Skip to content

PÉLE-MÉLE (3. rész) -Önéletírás-

A friss diplomás zsidó orvos élményei falun

(A fegyverneki fogorvosi rendelőben Dr. Szilágyi Jolán a szerző édesanyja kezel egy fogászati beteget)

A pesti kosztos néni rágalmazásánál egy kicsit abbahagytam az írást, s most, hogy újra elolvasom, rájövök, hogy ez az „időjáték” legfeljebb bevezetésnek megy el, de másként idétlen. Mi az, kisgyerek–, gyerekkoromban nem történt semmi? Dehogyisnem. A 3-5 éves koromra tényleg nem emlékszem, de annál több – sokszor villanásnyi emlékem támad úgy körülbelül hatéves koromtól. Nos próbáljuk meg!Először a szüleimmel kell egy kicsit kezdenem. Mindketten Pesten végzett orvosok voltak, de kénytelenek voltak falura menni, mert Pesten két frissen diplomázott orvos, akinek nem volt pénze rendelő berendezésére, vagy nem akart kórházi orvos lenni, (ezeknek nem volt szabad házasodni) – vidékre kényszerült. Édesapám (kicsit korábban végzett anyukámnál) előbb Kisújszállásra, majd Fegyvernekre került. Ott már volt egy kinevezett hogyishívják (körzeti?) orvos, – így apám lett a zsidó magánorvos. Ha szabadságra mentek, egymást helyettesítették. Ma már humorosnak tűnik, hogy amikor apám visszajött a szabadságáról, a zsidók istenítették a körzeti orvost, nem titkolva, hogy az mennyivel kedvesebb, mint a papám. Fordított esetben a nem-zsidó betegek dicsőítették apámat. „De sok beteg élete szárad a lelkemen.” – mondogatta később, ugyanis akkoriban a nagyon rövid „szigorló év” után, úgyszólván gyakorlati tudás nélkül kerültek az új doktorok vidékre. De azért azt hiszem, hogy jó orvos volt. Persze az alföldi gyakori „sötétséggel” ő sem mindig bírt. Egyszer egy kisgyermeket vittek hozzá azzal, hogy beteg. Ahogy gyerekeknél szokásos, apám először tetőtől talpig végig vizsgálta s a végére hagyta a száj és toroknézést. Látja ám, hogy a gyerek szája és torka fel van maródva csúnyán. Mondja az anyjának: „Miért nem mondta, hogy (bizonyára) lúgot ivott? (Ez akkoriban gyakori volt. A szappanfőzéshez használt tejfehér lúgba a gyerekeke beleittak.) Mire az anya: „Maga az orvos, arra való, hogy kitalálja!”

Tovább olvasom

PÉLE-MÉLE (2.-rész) -Önéletírás-

A Pesti kosztos néni pm2.jpgNo, már benne is járok a gimnáziumi években. Az elsőt Pesten jártam a Práter utcában. Egy – még Fegyvernekről (lásd később) ismert családnál laktam – a nagymama volt megbízva felügyeletemmel. A Baross utcában laktunk – közel az iskolához. Mégis az első nap iskolába menet eltévedtem – visszamentem – és felkiabáltam a néninek segítségért. ő úgy lehordott, de úgy – mondván, hogy Pesten nem szokás kiabálni. A nénit különben sem szerettem, nem volt egy barátságos szava sem hozzám, a tízéves kislányhoz, és inga-zenélő óra volt a szobám falán, aminek a zenéjét utáltam.
Tovább olvasom

PÉLE-MÉLE (1.-rész) -Önéletírás-

Bevezetés pm1.jpg- „Mi volt ma ebédre?” - „Hm, hát… leves, hús, krumpli” - „Milyen leves?” - „Hát, ami a tegnapiból maradt” - „De milyen? És milyen hús?” - „Tudod, el is felejtettem már.” - „És milyen sütit csinált anyukád a 12. születésnapodra?” - „Ó, hát islert, vaniliás kiflicskéket porcukorral hintve, meg képviselőfánkot valódi finom vanilia krémmel.”
Tovább olvasom

Isteni brutalitás

Zsidómisszió, vérvád, hebraisztika. Ötven forrás a reformáció és a zsidóság kapcsolatának kérdéséhez. A forrásokat válogatta, fordította, a bevezetést és a magyarázatokat írta Csepregi Zoltán.
Luther Kiadó, Budapest, 2004. 224 oldal, 1650 Ft

Végre!
Többszörös öröm kézbe venni ezt a puritán kiállítású könyvet. Nemcsak a keresztény tanításoknak és egyházaknak az antiszemitizmus huszadik századi térhódításában játszott szerepéről, illetve a holokauszt idején tapasztalt szelektív zsidóellenességéről folytatott vitában születtek közhelyes, tendenciózus, leleplező vagy épp apologetikus szándékú fércművek, hanem a szellemi-teológiai előzmény egyik meghatározó időszakáról, a reformációról is. Egy evangélikus teológus most arra vállalkozott, hogy az ambivalens zsidó-keresztény viszony sokat vitatott fejezetének tárgyilagos megközelítését elősegítő elemzést és forrásgyűjteményt adjon közre.

A Luther Kiadó gondozásában megjelent kötet ötven XVI. századi forrást közöl. Értékét növeli, hogy a reformáció és a zsidóság kapcsolatát megvilágító chrestomáthiában reformáció korabeli, keresztény és zsidó szerzőktől származó vitairatok, levelek, prédikációk, rendeletek, jogi szakvélemények stb. döntő többsége eddig csak latin vagy német nyelven volt hozzáférhető. Az igen kevés lefordított részlet is többnyire csak szövegkörnyezetéből kiragadott idézettöredékként volt ismert a magyar olvasók előtt.

Tovább olvasom

Izrael

"Ti pedig, Izráel hegyei, neveljétek ágaitokat és hozzátok gyümölcsötöket az én népemnek, Izráelnek, mert Mert ímé, én hozzátok hajlok és hozzátok fordulok, és megmívelnek és bevetnek titeket. És megsokasítom rajtatok az embereket, Izráel házát egészen, és lakják a városokat, és…

Tovább olvasom

A magyar protestánsok történelmi sebei

Fogarasi Gábor

Előadása 2006. Január 7-én hangzott el a Bárka baptista gyülekezetben.

Ahhoz, hogy értsük a magyarországi protestáns egyházak mai viszonyát a római katolikus egyházhoz, számba kell vennünk az elmúlt évszázadok, nagy mély sebeket okozó eseményeit. Ezek az események, történések, megaláztatások még ma is ott élnek a protestáns emberek tudatában. Magyarországon a két közösség viszonyában tehát nem csupán teológiai, bibliamagyarázati különbségek emelnek falat, hanem az a rengeteg sérelem, megaláztatás, amelyen a hazai protestantizmusnak, a római katolikus egyház és a bécsi császári udvar aktív, egymást támogató tevékenysége miatt keresztül kellett mennie. Két tényt kell közölnünk a legelején. Az 1600 évek elején a magyar lakosság több mint 90% a reformáció valamely irányához tartozott, amelyhez szabad és személyes döntés utján csatlakozott.

Magyarországon teljes vallásszabadság csak az 1990. évi rendszerváltást követően van.

A protestáns egyháznak, majdnem 400 éven keresztül kellett hol véresebb, hol szelídebb, de ugyanolyan rendszerezett üldözéseket, zaklatásokat eltűrnie.

Mivel nem szeretném, hogy egyoldalú legyen a mondandóm, megemlítem azt az általam ismert, egyetlen komoly bűnt, amit, magukat protestánsnak való katonák követtek el három katolikus pap ellen, akiket a katolikus egyház mártíroknak, boldogoknak tart, és szobraik az esztergomi bazilikában megtalálhatóak. ők a kassai mártírok, akiket a Kassára betörő protestáns hajdúk/katonák, iszonytató kínok között öltek meg.

Tovább olvasom
Back To Top