…egyetlen, de nagyon erõteljes szó, amely mély emberi szenvedélyeket, szenvedést takar, és éppen ezért van rá szükség…

A szó eredete
A kiengesztelõdés és a kollektív identitás
A kiengesztelõdés nyolc építõköve
Kiengesztelõdés és a transzformáció (átalakulás)
A történelmi sebek gyógyulása
A történelem legnagyobb sebei
A történelmi sebek gyógyulásának hét lépcsõfoka

1, A szó eredete:

Héber: tikkun olam/salom

Tikkun olam: meggyógyítani, helyreállítani, átalakítani, transzformálni.

Salom: teljesség, harmónia, integritás… Állapot, amelyben olyan emberek élnek, akik a természettel, önmagukkal, Istennel és egymással kiengesztelõdve élnek.

Görög: katallage (Rm 5:10-11, Kor 5:18-20) akatallasso (Eph 2,16), és diallasso (Mt 5,23-24). Jelentése: olyan erõket összehozni, amelyek természetesen taszítanák egymást, letörni falakat és akadályokat, egy kapcsolat természetét, jellegét megváltoztatni.

Latin: concilium: egy szándékos folyamat, amelyben a konfliktusban álló felek találkoznak, és egy folyamat során kidolgozzák álláspontjaikat és közös megoldásra jutnak.

Olyan szó ez, amely a kapcsolatok fontosságáról beszél, akár két egyéni ember, akár két embercsoport között. A kiengesztelõdés a barátság és szeretet helyreállítását jelenti ott, ahol addig megosztottság, konfliktusok és harcok voltak. Transzformációt jelent, érzések, magatartásformák megváltozását. A kiengesztelõdés szellemi és politikai jelentésû szó is egyszerre.

2, A kiengesztelõdés és a kollektív identitás:

1 Móz 10. – a nemzeti identitások születésének leírása. A kollektív identitás és a népcsoportok egyéni arculata, megkülönböztethetõsége Isten tervének része, az emberi méltóság alkotórésze is.

Kollektív identitásunkat a szájhagyomány, a tankönyvek, a könyvek, általában a kultúra hordozza.

Identitásunk faji, etnikai, törzsi, kulturális, szellemi (vallási) gyökerû.

Identitásunk számára fontos, hogy annak ismerjenek és fogadjanak el bennünket, akik vagyunk, azt megértsék, értékeljék, tiszteljék bennünk mások.

Az identitás, bár a méltóság és a hovatartozásunk forrása, a másság forrása is a kívülállók számára.
Ennek lényeges üzenete van:

Igazi kiengesztelõdésrõl nem beszélhetünk, míg a másik másságát nem tudjuk szeretettel “átölelni”.

3, A kiengesztelõdés nyolc építõköve:

Az egység: a sokszínûség egysége és nem uniformitás (az egyetlen Igazság keretein belül).

A befogadás – amely a feltétel nélküli agapé szereteten alapszik. Azt jelenti: helyet készítek, adok a másiknak. Az agapé szeretet az akarat és hit dolga, nem az érzelmeké. Az ellenségesség falait úgy dönthetjük le, hogy az ellenség szeretetét gyakoroljuk, hogy a gyûlölet helyére a szeretet lép, és idõnként szükséges azokat a démoni erõket elûzni, amelyeket ellenségeinknek tulajdonítunk.

Békességszerzés: konfliktusok és viták feloldása, durva konfliktusok megelõzése. Nem törekszünk feltétlen a konfliktusok elkerülésére, mert az a különbségek megnyilvánulása. Amit igazán keresünk, az a konfliktusok feloldása. A konfliktusok lehetõséget adnak arra, hogy egy kapcsolat elmélyüljön. Jézus a hegyi beszédben tanított a békességszerzés szolgálatáról (Mt 5,38-42, 18,15-18).

A megbocsátás: a legalapvetõbb a kiengesztelõdésben, akár nemzetek, akár egyének között. A megbocsátás a neheztelés, a bosszúvágy feladása, a kulcs a kapcsolatok gyógyulására, megszabadít azoktól az egyéni, vagy közösségi terhektõl, amelyet harag, fájdalom, gyûlölet formájában csoportok vagy egyének hordoznak magukban. A megbocsátás hatalmas erõ, amely felszabadíthat egyéneket és egész társadalmakat azáltal, hogy a múlt terheitõl, bûneitõl, fájdalmaiból feloldoz. A megbocsátás alapelve olyan nagy erõvel bír, hogy iskolákban kéne tanítani. A megbocsátás képessé kell, hogy tegyen bennünket, hogy kinyújtsuk kezünket ellenségeink felé. Az Újszövetség a következõ részekben tanít a megbocsátásról: Mt 6,12,14,15; Mt 5,23; Mt 9,6; Mt 18,21-35; Mk 1,25-26; Lk 6,37; Lk 17,3-4; Lk 23,34; Jn 20,23; 1Jn 1,9; Rom 11,27; Ef 4,32; Kol 3,13.

Tehát egy társadalom életében a megbocsátás gyakorlása a társadalmi kapcsolatok gyógyulását hozza a bûnbánat, a terhek felvállalása, a megvallás, a bocsánatkérés és a rendezés lépései által.

A megbocsátás hatalmas erejû fegyver Isten kezében, és transzformálja kapcsolatainkat, mind a sértõt, mind az áldozatot kiszabadítja abból a kölcsönös függésbõl, amiben a seb és a bûntudat tartja õket.

Az igazságosság: a társadalmi igazságosság alapjai Isten abszolút normáiban gyökereznek: (Péld 14, 34). Szükséges, hogy az igazságosság legyen az alapja minden olyan társadalomnak, amelyben egészséges emberi kapcsolatokban kívánunk élni. A kiengesztelõdés alapjait is az igazságosságnak kell képeznie, nem beszélhetünk kiengesztelõdésrõl igazságosság nélkül. Az igazságosság mélyen kötõdik a föld, a tulajdon, az emberi jogok tiszteletéhez. Jézus többek között a Hegyi beszédben tanít az igazságosságról, de az egész Szentírást mélyen átjárja a társadalmi és egyéni kapcsolatokban megkövetelt igazság, igazságosság.

A gyógyulás: Isten terveiben a kollektív identitás a hovatartozás és emberi méltóság építõköve. A kollektív identitás fontos szerepet tölt be abban, ahogyan egy adott nép történelmét értékeljük. Idõnként emberek hordoznak olyan sebeket, amelyek nem személyes életükbõl származnak, hanem abból, hogy egy etnikummal v más közösséggel azonosultak. Ezek a sebek egy közösség vagy nemzet közös emlékezetébõl erednek, amelyek érzelmi, szellemi és erkölcsi fájdalmat okoznak és megakadályozzák, hogy Istennek egy nemzet számára adott kegyelmi ajándékai kibontakozzanak. Ezeket a sebeket hívjuk történelmi sebeknek. A II Krónika 7.14 szerint Isten irgalommal tekint kollektív sebzettségünkre, és meg akarja gyógyítani földünket. A nemzeti sebek gyógyulásáról Jézus is tanított:

A Hegyi beszédben a zsidó népet hívta meg erkölcsi megújulásra
Megerõsítette a zsidó nép kollektív identitását
Izraelt meghívta egy új valóság az Isten Országának befogadására
Jézus megértette a nemzeti emlékezet terhelõ voltát: látta, hogy a nép olyan, mint a pásztor nélküli nyáj.

A gyógyulás egy társadalomban úgy következhet be, ha szembenézünk a történelmi tények valóságával, osztozunk azoknak a csoportoknak a gyászában, akiket pusztítás ért, bûnbánatot tartunk, és bocsánatot kérünk.

A jelen politikai állami vezetés általában nincs informálva e szellemi valóságokról, és általában nem veszi figyelembe, hogy jelenlegi választásait, viselkedéseit egy népnek, társadalomnak a múlt sebei határozzák meg.
A szuverenitás: Isten szuverenitásának központi szerepe: Isten úgy teremtette a világot, hogy az neki való engedelmességben, vele kapcsolatban éljen.

Az engesztelés:

Ha embert próbálunk emberrel kiengesztelni, anélkül, hogy Istennel való kiengesztelõdésre is meghívnánk, akkor senki nem engesztelõdött ki senkivel, hiszen a kiengesztelés azt jelenti, hogy Istennel helyes viszonyba kerültünk.

4, Kiengesztelõdés és a transzformáció (átalakulás)

Mi az, ami maradandó változást hoz az emberek életébe? Mi az, amitõl az emberi szív valóságosan megváltozik?

Az igazi kiengesztelõdésrõl csak akkor beszélhetünk, ha megváltozott emberi szívek megváltozott személyiségek lesznek, amelyekbõl megváltozott szituációk lesznek.

Csak akkor beszélhetünk valóságos kiengesztelõdésrõl, ha az dinamikus átalakulással jár együtt. A transzformáció, átalakulás Isten eksztatikus mozdulására és külsõ körülmények együttes hatására jön létre.

Transzformáció akkor történik, amikor Isten természet feletti ereje elõtt fellebben a függöny és az Õ hatalma betölti az emberek életét. Ez az, amit KEGYELEMnek hívunk.

5, A történelmi sebek gyógyulása

Az antiszemitizmus öröksége: a történelem legrégebben tartó gyûlölködése, irracionális gyûlölet a zsidók és társadalmi hatásuk ellen. Egy mélyen ülõ gyanakvás áll mögötte, amely valamilyen titkos zsidó összeesküvéstõl és világuralomtól tart. Az antiszemitizmus külsõleg társadalmi, politikai formát ölt, ám valójában egy szellemi, démoni erõ áll mögötte, amely a zsidó nép elpusztulására törekedik. Történelmi példák: Hámán, Fáraó, Antiochus Epiphanes, Heródes… a keresztesek, az Inkvizíciók, a Holokauszt…

Az emlékek terhe: áldozatot és elkövetõt a bûntudat és a sérülés láncai kötik össze. Sztereotípiák jönnek létre, démonizáljuk a másik felet, egyes közösségek negatív módon elõítéletesen szemlélik egymást. Megsebzett világképünk lesz, amikor fájdalmas és traumatikus történelmi események összezúzzák egy közösség normális életérzését, és ebbõl nem tudnak magukra találni. A harmad-, negyed- íziglen való “meglátogatás”: a fájdalmas történelmi tapasztalatokat a fiak és unokák is tovább viszik a pszichéjükben. A gyógyulás folyamatának nagyon fontos láncszeme az elkövetõ: õ hogyan dolgozza fel, hogy milyen gonoszul cselekedett?

A veszteségek skálája: a család elvesztése, az otthonok elvesztése, a barátok, a fizikai biztonság, az erkölcsi tisztaság elvesztése (megbecstelenítés) az ártatlanság, a hit elvesztése (megtiprása), az élet alap szükségleteinek elveszítése, az identitás, az emberi méltóság elvesztése, az önbecsülés elvesztése, a bizalom elvesztése).

A szenvedés valósága: a fizikai, érzelmi, társadalmi szenvedés az áldozatokat keserûségbe sodorja, aminek következtében megkérdõjelezik Isten létét.

A történelmi sebek forrásai:

Erõszak
Igazságtalanság
Háborúk
Háborús bûnök
Az emberiség elleni bûnök
Etnikai tisztogatás
Politikai elnyomások
Terrorizmus

A sebek következményei:

Kollektív bûntudat: általában abban nyilvánul meg, hogy tagadjuk a bûn valóságát, hogy nem tudunk nemzeti identitásunkkal könnyen azonosulni, hogy megtagadjuk õseinket, úgy teszünk, mintha nem lenne közünk az adott atrocitásokhoz, úgy teszünk, mintha a sértett népcsoport nem is létezne, levegõnek vesszük õket.

Polarizáció: a társadalom sebzettsége miatt atomjaira hullik, törzsi, szubkultúrák harcterévé.

6, A történelem legnagyobb sebei:

A Holokauszt,
A Marxizmus/Leninizmus és a kommunizmus uralma
Az Európából kiinduló gyarmatosítások,
A Keresztes hadjáratok
Rabszolga kereskedelem, rasszizmus.

7, A történelmi sebek gyógyulásának hét lépcsõfoka:

a történelmi tényekkel való szembenézés
a történelmünk eddigi értelmezésének átírása e tények fényében
a gyász megosztása (osztozzunk a sírók sírásában)
erkölcsi helyreállás
bûnbánat
nyilvános bocsánatkérés
jóvátétel

A történelmi tények feltárásával kapcsolatban Elie Wiesel ezt írta:

” Amit elfelejtettünk, azt nem lehet meggyógyítani, ami pedig nem gyógyul be, az egy nagyobb gonosznak lesz a forrása”.

A tények feltárása során fontos mindegyik oldal interpretációját meghallgatni, fontos, hogy az oldalak errõl kommunikáljanak.

Hogyan reagálunk akkor, ha a történelemnek egy olyan verziójával szembesülünk, amely nem egyezik a miénkkel? Mikor jön el a pillanat, hogy a saját nézetünkön változtatni tudunk?

A történelem tényeinek feltárása semmiképpen sem a vádak, és védekezés hadszíntere kell hogy legyen, hanem õszinte beszélgetés a múltról, amelynek során tájékozott és erkölcsileg bátor emberek szembe mernek nézni a múlttal és meg tudják határozni a múltnak azon sebeit, amelyre gyógyulást keresünk.

A történelmi igazság feltárása: történészek, szakértõk, irattárakban, esetleg titkos dokumentáció alapján, filmek, könyvek, stb.

A történelmünk átírása: iskolák, tankönyvek, stb szintjén.

A megosztott gyász: szembenézünk a trauma okozta sebekkel: a haraggal, a gyûlölettel, amit a sebek okoztak, a félelemmel, a szeretetre való képtelenséggel, az érzelmi bénultsággal.
Bármilyen nehéz, segít, ha ezekrõl a sérült érzelmekrõl beszélni lehet?
Engedni kell, hogy a trauma után a lélek “vérezhessen”, ha egy seb kivérezhet, idõvel a seb beheged, de ha nem, akkor elgennyesedik.
Ha az érzelmeket nem engedjük megjelenni, akkor a gyógyulást megakadályozzuk.
A gyógyulás folyamatában sírunk, nevetünk, beszélünk, és átéljük újra a haragot.

Erkölcsi helyreállás: A fájdalmas emlékek súlyosan demoralizálják mind az áldozatokat, mind az elkövetõket. Hogyan tudjuk egy mélyen sebzett közösség morális látását helyreállítani?
Szellemi és megújulásra és transzformációra van szükség ahhoz, hogy mind az áldozatok, mind az elkövetõk Istenre mély és személyes közelségben rátalálhassanak.
Fontos megfogalmaznunk a kiengesztelõdés erkölcsi látását is, hogy az egy szenvedõ közösség számára egy más és kiteljesedettebb jövõ vízióját megragadhassa.

A bûnbánat

A bûnbánat az a folyamat, amikor felismerjük és elismerjük saját hajlamunkat a rossz elkövetésére és Isten és a sértett fél bocsánatát kérjük, megválaszoltatjuk gondolkodásmódunkat és viselkedésünket.

Egyéni és közösségi felelõsség: csak saját cselekedeteinkért vagyunk felelõsek, vagy hordozunk-e kollektív felelõsséget is közösségünk, nemzetünk és elõdeink bûneiért?

Mind a Biblia, mind az emberi tapasztalat arra enged következtetni, hogy mind az egyéni, mind a közösségi felelõsség megalapozott.

Az egyéni felelõsség azt jelenti, hogy Isten és a társadalom elõtt felelõs vagyok a cselekedeteimért. Ezen alapulnak a nemzetek jogrendszerei.

Közösségem, nemzetem cselekedeti hatással vannak arra, ahogyan én, mint egyén viszonyulhatok más közösségekhez és nemzetekhez. Éppen ezért, mint egy közösség tagja, felelõsséggel fel kell vállalnom, osztoznom kell azokban a cselekedetekben és a velük járó felelõsségben, amit közösségem, nemzetem cselekszik, még akkor is, ha én személyesen abban nem vettem részt, vagy nem támogattam azt.

Közösségem vagy nemzetem múltbeli cselekedetei is hatással vannak arra, ahogyan más közösségekhez vagy nemzetekhez viszonyulhatok. Éppen ezért örökségemért fel kell vállalni a felelõsséget.

Az ilyen azonosuláson alapuló bûnbánat nem más, mint közösségi bûnvallás. Ez azt jelenti, hogy az egyéni hívõ megvallja és elfordul a szülõk és az õsök bûnétõl (és nekik megbocsát). Nemzeti szinten a nemzet bûneit valljuk meg Isten elõtt, és az Úr irgalmáért könyörgünk.

Bûnbánati istentiszteletek: Ezek olyan kiengesztelõdési alkalmak, amikor elkövetõk és áldozatok (vagy képviselõik) találkoznak, azért, hogy az elkövetett bûnöket megvallják az elkövetõk (vagy utódaik, képviselõik), és azok a bûnök megbocsátást fejezzenek ki.

Fontos, hogy a bûn elkövetésének helyén jöjjön létre a találkozás, mert az érzelmi, szellemi megtisztulás és a gyógyulás így tud erõteljesen megtörténni.

Egy ilyen alkalom magában foglalhatja az alkalom céljának megfogalmazását, a múlt bûneinek elismerését, és a megbocsátás kifejezését a sértett fél részérõl. Ezt követheti egy közös étkezés.

Egy ilyen alkalmat alaposan elõ kell készíteni, és el kell kerülni a felszínes megnyilatkozásokat.

Egy ilyen alkalomnak a sértett és a sértõ fél között felépült kapcsolatokból kell kibontakoznia.

Nyilvános megkövetés:

Ezek nyilvánosan közzétett nyilatkozatok, közösségek, nemzetek vezetõi részérõl, amelyek megfogalmazzák a kollektívan elkövetett bûnöket: amennyire konkréten és részletesen csak lehet.

Történjen ez az elkövetés helyén, akkor, amikor a sértett fél is emlékezik erre a napra. Nemzeti és politikai vezetõk jelenlétében, a sértett fél képviselõi, vezetõi jelenlétében.

Jóvátétel:

A bûnbánat õszinteségét igazolja, hogy mindent, amit tönkretettünk, vissza akarunk adni. Ide tartozik az elvett ingatlanok, tulajdoni tárgyak visszaszolgáltatása is, kompenzáció.

Isten kegyelmi ajándékai a nemzeteknek: Minden közösségnek, nemzetnek Isten különleges célt adott, olyan közösségi felhatalmazást, amellyel szolgálni tudja a többi nemzetet Isten terveiben.
Az érzelmi, szellemi és erkölcsi fájdalom és szenvedés megakadályozza Isten e kegyelmi ajándékának kibontakozását.

A gyógyulás gyümölcse abban nyilvánul meg, hogy kirajzolódik Isten megváltói, kegyelmi célja az adott közösségben, nemzetben.
(F. Brian Cox: USA, Christ the King, Episcopal church)