A bor és magyarázatai – a Peszách ünnepen

Risto Santala

A Midrás Rút-ban a bor összefügg az Ézsaiás 53-ban leírt szenvedésekkel. Ez vezet el bennünket a Szent Közösség (Úrvacsora, Eucharistia) lényegéhez. Az 1 Kor 11,25-26 a bor jelentését Jézus szavaival értelmezi: ”E pohár amaz új szövetség az én vérem által…mert valamennyiszer eszitek e kenyeret és isszátok e poharat, az Úrnak halálát hirdessétek, amíg el nem jön.” Itt is ugyanaz az örök perspektíva fogalmazódik meg, mint a Midrás Rút-ban.

A Peszách liturgiája négy poharat tartalmaz. Mindegyik pohárnak megvan a maga neve, és a Széder különböző jellemzőit szimbolizálja.

Jusztinusz Mártír adott instrukciókat a Szent Közösség gyakorlatára nézve. Körülbelül i.sz. 150 körülről származik az a magyarázat, hogy az eucharisztikus közösség után a részvevőknek egymást szent csókkal kell üdvözölni. Ezek után a liturgia felügyelője, vezetője fogja a poharat, amiben bor és víz van összekeverve. Az első pohár neve a „kiddus”, amely annyit jelent: „megszentelés”. A második pohár neve a „mágid”, és e pohár elfogyasztása után kezdődik meg a peszách elbeszélő, történeti része. A harmadik pohár neve a „kosz hábrákhá”, vagyis az „áldás pohara”, és erről beszél az 1 Kor 10,16: „Az áldás pohara, amelyet megáldunk, nem a Krisztus vérével való közösségünk-e?” A negyedik pohárról a keresztény teológia nagyrészt elfeledkezett. Ha az Utolsó Vacsorát nagyító alatt vizsgáljuk meg, megfigyelhetjük, hogy az Evangéliumok egyáltalán nem említik a negyedik poharat. Ennek neve a „Kosz hámálkhut” vagyis a királyság pohara. A Márk 14,25 -ben Jézus azt mondja: Bizony mondom nektek, nem iszom többé a szőlőtő terméséből addig a napig, míg újat iszom az Isten országában.”

Az Oxfordi Egyetem professzora, David Daube szerint Jézus a negyedik poharat azért alkalmazta, hogy „előre vetítse az Isten Országának valóságos, tökéletes és végső eljövetelét, amely a jelenben hit és reménység valósága”. Szerinte is Jézus e mondataival nyilvánvaló módon a negyedik pohárra utalt. Azonban Jézus ezt a poharat nem itta ki, és nem monda el a „birkát hásir”-t, vagyis az ének áldását, mert a liturgiának ezt a részét arra az időre mozdította el, amikor Isten Királysága, Országa végleg beteljesedik. Ez teljesen illeszkedik az Evangéliumokba. A Lukács 22,16-17-ban Jézus arról beszél, hogy nem eszi többet a peszách vacsorát, míg „az be nem teljesedik az Isten Országában”, és addig nem issza a szőlőtő termését, míg el nem jön Isten Országa”.