3. Izrael Földje és a nemzetek

3. Izrael Földje és a nemzetek (B.Berger: Dávid Sátora 3.)

Ámósz könyvében a szukká szót használja a héber szöveg, amelyet sátornak, de lombkunyhónak is nevezhetünk. Ezt a sátorok ünnepébõl (Szukkot) is tudhatjuk, amelyet ilyen ideiglenes lombkunyhók, lombsátrak jellemeznek. Tehát ezt a sátrat szukkának nevezi a héber szöveg, és hiszem, hogy Dávid Sátora igazi megvalósulásának idejére ezzel a szóhasználattal is utal a Szent Szellem.
Amikor pedig az Apostolok Cselekedetében olvasható részre gondolunk, azt kell megértenünk, hogy az apostolok hogyan gondolkodtak Dávid Sátoráról. Péter akkor kelt fel és kezdte hirdetni Isten szavát a népnek, amikor elérkezett Sávuot (a Pünkösd napja), és õ is Dávidra összpontosított. Ennek az volt az oka, hogy a zsidóság értelmezésében a Messiás Dávid fia. Látjuk ezt magának Jesuának az életében is. Látjuk ezt akkor is, amikor Jézus királyként jött be Jeruzsálembe. Az emberek ezt kiáltották: „Hozsánna Dávid Fiának!” Jézust máskor is így szólítják meg: Dávid Fia! Emlékszünk arra is, hogy az angyal, amikor megszólítja Máriát, Mirjámot, az Úr édesanyját, a próféciának az is része, hogy atyjának, Dávidnak trónját fogja örökölni a gyermek. Azt érinti Péter üzenete.

Két fontos pont van ebben az üzenetben. Az egyik, hogy a zsoltáros nem magáról Dávid királyról beszél, mivel „Dávid sírja a mai napig köztünk van”, és amikor ezt mondta Péter, rá is tudott mutatni arra, amit Dávid király síremlékének tartottak. „Látjátok, itt van a mai napig a sírja közöttünk, de akiről a zsoltáros beszél, soha nem lát romlást, és ez a Messiás, aki feltámadt a halálból. De kitér arra is, hogy a Messiás atyjának, Dávidnak trónját örökölte. Tehát a korai gyülekezet értelmezésében, az első apostolok gondolkodásában, amikor a jeruzsálemi messiási közösség létrejött ezt jelentette Dávid Sátorának feltámadása: most, Jézus feltámadásával Dávid trónja elfoglalta méltó helyét és most már a Messiás a király Jeruzsálemben zsidóknak egy olyan csoportja felett, akik Jesua első követői lettek.

Tehát ők mindezt Dávid Sátorának tekintették, amely a múltban leomlott, de most feltámadott, és újra megalapozódott Jeruzsálem városában.

Ámósz próféciája szerint Dávid Sátorának azonban köze van a nemzetekhez is. Ámósznál beszél az Írás Edomról és a nemzetekről, míg az Apostolok Cselekedetében, amely egy másik fordítást, a Septuagintát vette alapul, arról van szó, hogy a nemzetek jönnek az egy igaz Istent imádni.

Meggyőződésem, hogy az első apostolok értelmezésében Dávid Sátorának újbóli felépítése közel hozza a nemzeteket, —ahogyan erről Pál is írt —, amelyek korábban távolvalók voltak. A nemzetek most bejönnek a Sátorba, és Izrael népével együtt építik újjá Dávid Sátorát. Ez visszavezet minket a két kerubhoz, amelyek egymásra tekintenek Dávid Sátorában.

Az első apostolok számára ez volt a bizonyítéka annak, hogy a próféták valóban a világ népeinek az üdvösségbe fogadásáról beszéltek. Mert emlékeznünk kell, hogy a korai gyülekezetben ez megoldandó kérdés volt, amelyet először még nem láttak tisztán. Feltehetnénk a kérdést: hogyan lehetséges ez? Nem mondta Jézus világosan a tanítványoknak, mielőtt a mennybe ragadtatott, hogy „legyetek tanúim Júdeában, Samáriában és a Föld végső határáig”? Igen, Jézus ezt mondta. Ám ahogyan az Apostolok Cselekedetét olvassuk, úgy tűnik, mintha majdhogynem megfeledkeztek volna arról, amit az Úr mondott nekik. Istennek újra nagyon világossá kellett tennie a számukra. Először Péternek mutatja meg ezt a gyakorlatban, amikor elvezeti a nem zsidó Kornéliusz házához, hogy az Örömhírt neki hirdesse. Mindez azután történt, hogy Péter egy látomást kap a mindenféle tisztátalan állatot tartalmazó lepedőről. Olyan állatokat tartalmazott, amiket egy zsidónak nem szabadott megenni. Isten pedig azt mondja Péternek, hogy ölje meg és egye meg. Isten itt elsősorban nem ételről beszél. Arról beszél, hogy ezután a nem zsidók, a világ „pogány” népei, akik a zsidók szemében tisztátalanok voltak, most megtisztultak Jesua, Jézus vére által, és részei lettek az Újszövetségnek. Hiszem, hogy az első gyülekezet, az Írások alapos vizsgálata után jutott erre a következtetésre. Arra a megértésre jutottak, hogy a prófétai írások erről szólnak.

Természetesen azt is láthatjuk, hogy ez az értelmezés egészen Ábrahámhoz megy vissza. Amikor Isten elhívta Ábrahámot, két fontos szempontot említ a Biblia. Isten azt mondja Ábrahámnak: egy konkrét nép atyjává teszi, és ezért Izrael földjében megnyilvánuló szövetséget köt ezzel a néppel, amelyet Isten Ábrahámon keresztül hoz létre. Később pedig, amikor Isten Ábrám nevét Ábrahám-ra változtatja, azt mondja neki, hogy sok nép atyjává teszi őt. Tehát ez a két dimenzió már ott van a kezdetektől, amikor Isten szövetséget köt és beteljesedése az Apostolok Cselekedetében veszi kezdetét, amikor az első gyülekezet az Írások világosságát keresi Isten szándékát illetően.

Az első gyülekezet azonban úgy értette, és Pál maga is teljesen világossá teszi ezt, hogy a nemzetek akik távolvalók, most közelvalókká lettek, és most már a nemzetek is bejöttek ebbe a Sátorba, és Isten népének részévé lettek. És e két csoport együtt, csakis együtt formálja ki a teljességet, az egységet.

Azt is fontos megértenünk, hogy az első apostolok gondolkodásában Dávid Sátora világosan kapcsolódik Jeruzsálem városához. Nem véletlen, hogy a gyülekezet Jeruzsálemben született. Vannak olyan keresztények ma, akik még szeretik is Izraelt, de azt mondják, hogy „az egyház korszakában” a földrajzi dolgoknak már nincsen jelentősége. Ennek majd csak a „Királyság korszakában” lesz újra jelentősége. Azt hiszem, észre kell vennünk, hogy amikor a zsidó néppel a megváltás szintjén foglalkozunk, (és az első gyülekezet szinte kizárólag zsidókból állt, és a zsidóságba betértekből), soha sem választhatjuk szét, sem az Ószövetség, sem az Újszövetség szintjén Izrael népét és Izrael földjét. E kettő az Ábrahámmal kötött szövetségen keresztül kapcsolódik egymáshoz, és örökre össze is lesz kötve.

Ez azért nagyon fontos kérdés, mert e kettőt keresztények időnként megpróbálják egymástól elválasztani: a zsidó népet Izrael földjétől. Azt mondják: igen, hisszük, hogy a zsidóknak meg kell térniük, de Izrael földjének kérdése nem lényeges.

Pedig nagyon is lényeges. A zsidó nép a Messiásban nem tudja betölteni küldetését végső soron, hacsaknem Izrael földjén él, Izrael szíve pedig a Sion, Jeruzsálem. E kettő együtt jár. Ezért született az első gyülekezet Jeruzsálemben. A Dávidi Királyság született meg Jeruzsálemben! Számos tekintetben modellként áll előttünk ez az első gyülekezet!

Mit is értünk gyülekezet alatt? Valószínűleg az első időkben teljesen másra gondoltak gyülekezet alatt, mint amit mi értünk ma. Az első időkben a gyülekezet közösség volt. Az élet megosztásának helye. Ezt látjuk a gyülekezet születésekor.

Úgy tűnik teljesen spontán módon alakult így, hogy mindenüket megosztották egymással. Így senki nem volt szükségben. Az élet teljes megosztásáról szólt a gyülekezet, fizikai és szellemi értelemben is. Nem is volt semmiféle követendő modelljük, hiszen nem is létezett más a jeruzsálemi gyülekezeten túl. Más gyülekezetek a nemzetek között akkor még létre sem jöttek.

Azt hiszem, hogy amikor megértették, hogy a nemzetek is bejönnek a Sátorba, arról is az élet megosztásának teljességében gondolkodtak, zsidók és nem zsidók között, Isten háza népén, a gyülekezeten belül.

Tudjuk, hogy ez az időszak csak nagyon rövid ideig létezett a történelemben. A nemzetek gyülekezetei növekedtek, Jeruzsálem pedig ítélet alá került és a Templom leromboltatott 70-ben. Később, i.sz. 150 körül Hadriánusz teljesen elpusztította a várost, és zsidóknak tilos volt lábukat Jeruzsálembe tenni. Mindezek nyomán kezdte el a nemzetek egyháza a szuperszesszionizmus, vagy a „helyettesítés” tanát hirdetni. A helyettesítés tana gyakorlatilag megsemmisítette a zsidó népet, mint Isten választottját, és mint olyan népet, amelyen minden korokon át prófétai elhívás van Isten örök terveiben.

Ennek eredményeképpen szakadás következett be, amelyet az első szakadásnak is mondhatunk az egyház történelmében. A nemzetek egyháza és a gyülekezet azon része között, amelyet az Izraelből származó hívők képeztek. A történelemből tudjuk, hogy e kezdeti szakadást számtalan újabb szakadás követte.

Folytatás..>>