Martonyi János: „A vészkorszak idején a magyar állam megméretett és könnyűnek találtatott”

Martonyi János külügyminiszter beszéde – melyet az alábbiakban közlünk – a Raoul Wallenberg emlékév megnyitóján, január 17-én hangzott el.

Miniszter Urak, Kedves Barátaim, Hölgyeim és Uraim,

Különleges megtiszteltetés számomra, hogy a svéd embermentő diplomatáról emlékező Wallenberg-évet megnyithatom.

A mai nappal kezdődik meg az emlékévet végigkísérő eseménysorozat Magyarországon és Svédországban, amelyet a két ország szervez egy olyan személyiség tiszteletére, akinek az emléke az egyik legfontosabb szimbolikus kapocs a két nemzet között. Egy svéd diplomata emlékére, aki több tízezer magyarországi zsidó honfitársunkat mentette meg a holokauszt rettenetes tragédiájának idején. Ezért elsőként hadd köszöntsem a svéd diplomácia jelenlévő vezetőjét, Carl Bildt urat.

Úgyszintén szeretném nagy szeretettel köszönteni Yossi Peled miniszter urat annak az Izrael Államnak a kormánya képviseletében, ahol Wallenberget a „Világ Igazai” között tisztelik. Tovább olvasom →

Beszámoló a Holokauszt Emléknap alkalmából megtartott soproni megemlékezésről

2009-ben a Soproni Zsidó Hitközség elnökével Sándor Péterrel folytatott beszélgetés adta az apropóját az idei soproni megemlékezésnek. Akkor arról beszéltünk, hogy a Kislány a pokolban című monodrámát az iskola falain kívül, a város szélesebb rétegéhez is el kellene juttatni.

Izraelben magyarul – VII. rész

 

2008. április végén nyílt újra lehetőség Izraelbe utazni. A konkrét ok egy konferencia volt, a Jeruzsálem közelében fekvő Kiryat Yearimban. Első utam azonban ismét Netanya városába vezetett, idős barátainkhoz. Mint a legtöbbször, most is gyorsan jött létre ez az utazás. Sokszor gondolkodtam azon, hogy ez miért van így. Habakukk könyvének verse jut eszembe: „Mert e látomás bizonyos időre szól, a vége felé siet és meg nem csal..”
Vannak dolgok, amire az Úr nem úgy vezet el, hogy hosszas készülődés után nyit ajtót, hanem hirtelen, gyorsasággal. Gyakran tapasztaltuk, hogy így van ez az utakkal is, amiket Isten népe közé, a Szentföldre tehetünk. Egyszer csak megindul, mint a szülés, és már megvan a repülőjegy, egyeztetjük az időpontokat, csomagolunk és megyünk. Ez alkalommal is így volt. A készülődés utolsó napjaiban pedig ráadásul még az is kiderült, hogy május 1-én tartja az Izraelben élő magyar nyelvű közösség a maga megemlékezését a Soáról. Abban a reményünkben, hogy így, együtt találva a Magyarországon szinte elfelejtett „határon túli magyarokat”, eljuthat hozzájuk – legalább valamilyen szintű – megkövetés, bocsánatkérés. Ezért mindent latba vetettünk amit csak lehetett, hogy egy, a jeruzsálemi Jad Vashem emlékmúzeumban felolvasható üzenet megfogalmazódjék az indulás előtt. Az idő rövidsége – és a magyar valóság – nem engedte meg, hogy levelünk egy igazi, egész nemzetet, de legalább az ország hívő kereszténységének teljességének hangját megszólaltató üzenet legyen. Mégis megfogalmazódott a következő levél...   >>

Tovább olvasom →

Izraelben-magyarul V. rész

Három hetes izraeli önkéntes munka után 2007. augusztus 19-én érkeztem Netanyára. Alig két hónap telt el legutóbbi látogatásom óta, amikor megismerhettük a helyi magyar klub tagjait. Már akkor elhatároztam, hogy következő alkalommal Klári néni és Imre bácsi meglátogatásán túl, szeretnék személyesen találkozni újdonsült idős magyar zsidó barátainkkal.

10 nap története…

Megérkezésemkor elkezdtem telefonon felvenni a kapcsolatot azokkal, akik legutóbbi találkozásunkkor megadták elérhetőségüket. Sikerült időpontokat egyeztetni. Szinte minden napra jutott egy vagy két találkozó, de az élet is szervezte a programomat. Így futottam össze „véletlenül” Netanya főterén Berkovits Yehudával, akinek könyvéből az előző részben idéztünk. Ebből a „véletlen” találkozásból maratoni, közel öt órás beszélgetés kerekedett ki, de csak azért ennyi, mert Joszi bácsi, a Klubvezetője és felesége már vártak rám otthonukban, ahol nagy szívélyességgel fogadtak.

Tovább olvasom →

Izraelben – magyarul I. rész

Izrael 2005.09.30-10.09.

Mich Moret (Netanya környéke)

Már otthonról megbeszéltünk egy találkozót az idõs házaspárral, akikkel Budapesten találkoztunk 2004-ben. Akkoriban a Menóra közösség tartott egy szabadtéri Szukkot alkalmat a Szent István parkban, és az arra járók között szólítottuk meg szűkös héber ismereteink segítségével az arra sétáló idős embereket, akik köszöntésünkre magyarul feleltek. Már akkor is megindultan hallgatták a szabad téren szóló zsidó dallamokat, majd beszélgetésünket követően még inkább elfogódtak azt hallván, hogy munkánkat, erőnket a zsidóság ellen elkövetett bűnökért való bocsánatkérés dolgában vetjük latba. Az ő emlékeik alapján szinte hihetetlennek tűnt, hogy most Budapest egy közparkjában zsidó zene szólhat. Az is kiderült, hogy Netanyan élõ barátainkhoz tervezett látogatásunk során őket is meglátogathatjuk, hiszen a közelben élnek.

Tovább olvasom →