Isten trónszéke nem állhat fel közöttünk mindaddig, amíg a messiási Izrael és a nemzetek egysége létre nem jön! Mert amikor a trón felállíttatik, akkor Isten uralkodik. Amíg megosztottság van, ez nem történhet meg.

Isten szíve az, hogy bennünk fejezze ki a Szövetség Ládáját és az egymásra tekintő kerubokat. Hogy Istennek egyetlen népe üljön le az Úr asztalához, az Úr egyetlen asztalához, Jézus újszövetségi bizonyságtételéhez.Az Úr ezt keresi, ezt akarja elvégezni. És nem nyugszik meg addig, míg el nem végezte. Ezért bátorítson bennünket, hogy Isten Szelleme szól hozzánk erről a témáról.

Folytatás..>>