A korai Egyház és elszakadása zsidó gyökereitől

Robert Heidler két kurzuson tanított az egyháztörténelemről az MJBI budapesti iskolájában az ezredfordulón.  Tanításában nem törekedett túlságosan az évszámok, helyszínek, pontos történeti források átadására, hanem egy szemléletet kívánt adni. A történelmi hitelesség igazolása és a visszakereshetőség miatt több helyen magyarul elérhető forrásokkal és a Konstantin a történeti munkák, források tükrében című fejezettel egészítettük ki az eredeti tanítást. Így a leírt tanítás több ponton eltér az eredetitől a stilizálás, a szöveg rövidítése, átdolgozása, az ismétlések elhagyása, az élőszóban nem jelzett szerzők, idézetek feltüntetése, és a lábjegyzetbe írt kiegészítések miatt.
Az írás első része azt mutatja be, hogy milyen volt az első három évszázadban a Gyülekezet; a második része pedig azt, hogy a zsidó gyökerektől való elszakadással és a konstantini fordulattal, hogyan tűnt el Isten ereje, jelenléte a Gyülekezetből. A tanításnak főként a második részét láttuk el kiegészítésekkel. A 20. századra már nagyon kritikus megítélés alá esik a szakirodalomban Konstantin kereszténysége, amit ez az írás is tükröz. Bízunk abban, hogy a füzet elősegíti az első Gyülekezet és a zsidó gyökerektől való elszakadás mélyebb megismerését, és áldássá lesz abban a harcban, amit az Egyház a megtisztulásáért folytat.

A korai Gyülekezet_ ebook

forrás:www.izrael-immanuel.net

“Megmerülni az Atya szeretetében” konferencia

2017. május 2-3-án konferenciát tartott a kijevi Messiási Zsidó Gyülekezet. A konferencia címe: “Megmerülni az Atya szeretetében”.
 
Ez a kijevi messiáshívő gyülekezet a világ legnagyobb messiási zsidó gyülekezete. Vezetője Borisz Grisenko többször is járt Budapesten az MJBI működése során. Szolgálatuk nyitott az összes keresztény felekezet felé, legyen az ortodox, protestáns, katolikus vagy szabadkeresztény. Ők voltak a kijevi Menetelés az Életért szervezői, a tübingeni Menetelés az Életért közösség vendéglátói. 
A kijevi Dicsőítésükben sokat merítenek az Ukrajnában annyira honos chaszid zsidó dallamokból és táncokból. A közösség életének vibráló ereje és szellemi frissességéhez kevés hasonlóval találkozunk.
Idei konferenciájuk vendége Heidi Baker evangélista és a Kansas City IHOP (International House of Prayer) dicsőitői voltak. Tovább olvasom →

Avner Boskey: A „behelyettesítési teológia kétélű kardja”

A keresztények nagy része a „behelyettesítési” teológiában hisz – ez igaz az evangéliumi és karizmatikus keresztényekre is. Lehet, hogy meglepően hangzik, de még azok a keresztények is, akik „szeretik Izraelt” és rendíthetetlenül hisznek az Izraelnek adott ígéretek prófétai teljesedésében a jövőben, a valóságban szintén a behelyettesítő teológia gyakorlati megvalósítói.
• Mi is a behelyettesítés teológiája?
• Honnan ered (mik a történelmi gyökerei)?
• Miért ennyire széles körben elterjedt az egyházakban?
• Hogy lehet, hogy még azok is, akik nagyra értékelik a hit zsidó gyökereit végül a gyakorlatban mégis a „behelyettesítés” teológiájának követői lesznek?
• Milyen lépéseket tegyünk, hogy ezt az erődítményt „lerontsuk”?

Jöhet-e valami jó Samáriából?
Cirka i.sz szerint 150-ben egy samáriai Jézus-hívő ember, Jusztinusz volt az egyik első teológus, aki a „behelyettesítés” elméletét hirdette. A samaritánus közösség, amiben Justin nevelkedett, ismert volt mély zsidó ellenességéről.  Tovább olvasom →

Kohn Lipót tanítása

Kohn Lipót lelkész úr, aki korábban rabbi volt, a Broadway 626. szám alatti zsidómisszió vezetője, tegnap kiadott egy prédikációt Jézus, Dávid Fia, Isten Fia címmel. Az igerész a Sámuel második könyve 19,12[1]: „Testvéreim vagytok, csontom és húsom vagytok; miért lennétek hát utolsók, mikor visszahozzák a királyt?” Kohn úr egyebek között ezt mondta:

Dávidnak királyként legfigyelemreméltóbb jellemvonása az, hogy bár ekkor már győzelmes hadserege lett, a tíz törzs mellette van, mégsem hódítóként tér vissza, utat törve hatalmas erői élén, hanem alattvalói ölelésébe szeretne visszatérni. A nép egyetértésével és egyhangú jóváhagyásával tér vissza. Dávid e messiási jellemvonásában bizonyos mértékig megfigyelhetjük Dávid Fia és Ura dicsőséges jellemének és királyságának visszfényét – Jézusét, akit Dávid szimbolizál. Tovább olvasom →

Endreffy Zoltán: Az antijudaizmustól az antiszemitizmusig

EZA szerző katolikus filozófus, az MTA Filozófiai Intézetének munkatársa volt (2005.†)

Publikálva: A holokauszt Magyarországon európai perspektívában című kötetben, Balassi Kiadó – 2005.

Írásomban arra a kérdésre keresek választ, hogy milyen felelősség terheli a kereszténységet a holokauszt ügyében. Mértékadó teológusok és egyháztörténészek szerint a kereszténység volt a holokauszt egyik előzménye és oka. Karl Rahner például, a XX. század talán legnagyobb katolikus teológusa, így ír erről:
Senki sem kételkedhet abban, hogy a kereszténység történetében létezett egy majdnem kétezer éves embertelen, kereszténytelen és elvetendő antiszemitizmus… Az egyház közvetlenül nem felelõs a Holocaustért; kortörténetünk e borzalmas eseményének elõidézésében lényegesen közrejátszott sok más ok is. De vajon lehetséges lett volna-e a Holocaust, ha nem burjánzott volna a lelkekben az antiszemitizmus elõtte oly sok évszázadon át egészen az egyház legfelsõ köreiig és onnan lefelé a köznapi keresztényekig és az egyházi szónokokig?1
Igaz ugyan, hogy a zsidók kiirtását az egyházak sohasem rendelték el, mégis nem csekély mértékben járultak hozzá a holokauszthoz. Hitler ugyanis csak a gyakorlatban próbálta megvalósítani azt, amire az egyházak évszázadokon át törekedtek: hogy eltüntessék a zsidókat mint zsidókat, és megsemmisítsék a judaizmust, vagyis a zsidóságot mint vallást. A „végső megoldás” szoros kapcsolatban volt tehát a keresztény antijudaizmussal és antiszemitizmussal. De mi az antijudaizmus és mi az antiszemitizmus? Tovább olvasom →