Izraelben – magyarul VI. rész

Következő utunkra 2007 októberében került sor.
Szívet melengető volt az utcába fordulni, ahol a kis magyar klub működik, még inkább, hogy régi barátunk, Jehuda bácsi már a kapunál strázsált, nehogy elmulassza érkezésünket.  Azonban a Netanya-i magyar klubban a találkozón való részvételünket meghatározta a tudat: amíg mi együtt vagyunk a meghitt légkörben, Józsi bácsi válságos állapotban a közelünkben található Laniado kórházban fekszik. – Utunk váratlan és megrázó fordulatáról, Gallai Józsi bácsi különös, sorsszerű búcsújáról földi életétől a Szent Városból nemcsak mi magunk írtunk és emlékeztünk. Cikk jelent meg róla az Új Kelet című izraeli magyar lapban. Írtak róla a budapesti zsidó újságban, az Új Életben is. –
A találkozónak rajtunk kívül másik vendége is volt Magyarországról, Asbóth József, a Duna Televízió munkatársa. A Duna Televízió adása Izraelben jól fogható, az Asbóth József által vezetett „Kívánságkosár” pedig az izraeli magyar idősek egyik kedvenc programja. A neves magyar vendég meghatottan mesélte el, hogy keresztényként hogyan lett a Duna Televízió  zsidó vallási műsorának vezetője, és hogy mostani, életének első izraeli útja régi, régi vágyát és álmát teljesíti be.
Tovább olvasom →

Izraelben-magyarul V. rész

Három hetes izraeli önkéntes munka után 2007. augusztus 19-én érkeztem Netanyára. Alig két hónap telt el legutóbbi látogatásom óta, amikor megismerhettük a helyi magyar klub tagjait. Már akkor elhatároztam, hogy következő alkalommal Klári néni és Imre bácsi meglátogatásán túl, szeretnék személyesen találkozni újdonsült idős magyar zsidó barátainkkal.

10 nap története…

Megérkezésemkor elkezdtem telefonon felvenni a kapcsolatot azokkal, akik legutóbbi találkozásunkkor megadták elérhetőségüket. Sikerült időpontokat egyeztetni. Szinte minden napra jutott egy vagy két találkozó, de az élet is szervezte a programomat. Így futottam össze „véletlenül” Netanya főterén Berkovits Yehudával, akinek könyvéből az előző részben idéztünk. Ebből a „véletlen” találkozásból maratoni, közel öt órás beszélgetés kerekedett ki, de csak azért ennyi, mert Joszi bácsi, a Klubvezetője és felesége már vártak rám otthonukban, ahol nagy szívélyességgel fogadtak.

Tovább olvasom →

Izrelben – magyarul IV. rész

Találkozás a Netanya-i magyarokkal

A találkozó elõtt felkészülõ megbeszélést tartottunk egymás között, imádsággal és a program egyeztetésével. Egyikünk imádságában fogalmazódott meg, hogy ez az alkalom már régóta, évtizedek óta készül az Úr terveiben. Megalapozza 30 év barátság, és ez idõ alatt kiépült kölcsönös tisztelet. (izraeli barátaink és az idõs magyarok között).

Mi magyarok Radnóti verseibõl, Elie Wiesel: Éjszaka címû regényének bevezetõjébõl készültünk, és a magyar csoport elõzetes kérése alapján a Szól a Kakas már címû dallal. Érdekes módon, mind a Nyolcadik ekloga, mind a Wiesel könyv bevezetõje, mind pedig a Szól a kakas már megfogalmaz egy csodálatos reménységet a sötétségbõl, a pusztulásból. Radnóti ezt így írta meg, a halála küszöbén 1944-ben, Lager Heidenauban, Zagubica fölött a hegyekben„… mert eljön az ország, amit ígért amaz ifjú tanítvány, rabbi, ki bétöltötte a törvényt és szavainkat. Jöjj hirdetni velem, hogy már közelít az az óra, már születendõben az ország. Hogy mi a célja az Úrnak, lásd az az ország. Útrakelünk, gyere. Gyûjtsük össze a népet, hozd feleséged, s mess botokat már.” Éreztük, hogy csak az Úr és az Õ feltámadásának ereje az, ami fényt hozhat azokba a kimondhatatlan emlékekbe, amiket ezek az idõs emberek szíveikben, elméjükben hordoznak. Isten ígéri az Ezékiel könyvében, hogy „Kihozlak sírjaitokból, én népem”. Jézus mondja a Jelenések könyvében: Nálam vannak a halál és a pokol kulcsai. Bár mindent meg kell tennünk emberileg, hogy a pusztítás e sötét munkájának nyomait vigasztaljuk, a sebek gyógyulását segítsük. De Isten az egyedül, aki természetfeletti gonosz munkáját természetfeletti gyógyítással érinteni tudja.

Tovább olvasom →

Izraelben – magyarul III. rész

Shalom rav leohevei Toratecha… (nagy békesség jut törvényed szeretõinek), mondja az ének. Ez a minden értelmet felül haladó békesség töltött el minket, amikor 2007 június 14-én felszálltunk az ElAl késõ esti járatára. Ez a nagy és tapintható békesség egész utunkon végigkísért. Tudhattuk, hogy az Úr kegyelmébõl rátaláltunk akaratára.

Az elsõ hétvégét Akko városában egy kedves régi barátunknál, egy magyar zsidó messiáshívõ asszonynál töltöttük.

A péntek esti gyertyagyújtással kezdõdõ Isten tisztelet az imádság, a dicsõítés és a bátorítás légkörében telt. A fiatal vezetõ (33 éves), ortodox jesíva diákjaként kezdett néhány évvel korában arról érdeklõdni, vajon a Messiás hogyan is jöhet majd el szamár hátán, ha egyszer ma már mindenki autókkal közlekedik. Kérdésére a rabbik kitérõ választ adtak. Késõbb megismerkedett jövendõbeli feleségével, aki már ismerte Jesuát, akitõl megtudhatta, valóban szerepelt egy szamár a megváltás történetében: Jesua a hátán ment be Jeruzsálembe! Nagy volt efelett öröme, és el is fogadta, hogy valóban Jesua Izrael Messiása!

Tovább olvasom →

Izrealben – magyarul II.rész

Lépések az ÚR nyomában…

2007 tavaszán… újabb váratlan lehetõség nyílt egyikünk számára, hogy a Szentföldre mehessen: a Be’ad Chaim, vagy az „Életért” nevû szervezet tartott konferenciát a galileai T’veriah (Tibériás) közelében.

Ezzel a páska (pészach) ünnepét Izraelben tölthette és újabb lehetõség nyílt Imre bácsiékat meglátogatni. E látogatás során néhány olyan lényeges dolog történt, amin az Úr vezetése, szeretete világlott át. Imre bácsi megnyitotta életét és régi emlékeirõl beszélt: azokról, amelyek talán a leginkább terhelik emlékezetét: az orosz hadifogság szörnyû éveirõl és belsõ fájdalmáról küzdelmeirõl, hogy békességre jusson e nehéz emlékek felett, de beszélt meghatottan a halászéveirõl is, amikor a tengeren sokszor átélte a természet mögötti természet felettit, és tanár éveirõl, amikor minden erõfeszítését annak szentelte, hogy diákjaiból felelõs, és emberséges, szeretni tudó felnõtteket neveljen.

Tovább olvasom →

Izraelben – magyarul I. rész

Izrael 2005.09.30-10.09.

Mich Moret (Netanya környéke)

Már otthonról megbeszéltünk egy találkozót az idõs házaspárral, akikkel Budapesten találkoztunk 2004-ben. Akkoriban a Menóra közösség tartott egy szabadtéri Szukkot alkalmat a Szent István parkban, és az arra járók között szólítottuk meg szűkös héber ismereteink segítségével az arra sétáló idős embereket, akik köszöntésünkre magyarul feleltek. Már akkor is megindultan hallgatták a szabad téren szóló zsidó dallamokat, majd beszélgetésünket követően még inkább elfogódtak azt hallván, hogy munkánkat, erőnket a zsidóság ellen elkövetett bűnökért való bocsánatkérés dolgában vetjük latba. Az ő emlékeik alapján szinte hihetetlennek tűnt, hogy most Budapest egy közparkjában zsidó zene szólhat. Az is kiderült, hogy Netanyan élõ barátainkhoz tervezett látogatásunk során őket is meglátogathatjuk, hiszen a közelben élnek.

Tovább olvasom →