Derek Prince: Az antiszemitizmus gyökereiről – tanítói levelek

Kedves Barátom!

Egy római katolikus történész rövid, de nagy erejű összegzését adta 2300 év folytonos antiszemitizmusának: „Ahogyan az antiszemitizmust kutató történész visszatekint a borzalmak e mögöttünk álló évszázadára, nem tud elmenekülni a megállapítás elõl, hogy az emberi történelem leghosszabban tartó és legmélyebb gyűlölete az antiszemitizmus…
Más gyűlöletek talán túltettek rajta intenzitásukban egy-egy történelmi pillanatban, de sorban mindegyikük megtalálta – vagy napjainkban megtalálja – a maga helyét a történelem szemetesládájában. Ám milyen más gyûlölet tartott ki 23 évszázadon keresztül, élt túl egy hatmillió áldozatot követelõ genocídiumot, csakhogy érintetlenül és erõteljesen továbbéljen még hosszú ideig. Már a számadatok nagysága, ha egyben látjuk őket, magyarázatért kiált. Hogyan jött létre ennek a kipusztíthatatlan gyûlöletnek az egyvelege? Mi a lényege? Ki a feleős érte?…”

A szerző tovább folytatja elemzését. Megjegyzései megvilágítják a kérdést, és segítenek, de véleményem szerint nem adják meg a teljes feleletet. Az évek során számos magyarázatát hallottam az antiszemitizmusnak: teológiait, filozófiait, gazdaságit, társadalmit. De egyik sem tűnt kielégítő válasznak. Ezt a kérdést 1946-ban első héber tanárommal, Ben Zion Segal úrral beszéltem meg, aki akkoriban az újonnan alapított Héber Egyetem tanára volt, mely Jeruzsálemben, a Scopus hegyen helyezkedett el akkoriban.
Segal úr úgy vélte, hogy az antiszemitizmus problémája alapvetõen szociológiai: a zsidók mindig egy erõsen elkülönülő, kisebbségi kultúra voltak, és nem illeszkedtek harmonikusan az õket befogadó nem zsidó többséghez. Ha a zsidók saját államhoz jutnak, gondolta, és ez két évvel beszélgetésünk után meg is történt, ez feloldaná az antiszemitizmus alapvetõ okát.

Erre én ezt feleltem: „Ha Önnek igaza van, és az antiszemitizmus problémája valóban csak társadalmi eredetű, akkor a zsidó állam létrehozása valóban nagymértékben megoldja a problémát. Ám, ha – mint ahogyan én hiszem, az alapvetõ probléma szellemi eredetû, akkor a zsidó állam létrehozása nem megoldja, hanem kiélezi a konfliktust, és meg is adja hozzá a nyilvánvaló fókuszt: az újonnan alapított zsidó államot.”
Ha visszatekintek az azóta eltelt 50 évre, a történelem sajnos, engem igazolt. A zsidó állam megteremtése megteremtett egy politikailag korrektebben hangzó kifejezést: „anticionizmus”, az antiszemitizmus helyett, és ha valami is változott, az inkább a hevesebb gyûlölet irányába változott.
És bár igazam volt abban, hogy az antiszemitizmus alapvetõ okát szellemi okként jelöltem meg, ezzel még nem tártam fel a gyökereket.
Nemrégiben azonban, anélkül, hogy ezt tudatosan kerestem volna, két egymást követõ kijelentést kaptam az Írásokból, amelyekrõl hiszem, hogy az antiszemitizmust egészen a gyökereinél tárják fel.

Egyszer Jeruzsálemi gyülekezetünkben prédikáltam, amikor a magam számára is váratlanul kimondtam: „az antiszemitizmust egyetlen szóval lehet összefoglalni: a MESSIÁS.
Abban a pillanatban megértettem, hogy az antiszemitizmusnak egyetlen forrása van, maga a Sátán, – akit az elejétõl fogva az ismeret motivált, hogy a Személy, aki őt legyőzi, a Messiás, egy olyan népből fog születni, akit Isten különös módon felkészített. Ennek a népnek egyetlen különleges ismertetõ jele lesz: a Messiás úgy tud példát adni az engedelmességre földi szülei iránt, hogy ezzel nem lesz engedetlen mennyei Atyja iránt a bálványimádásnak bármilyen formája által.
Az Isten által évezredeken át formált zsidó nép volt az egyetlen, amely megfelelt ennek a követelménynek.
Azután megfigyeltem, hogy Izrael államának megszületésétől kezdve a Sátán hogyan próbált meg két dolgot, egyre nagyobb erővel: elõször is bálványimádásba sodorni Izraelt, és ha ez nem sikerülne, akkor fizikai értelemben elpusztítani õket. Sátán kísérletei, hogy Izraelt bálványimádásba döntse, állandóan visszatérõ elemek Izrael történetében.

A történelem két olyan esetet jegyez fel, amikor a Sátán fizikailag kísérelte meg elpusztítani Izraelt.
Egyiptomban a fáraó minden fiúgyermeket meg akart ölni. Ha sikerült volna ezt a tervet végigvinni, sikeresen ki lehetett volna irtani a nemzetet. Később Hámán egészen közel került ahhoz, hogy egy, a Perzsiában élő zsidók megsemmisítéséről szóló rendeletet keresztül vigyen, és abban az idõben nem is nagyon éltek zsidók máshol.

A Krisztus előtti második évszázadban Antiochusz Epiphanész, Szíria diktátora megkísérelte, hogy erõszakkal kötelezze a zsidókat különleges nemzeti identitásuk és küldetésük megtagadására, és a körülöttük lévõ bálványimádó görög kultúrába való beolvadásra.
Csak a Makkabeusok bátor ellenállása vetett ennek véget, és tette lehetõvé, hogy másfél évszázaddal később még legyen zsidó nemzet, akik között megszülethet Jézus, a Messiás.

A kereszten bemutatott áldozati halálán keresztül Jézus betöltötte azt a célt, amiért eljött. Mint Izraelnek és minden más népnek a képviselője, teljesítette Isten igazság iránti követelményét helyettünk, és ezzel megszüntette a Sátánnak ránk vonatkozó minden igényét. Ezzel a Sátánt örökre, mindenkorra visszafordíthatatlanul legyõzte. A Sátánnak ez a legyõzöttsége azonban csak Jézus második eljövetelekor lesz nyilvánvalóvá.

A Sátán, aki nagyobb figyelmet fordít a bibliai próféciák beteljesedésére, mint a legtöbb prédikátor, ezzel teljesen tisztában van. Tudja, hogy Jézus eljöveteléig szabadon folytathatja gonosz tevékenységét és feltüntetheti magát „evilág istenének” (2 Kor. 4,4).

Éppen ezért egyetlen esemény van, amitől a Sátán jobban retteg, mint bármi mástól, amit minden tőle telhető erővel akadályoz: Jézusnak hatalommal és dicsőséggel történõ eljövetelét és Országának uralmát a Földön.

A mai világ helyzetének számos konfliktusa és nyomása mögött Sátánnak ez, a Jézus visszatérését akadályozó láthatatlan tevékenysége van.

Végső, Jeruzsálemben elmondott prófétikus tanításában Jézus két eseményre mutatott rá, amelyeknek be kell következnie, mielõtt Õ visszatér a Földre. A Máté 24,14-ben ezt mondja: „Az Isten Országának ez az evangéliuma hirdettetik az egész világon, tanúságul a nemzeteknek, és akkor jön el a vég. Földi szolgálatának végén Jézus megmutatta a pontos sorrendet is tanítványainak: menjetek el, és hirdessétek az Evangéliumot minden teremtésnek” (Mk.16,15), „menjetek és tegyetek tanítványokká minden népeket (Mt. 28,19).

Jézus ezt a sorrendet sohasem változtatta meg. Addig nem fog visszatérni, míg a tanítványok be nem töltik ezt a parancsot. A Sátán ezért minden lehető eszközzel arra törekszik, hogy a gyülekezetet elterelje e feladatát betöltésétõl. Minél tovább késlekedik a gyülekezet, Sátán annál hosszabb ideig garázdálkodhat szabadon. Nem sokkal elõbb idézett mondatai elõtt azonban Jézus Jeruzsálemben élõ tanítványainak ezt mondta: (Máté 23,38-39): „Pusztán hagyatik a ti házatok, mert mondom nektek: nem láttok engem többet, míg azt nem mondjátok: ’Áldott aki az Úr nevében jön’”.

A Zakariás 12,10 beszél arról, hogyan készíti fel Isten a zsidóság szívét erre.

“A Dávid házára és Jeruzsálem lakosaira pedig kiöntöm
a kegyelemnek és könyörületességnek lelkét, és reám tekintenek,
a kit átszegeztek, és siratják õt, a mint siratják az egyetlen fiút,
és keseregnek utána, a mint keseregnek az elsõszülött után..”

Vegyük észre, hogy itt az Úr egyes szám elsõ személyben beszél: mégis azt mondja: Engem, akit átszegeztek.”

A Szent Szellem természet feletti módon fog megmozdulni a zsidó nép szívében és kinyilatkoztatja számukra a Messiást, Ő fogja elvégezni a fájdalmas bûnbánatot is azért, hogy elutasították és megfeszítették a Messiást. Azt is vegyük azonban figyelembe, hogy ez a leírás kifejezetten Dávid házára és Jeruzsálem lakosaira vonatkozik”
Alapvetó feltételek, hogy a zsidó nép visszatérjen Izrael földjére és Jeruzsálem városába. Míg ez meg nem történik, a Sátán legyõzése nem lesz teljessé.

Ez tehát az a második feltétel, aminek be kell következnie Jézus visszatérése elõtt: a zsidóknak újra össze kell gyülekeznie Izrael földjére és Jeruzsálem városába: szívüknek fel kell készülnie arra, hogy elismerjék Jézust, mint Messiásukat. Mert amilyen bizonyosan a zsidó nép közé jött el Jézus elõször, olyan biztosan fog másodszor is a zsidókhoz visszatérni.

Ez a meglátás teljesen új fényben megértette velem a világban uralkodó káoszt annak értelmezésében, hogy mi is folyik Izraelben. Mi más magyarázhatná a napi szintű figyelmet a médiában, az ENSZ-ben, és a világ leghatalmasabb kormányaiban egy akkora földdarab tekintetében, amely nem nagyobb, mint Wales vagy New Hempshire (a Dunántúl*), lakossága nem haladja meg az 5 milliót. Nincsen normális politikai magyarázat arra, hogy a világ ilyen mértékben figyelme középpontjába tartsa azt a helyet és azt a népet, amelyet más körülmények között jelentéktelennek ítélnének.

Új fényben értettem meg a Joel 3:1-2 (Károli ford.)világos kinyilatkoztatását, hogy a végső idõkben Isten a nemzeteket meg fogja ítélni Izraelnek a földjükön történõ helyreállítása dolgában.

„Mert ímé, azokon a napokon és abban az időben,
a mikor meghozom Júda és Jeruzsálem fogságát:
Egybegyűjtöm akkor mind a pogányokat,
és levezetem õket a Josafát völgyébe, és perbe szállok ott velök,
az én népemért és örökségemért, az Izráelért,
a melyet szétszórtak a pogányok közé, és megosztoztak az én földemen;.”

E kijelentések következménye messzemenő és félelmetes.

Jézus második eljövete iránti viszonyulásunkat két dolog fémjelzi: mennyire viseljük szívünkön, hogy a világ népei meghallják az Evangéliumot, és mennyire tartjuk fontosnak, hogy Izrael a saját földjén helyreálljon? Ha nem érdekel bennünket a világ evangélizációja, akkor, ha bevalljuk magunknak, ha nem, közönyösek vagyunk Jézus második eljövetele iránt. Nagyon sok olyan keresztény van, akik legalább a szavak szintjén érdeklõdnek a világ népeinek evangélizációja iránt, de akik továbbra is vakságban vannak Izrael helyreállításának jelentõsége iránt. Pedig mindkét kérdés az Írások legfõbb prófétai kérdése és Jézus saját szavaival beszél róluk.

Izrael helyreállításának kérdése sokkal messzebbre megy, mint a teológia vagy az intellektuális megértés. Végső soron szellemi látást igényel. Az a szellem, amely szemben áll Izrael helyreállításával, szemben áll Jézus második eljövetelével is. És bár sokféle maszkot visel, maga a Sátán szelleme ez.

Ha szembenéztünk ezekkel a kritikus kérdésekkel, fel kell tennünk magunknak egy döntõ jelentõségû kérdést: készen vagyok-e minden törvényes módon támogatni a világ evangélizációját és Izrael helyreállítását. E kérdésekre adott válaszunk feltárja, hogy várjuk-e Jézus visszatérést a Földre.

A Mester szolgálatában:
Derek Prince

1 The Anguish of the Jews by Michael Flannery ©1985, Paulist Press, 997 MacArthur Blvd., Mahwah, NJ 07430,USA.

A tanítás a következő feltételekkel reprodukálható: ha az nem került semmilyen módon változtatásra.