David H. Stern:Az evangélium zsidóságának helyreállítása – Részletek a Bevezetésből

„Az igazat, a színtiszta igazat és csakis az igazat.” Az evangélium valóban az igazság, a színtiszta igazság. Az evangélium, amelyet a keresztyénség hirdet: Isten kegyelmének örömhíre az egyénhez, amelyet oly tökéletesen foglal össze a Római levél első nyolc fejezete és azok a kis traktátusok, amelyek „Négy (vagy Öt) szellemi törvény” címen summázzák az evangélium üzenetét. Ám mégsem a teljes igazság. A teljes igazság megköveteli, hogy helyreállítsuk az evangélium zsidóságát.Ennek a kis könyvnek egyetlen egyszerű üzenete van, mégpedig az, hogy ha a keresztyénség nem tesz meg mindent annak érdekében, hogy az evangélium zsidóságát helyreállítsa, akkor az evangélium egyik kulcsfontosságú összetevője hiányzik belőle. Ennek következtében pedig nem képes betölteni a „nagy küldetés” parancsát, a zsidó nép pedig nem képes a népek helyes értelemben vett világosságává válni. Nem kísérelem meg meghatározni, mit is jelent valaminek a zsidó mivolta.

Inkább azt szeretném, hogy a könyv egésze során, ahogyan üzenete kibontakozik, érthetővé váljék, mi is az, aminek a visszaállítására szükség van. Amikor a keresztyénség zsidóságába vissza nem állított evangéliumot hirdet, a legjobb esetben is hiányosan hirdeti „Isten teljes akaratát” (Cselekedetek 20,27). A legrosszabb esetben pedig olyan üzenetet közöl, amelyet Saul (Pál) „más evangéliumnak” nevezett (Galata levél 1,6-9). Ráadásul ettől a hibás irányzékú üzenettől nemcsak a zsidók szenvednek, hanem a nemzetekbõl valók is. Ezért úgy hiszem, hogy vizsgálatommal rendkívül komoly problémára összpontosítok, amely eddig még nem kapta meg azt a figyelmet a keresztyénektől, amit megérdemel. …

… Az első két fejezet a könyv vezérelvét fejti ki. Az első fejezet összehasonlítja az evangélium zsidóságának helyreállítását az ún. „kontextusba helyezéssel” mint alternatívával és arra a következtetésre jut, hogy ez utóbbit téves irányban alkalmazzák. A második fejezet képezi a könyv tömegközéppontját, hiszen itt az fogalmazódik meg, hogy mi is változik meg akkor, amikor az evangéliumot zsidóságába visszaállítjuk.
A negyedik fejezet áttekinti azokat az áldásokat, amelyek az evangélium zsidóságának helyreállításából fakadnak. A könyv végén a kötetben használt összes héber szó és név jegyzékét találjuk.
E könyvecske elsősorban nem zsidó keresztyéneknek íródott, valamint Jesua (Jézus) zsidó követői számára, akik eddig nem sokat gondoltak arra, mennyire zsidó is a hitük. …

… Ami a Jesuában (Jézusban) nem hívőket illeti, legyenek akár zsidók, akár nem zsidók, e könyv célja nem az ő meggyőzésük. Nincs hiány olyan irodalomban, amelynek célja, hogy a Benne való hitre nyerje meg az olvasót. A jelen könyv a bizonyítékok felsorakoztatása nélkül is előfeltételezi, hogy Jesua (Jézus) valóban Izrael Messiása, és hogy az Újszövetség és a Tánákh (Ószövetség) képezi Isten szavát az emberiség számára.
Felhívták a figyelmemet arra, hogy egyes keresztyének e könyvben annak a judaizáló eretnekségnek a népszerűsítését látják, amit Pál a Galatákhoz írt levélben elítél. A judaizálás azonban nem ugyanaz, mint újszövetségi hívőket hitük zsidóságának kutatására buzdítani. Sokkal inkább jelenti a következő három dolog valamelyikét vagy ezek kombinációját: (1) ha azt hirdetjük, hogy a más népekből valók csak akkor üdvözülhetnek Jesuában, ha betérnek a judaizmusba (2) ha megköveteljük a nem zsidó hívőktől, hogy a zsidó kulturális szokások szerint éljenek és/vagy (3) ha törvényeskedünk, vagyis ha nem zsidókat arra próbálunk rávenni, hogy a Tóra olyan eltorzult formájának engedelmeskedjenek, amely Isten törvényét a hittől független szabálygyûjteményként szemléli. Sem én, sem a messiási zsidók túlnyomó többsége nem vagyunk judaizálók. Úgy vélem, hogy a judaizálás valódi jelentését szem előtt tartó, elfogulatlan olvasó számára a jelen könyv üzenete meggyőző lesz.