Kiengesztelődés

vitorls_1…egyetlen, de nagyon erőteljes szó, amely mély emberi szenvedélyeket, szenvedést takar, és éppen ezért van rá szükség…

A szó eredete
A kiengesztelődés és a kollektív identitás
A kiengesztelődés nyolc építőköve
Kiengesztelődés és a transzformáció (átalakulás)
A történelmi sebek gyógyulása
A történelem legnagyobb sebei
A történelmi sebek gyógyulásának hét lépcsőfoka

1, A szó eredete:

Héber: tikkun olam/salom

Tikkun olam: meggyógyítani, helyreállítani, átalakítani, transzformálni.

Salom: teljesség, harmónia, integritás… Állapot, amelyben olyan emberek élnek, akik a természettel, önmagukkal, Istennel és egymással kiengesztelődve élnek.

Görög: katallage (Rm 5:10-11, Kor 5:18-20) akatallasso (Eph 2,16), és diallasso (Mt 5,23-24). Jelentése: olyan erőket összehozni, amelyek természetesen taszítanák egymást, letörni falakat és akadályokat, egy kapcsolat természetét, jellegét megváltoztatni.

Latin: concilium: egy szándékos folyamat, amelyben a konfliktusban álló felek találkoznak, és egy folyamat során kidolgozzák álláspontjaikat és közös megoldásra jutnak.

Olyan szó ez, amely a kapcsolatok fontosságáról beszél, akár két egyéni ember, akár két embercsoport között. A kiengesztelődés a barátság és szeretet helyreállítását jelenti ott, ahol addig megosztottság, konfliktusok és harcok voltak. Transzformációt jelent, érzések, magatartásformák megváltozását. A kiengesztelődés szellemi és politikai jelentésű szó is egyszerre.

2, A kiengesztelődés és a kollektív identitás:

1 Móz 10. – a nemzeti identitások születésének leírása. A kollektív identitás és a népcsoportok egyéni arculata, megkülönböztethetősége Isten tervének része, az emberi méltóság alkotórésze is.

Kollektív identitásunkat a szájhagyomány, a tankönyvek, a könyvek, általában a kultúra hordozza.

Identitásunk faji, etnikai, törzsi, kulturális, szellemi (vallási) gyökerű.

Identitásunk számára fontos, hogy annak ismerjenek és fogadjanak el bennünket, akik vagyunk, azt megértsék, értékeljék, tiszteljék bennünk mások.

Az identitás, bár a méltóság és a hovatartozásunk forrása, a másság forrása is a kívülállók számára.
Ennek lényeges üzenete van:

Igazi kiengesztelődésről nem beszélhetünk, míg a másik másságát nem tudjuk szeretettel “átölelni”.

3, A kiengesztelődés nyolc építőköve:

Az egység: a sokszínűség egysége és nem uniformitás (az egyetlen Igazság keretein belül).

A befogadás – amely a feltétel nélküli agapé szereteten alapszik. Azt jelenti: helyet készítek, adok a másiknak. Az agapé szeretet az akarat és hit dolga, nem az érzelmeké. Az ellenségesség falait úgy dönthetjük le, hogy az ellenség szeretetét gyakoroljuk, hogy a gyűlölet helyére a szeretet lép, és időnként szükséges azokat a démoni erőket elűzni, amelyeket ellenségeinknek tulajdonítunk.

Békességszerzés: konfliktusok és viták feloldása, durva konfliktusok megelőzése. Nem törekszünk feltétlen a konfliktusok elkerülésére, mert az a különbségek megnyilvánulása. Amit igazán keresünk, az a konfliktusok feloldása. A konfliktusok lehetőséget adnak arra, hogy egy kapcsolat elmélyüljön. Jézus a hegyi beszédben tanított a békességszerzés szolgálatáról (Mt 5,38-42, 18,15-18).

A megbocsátás: a legalapvetőbb a kiengesztelődésben, akár nemzetek, akár egyének között. A megbocsátás a neheztelés, a bosszúvágy feladása, a kulcs a kapcsolatok gyógyulására, megszabadít azoktól az egyéni, vagy közösségi terhektől, amelyet harag, fájdalom, gyűlölet formájában csoportok vagy egyének hordoznak magukban. A megbocsátás hatalmas erő, amely felszabadíthat egyéneket és egész társadalmakat azáltal, hogy a múlt terheitől, bűneitől, fájdalmaiból feloldoz. A megbocsátás alapelve olyan nagy erővel bír, hogy iskolákban kéne tanítani. A megbocsátás képessé kell, hogy tegyen bennünket, hogy kinyújtsuk kezünket ellenségeink felé. Az Újszövetség a következő részekben tanít a megbocsátásról: Mt 6,12,14,15; Mt 5,23; Mt 9,6; Mt 18,21-35; Mk 1,25-26; Lk 6,37; Lk 17,3-4; Lk 23,34; Jn 20,23; 1Jn 1,9; Rom 11,27; Ef 4,32; Kol 3,13.

Tehát egy társadalom életében a megbocsátás gyakorlása a társadalmi kapcsolatok gyógyulását hozza a bűnbánat, a terhek felvállalása, a megvallás, a bocsánatkérés és a rendezés lépései által.

A megbocsátás hatalmas erejű fegyver Isten kezében, és transzformálja kapcsolatainkat, mind a sértőt, mind az áldozatot kiszabadítja abból a kölcsönös függésből, amiben a seb és a bűntudat tartja őket.

Az igazságosság: a társadalmi igazságosság alapjai Isten abszolút normáiban gyökereznek: (Péld 14, 34). Szükséges, hogy az igazságosság legyen az alapja minden olyan társadalomnak, amelyben egészséges emberi kapcsolatokban kívánunk élni. A kiengesztelődés alapjait is az igazságosságnak kell képeznie, nem beszélhetünk kiengesztelődésről igazságosság nélkül. Az igazságosság mélyen kötődik a föld, a tulajdon, az emberi jogok tiszteletéhez. Jézus többek között a Hegyi beszédben tanít az igazságosságról, de az egész Szentírást mélyen átjárja a társadalmi és egyéni kapcsolatokban megkövetelt igazság, igazságosság.

A gyógyulás: Isten terveiben a kollektív identitás a hovatartozás és emberi méltóság építőköve. A kollektív identitás fontos szerepet tölt be abban, ahogyan egy adott nép történelmét értékeljük. Időnként emberek hordoznak olyan sebeket, amelyek nem személyes életükből származnak, hanem abból, hogy egy etnikummal v más közösséggel azonosultak. Ezek a sebek egy közösség vagy nemzet közös emlékezetéből erednek, amelyek érzelmi, szellemi és erkölcsi fájdalmat okoznak és megakadályozzák, hogy Istennek egy nemzet számára adott kegyelmi ajándékai kibontakozzanak. Ezeket a sebeket hívjuk történelmi sebeknek. A II. Krónika 7.14 szerint Isten irgalommal tekint kollektív sebzettségünkre, és meg akarja gyógyítani földünket. A nemzeti sebek gyógyulásáról Jézus is tanított:

A Hegyi beszédben a zsidó népet hívta meg erkölcsi megújulásra
Megerősítette a zsidó nép kollektív identitását
Izraelt meghívta egy új valóság az Isten Országának befogadására
Jézus megértette a nemzeti emlékezet terhelő voltát: látta, hogy a nép olyan, mint a pásztor nélküli nyáj.

A gyógyulás egy társadalomban úgy következhet be, ha szembenézünk a történelmi tények valóságával, osztozunk azoknak a csoportoknak a gyászában, akiket pusztítás ért, bűnbánatot tartunk, és bocsánatot kérünk.

A jelen politikai, állami vezetés általában nincs informálva e szellemi valóságokról, és általában nem veszi figyelembe, hogy jelenlegi választásait, viselkedéseit egy népnek, társadalomnak, a múlt sebei határozzák meg.

A szuverenitás: Isten szuverenitásának központi szerepe: Isten úgy teremtette a világot, hogy az neki való engedelmességben, vele kapcsolatban éljen.

Az engesztelés:

Ha embert próbálunk emberrel kiengesztelni, anélkül, hogy Istennel való kiengesztelődésre is meghívnánk, akkor senki nem engesztelődött ki senkivel, hiszen a kiengesztelés azt jelenti, hogy Istennel helyes viszonyba kerültünk.

4, Kiengesztelődés és a transzformáció (átalakulás)

Mi az, ami maradandó változást hoz az emberek életébe? Mi az, amitől az emberi szív valóságosan megváltozik?

Az igazi kiengesztelődésről csak akkor beszélhetünk, ha megváltozott emberi szívek megváltozott személyiségek lesznek, amelyekből megváltozott szituációk lesznek.

Csak akkor beszélhetünk valóságos kiengesztelődésről, ha az dinamikus átalakulással jár együtt. A transzformáció, átalakulás Isten eksztatikus mozdulására és külső körülmények együttes hatására jön létre.

Transzformáció akkor történik, amikor Isten természet feletti ereje előtt fellebben a függöny és az Ő hatalma betölti az emberek életét. Ez az, amit KEGYELEMnek hívunk.

5, A történelmi sebek gyógyulása

Az antiszemitizmus öröksége: a történelem legrégebben tartó gyűlölködése, irracionális gyűlölet a zsidók és társadalmi hatásuk ellen. Egy mélyen ülő gyanakvás áll mögötte, amely valamilyen titkos zsidó összeesküvéstől és világuralomtól tart. Az antiszemitizmus külsőleg társadalmi, politikai formát ölt, ám valójában egy szellemi, démoni erő áll mögötte, amely a zsidó nép elpusztulására törekedik. Történelmi példák: Hámán, Fáraó, Antiochus Epiphanes, Heródes… a keresztesek, az Inkvizíciók, a Holokauszt…

Az emlékek terhe: áldozatot és elkövetőt a bűntudat és a sérülés láncai kötik össze. Sztereotípiák jönnek létre, démonizáljuk a másik felet, egyes közösségek negatív módon előítéletesen szemlélik egymást. Megsebzett világképünk lesz, amikor fájdalmas és traumatikus történelmi események összezúzzák egy közösség normális életérzését, és ebbõl nem tudnak magukra találni. A harmad-, negyed- íziglen való “meglátogatás”: a fájdalmas történelmi tapasztalatokat a fiak és unokák is tovább viszik a pszichéjükben. A gyógyulás folyamatának nagyon fontos láncszeme az elkövetõ: õ hogyan dolgozza fel, hogy milyen gonoszul cselekedett?

A veszteségek skálája: a család elvesztése, az otthonok elvesztése, a barátok, a fizikai biztonság, az erkölcsi tisztaság elvesztése (megbecstelenítés) az ártatlanság, a hit elvesztése (megtiprása), az élet alap szükségleteinek elveszítése, az identitás, az emberi méltóság elvesztése, az önbecsülés elvesztése, a bizalom elvesztése).

A szenvedés valósága: a fizikai, érzelmi, társadalmi szenvedés az áldozatokat keserűségbe sodorja, aminek következtében megkérdőjelezik Isten létét.

A történelmi sebek forrásai:

Erőszak
Igazságtalanság
Háborúk
Háborús bűnök
Az emberiség elleni bűnök
Etnikai tisztogatás
Politikai elnyomások
Terrorizmus

A sebek következményei:

Kollektív bűntudat: általában abban nyilvánul meg, hogy tagadjuk a bűn valóságát, hogy nem tudunk nemzeti identitásunkkal könnyen azonosulni, hogy megtagadjuk őseinket, úgy teszünk, mintha nem lenne közünk az adott atrocitásokhoz, úgy teszünk, mintha a sértett népcsoport nem is létezne, levegőnek vesszük őket.

Polarizáció: a társadalom sebzettsége miatt atomjaira hullik, törzsi, szubkultúrák harcterévé.

6, A történelem legnagyobb sebei:

A Holokauszt,
A Marxizmus/Leninizmus és a kommunizmus uralma
Az Európából kiinduló gyarmatosítások,
A Keresztes hadjáratok
Rabszolga kereskedelem, rasszizmus.

7, A történelmi sebek gyógyulásának hét lépcsőfoka:

a történelmi tényekkel való szembenézés
a történelmünk eddigi értelmezésének átírása e tények fényében
a gyász megosztása (osztozzunk a sírók sírásában)
erkölcsi helyreállás
bűnbánat
nyilvános bocsánatkérés
jóvátétel

A történelmi tények feltárásával kapcsolatban Elie Wiesel ezt írta:

” Amit elfelejtettünk, azt nem lehet meggyógyítani, ami pedig nem gyógyul be, az egy nagyobb gonosznak lesz a forrása”.

A tények feltárása során fontos mindegyik oldal interpretációját meghallgatni, fontos, hogy az oldalak erről kommunikáljanak.

Hogyan reagálunk akkor, ha a történelemnek egy olyan verziójával szembesülünk, amely nem egyezik a miénkkel? Mikor jön el a pillanat, hogy a saját nézetünkön változtatni tudunk?

A történelem tényeinek feltárása semmiképpen sem a vádak, és védekezés hadszíntere kell hogy legyen, hanem őszinte beszélgetés a múltról, amelynek során tájékozott és erkölcsileg bátor emberek szembe mernek nézni a múlttal és meg tudják határozni a múltnak azon sebeit, amelyre gyógyulást keresünk.

A történelmi igazság feltárása: történészek, szakértők, irattárakban, esetleg titkos dokumentáció alapján, filmek, könyvek, stb.

A történelmünk átírása: iskolák, tankönyvek, stb. szintjén.

A megosztott gyász: szembenézünk a trauma okozta sebekkel: a haraggal, a gyűlölettel, amit a sebek okoztak, a félelemmel, a szeretetre való képtelenséggel, az érzelmi bénultsággal.
Bármilyen nehéz, segít, ha ezekről a sérült érzelmekről beszélni lehet?
Engedni kell, hogy a trauma után a lélek “vérezhessen”, ha egy seb kivérezhet, idővel a seb beheged, de ha nem, akkor elgennyesedik.
Ha az érzelmeket nem engedjük megjelenni, akkor a gyógyulást megakadályozzuk.
A gyógyulás folyamatában sírunk, nevetünk, beszélünk, és átéljük újra a haragot.

Erkölcsi helyreállás: A fájdalmas emlékek súlyosan demoralizálják mind az áldozatokat, mind az elkövetőket. Hogyan tudjuk egy mélyen sebzett közösség morális látását helyreállítani?
Szellemi és megújulásra és transzformációra van szükség ahhoz, hogy mind az áldozatok, mind az elkövetők Istenre mély és személyes közelségben rátalálhassanak.
Fontos megfogalmaznunk a kiengesztelődés erkölcsi látását is, hogy az egy szenvedő közösség számára egy más és kiteljesedettebb jövő vízióját megragadhassa.

A bűnbánat

A bűnbánat az a folyamat, amikor felismerjük és elismerjük saját hajlamunkat a rossz elkövetésére és Isten és a sértett fél bocsánatát kérjük, megválaszoltatjuk gondolkodásmódunkat és viselkedésünket.

Egyéni és közösségi felelősség: csak saját cselekedeteinkért vagyunk felelősek, vagy hordozunk-e kollektív felelősséget is közösségünk, nemzetünk és elődeink bűneiért?

Mind a Biblia, mind az emberi tapasztalat arra enged következtetni, hogy mind az egyéni, mind a közösségi felelősség megalapozott.

Az egyéni felelősség azt jelenti, hogy Isten és a társadalom előtt felelős vagyok a cselekedeteimért. Ezen alapulnak a nemzetek jogrendszerei.

Közösségem, nemzetem cselekedeti hatással vannak arra, ahogyan én, mint egyén viszonyulhatok más közösségekhez és nemzetekhez. Éppen ezért, mint egy közösség tagja, felelősséggel fel kell vállalnom, osztoznom kell azokban a cselekedetekben és a velük járó felelősségben, amit közösségem, nemzetem cselekszik, még akkor is, ha én személyesen abban nem vettem részt, vagy nem támogattam azt.

Közösségem vagy nemzetem múltbeli cselekedetei is hatással vannak arra, ahogyan más közösségekhez vagy nemzetekhez viszonyulhatok. Éppen ezért örökségemért fel kell vállalni a felelősséget.

Az ilyen azonosuláson alapuló bűnbánat nem más, mint közösségi bűnvallás. Ez azt jelenti, hogy az egyéni hívő megvallja és elfordul a szülők és az ősök bűnétől (és nekik megbocsát). Nemzeti szinten a nemzet bűneit valljuk meg Isten előtt, és az Úr irgalmáért könyörgünk.

Bűnbánati istentiszteletek: Ezek olyan kiengesztelődési alkalmak, amikor elkövetők és áldozatok (vagy képviselőik) találkoznak, azért, hogy az elkövetett bűnöket megvallják az elkövetők (vagy utódaik, képviselőik), és azok a bűnök megbocsátást fejezzenek ki.

Fontos, hogy a bűn elkövetésének helyén jöjjön létre a találkozás, mert az érzelmi, szellemi megtisztulás és a gyógyulás így tud erőteljesen megtörténni.

Egy ilyen alkalom magában foglalhatja az alkalom céljának megfogalmazását, a múlt bűneinek elismerését, és a megbocsátás kifejezését a sértett fél részéről. Ezt követheti egy közös étkezés.

Egy ilyen alkalmat alaposan elő kell készíteni, és el kell kerülni a felszínes megnyilatkozásokat.

Egy ilyen alkalomnak a sértett és a sértő fél között felépült kapcsolatokból kell kibontakoznia.

Nyilvános megkövetés:

Ezek nyilvánosan közzétett nyilatkozatok, közösségek, nemzetek vezetői részéről, amelyek megfogalmazzák a kollektívan elkövetett bűnöket: amennyire konkréten és részletesen csak lehet.

Történjen ez az elkövetés helyén, akkor, amikor a sértett fél is emlékezik erre a napra. Nemzeti és politikai vezetők jelenlétében, a sértett fél képviselői, vezetői jelenlétében.

Jóvátétel:

A bűnbánat őszinteségét igazolja, hogy mindent, amit tönkretettünk, vissza akarunk adni. Ide tartozik az elvett ingatlanok, tulajdoni tárgyak visszaszolgáltatása is, kompenzáció.

Isten kegyelmi ajándékai a nemzeteknek: Minden közösségnek, nemzetnek Isten különleges célt adott, olyan közösségi felhatalmazást, amellyel szolgálni tudja a többi nemzetet Isten terveiben.
Az érzelmi, szellemi és erkölcsi fájdalom és szenvedés megakadályozza Isten e kegyelmi ajándékának kibontakozását.

A gyógyulás gyümölcse abban nyilvánul meg, hogy kirajzolódik Isten megváltói, kegyelmi célja az adott közösségben, nemzetben.
(F. Brian Cox: USA, Christ the King, Episcopal church)