Elvetette-é Isten az ő népét?

“Elvetette-é Isten az ő népét? Semmiképpen sem!”
(Pál Apostol, Rómaiakhoz írt levél 11,1)

“A megbékéléshez hozzátartozik a múlt áttekintése és feldolgozása. Az anti-judaizmust és antiszemitizmust nem lehet egyszerűen egy pragmatikus filoszemitizmussal legyőzni, hanem a keresztény egyház egész teológiai tradícióját türelmesen és átfogóan kell megrostálnunk.”
(Haacker Klaus:
A Holokauszt mint teológiatörténeti dátum,
in.: Egyház és Világ 1991/8.sz.)Az “Elvetette-e Isten az ő népét?” címmel 2002 áprilisában tartott est előadásainak szövege:

Endreffy Zoltán
Görgey Géza
Raj Tamás
Szeverényi János
Szécsi József

2002. április 24.

“Elvetette-e Isten az ő népét?”

Előadások a „behelyettesítés teológiáról”

Raj Tamás – rabbi

Iványi Gábor – metodista lelkész

Endreffy Zoltán – filozófus

Dr.Szécsi József – katolikus teológus

Dr. Pásztor János – református teológus

Simonyfalvi Lajos – az Evangéliumi Pünkösdi Teológiai Főiskola dékánja

Görgey Géza református lelkész

Görbitz Tamás – a Budapesti Autonóm Gyülekezet lelkésze

Dr.Szebeni Olivér baptista teológus

Salom Beer Sevából! ( I.-II. )

Art_of_War_2A következőkben néhány irányvonalat szeretnék lefektetni, és perspektívát adni az imádkozók számára, hogy értelmezni tudjuk a mögöttünk álló év történéseit. A negyedik évszázadban élt egy kínai hadi taktikus, Sun Tzu, aki „A háború művészete című” katonai kézikönyvébe a következőket írta: „Ismerd az ellenséged!” A teljes idézet így szól: „Ha ismered az ellenséget és ismered önmagad, nem kell félned száz csatától sem. Ha magadat ismered, de az ellenségedet nem, minden egyes győzelem után egy vereség vár rád. Ha sem magadat, sem az ellenséget nem ismered, minden egyes csatát el fogsz veszíteni.”

Ez a levél az ellenség napjainkban alkalmazott módszereit igyekszik feltárni, és néhány bibliai ellenlépést javasol. A következő elemzés két részből áll: az első az ellenségnek a világban általában használt módszereit fedi fel, a másik rész az ellenségnek a zsidó néppel szembeni lépéseit tárja fel.Első rész: Az ellenség globális stratégiái

1) A szentek kimerítése

Sok hívő a világ különböző részein leterheltséget érez, kiégettséget és reménytelenséget. Ott van annak az érzése, hogy nem tudunk befolyással lenni, és még a legbátrabb, leginkább Isten szerinti erőfeszítéseink sem érnek semmit.

Dániel könyvében olvassuk, hogy a Sátánnak a végidőkre nézve használt egyik módszere a szentek kimerítése és lemerítése. „ és sokat szól a Felséges ellen és a magasságos egek szentjeit megrontja (az angol fordítás szerint „kimeríti”. Az 1 Krón 17,9 ezt a szót a „sanyargatni” szóval fordítja a magyar szövegben.”

A Sátán szorgosan munkálkodik azon, hogy megcsappantsa a hitünket, meggyengítse meggyőződéseinket, a kételkedés leplét dobja elhívásunkra, és megkérdőjelezi a Szent Szellemtől kapott hitelességünket. Bár az ellenségnek globális elképzelései és tervei vannak, tudnunk kell, hogy nem mindenható, és nem tud mindenütt ott lenni. Mindig csak lokálisan tud cselekedni. Személyről személyre kell haladnia a csatában. A kételkedés tüzes nyilait veti ki, és ahogy átsuhognak a levegőn ezek a nyilak, a szívünkbe suttogják: „Te nem is vagy fontos. A te életednek és elhívásodnak nincsen jelentősége. Te nem is hallottad Isten hangját! (1 Péter 4,12).

Tovább olvasom →

Vác zsidósága a holokauszt idején

Vácra először a 16. században telepedtek le zsidók, 1570-körül, a török hódoltság idején. Ekkor már volt egy utca, amelyet „Zsidó” utcának hívtak. Ugyanebben az időben Budáról is érkeztek kereskedő zsidók, akik a városkában telepedtek le. (ők valószínűleg szefárdok voltak).
A 17.sz végétől, 18sz. elejétől Ausztriából, Cseh és Morvaországból, Sziléziából és a német államokból érkeztek ide galíciai askenázi zsidók.

Mária-Terézia zsidó ellenes törvényei hatására csak a városfalakon kívül, a falvakban és az uradalmi központokban telepedhettek le. Vác környékén ilyen falvak voltak: Kosd, Cselőte Puszta, őrbottyán, Penc, a Galga folyó völgye.

1727-ben még csak 3 zsidó családot számláltak Vácott. Kosdról reggel nyolctól délután 2-ig jöhettek be a városba kereskedni.

1816-ban 14 zsidó lakosa volt a városnak.

1839-ben 16 kereskedő család lakott itt.

1841-ben megalakult a váci zsidó hitközség.

1844-ben már 22 zsidó család él Vácott.

1851-63-ig a város első rabbija Neumann Adolf volt, aki később kivándorolt Jeruzsálembe.

1848-ban a zsidóság Vácott is a forradalom mellé állt. Klapka seregében a váci rabbi volt a tábori rabbi.

Földváry Károly tábornok vezetése alatt harcoltak a váci csatában az 1848-es tavaszi hadjáratban.

1850-ben zsidó iskola indult Vácott.

Ezekben az években több zsidó egyesület is létrejött a városban.

A hitélet kezdetben magánházaknál folyt (mai Széchenyi utca nagyobb polgári házaiban).

Jelentős ipari tevékenység

Tovább olvasom →

Krisztushívő zsidó mozgalmak

Dobner Győző baptista lelkész előadása Keszthelyen a Helikon Kastélymúzeumban a Keresztyén-Zsidó Társaság rendezvényén 2001. május 20-án.

Hölgyeim és Uraim, tisztelt jelenlevők!

Megtisztelő, hogy ezen a helyen és alkalommal tehetek eleget felkérésüknek, hogy rövid, informatív megnyilvánulásban szóljak a krisztushívő zsidó mozgalmakról, vagy ahogyan önmagukat deklarálják, a Messiási zsidó mozgalmakról.

Tisztában vagyok azzal, hogy adott esetben a puszta tények közlése is kelthet visszatetszést, azonban nincs szándékomban senkinek az érzékenységét célba venni. Sőt az a kívánatos számomra, hogy objektív és toleráns szemlélet eszköze legyek.Minden mai krisztushívő zsidó mozgalom vagy alakulat az első Jézuskövető gyülekezetben ismeri fel (és el) gyökereit. Ugyanezt fogalmazza meg szinte minden keresztyén, (vagy keresztény) egyház és felekezet. A közös alapot azonban különbözően közelítik meg, ill. különböző hangsúlyok a jellemzőek.

Az a cáfolhatatlan tény, hogy az első keresztyén gyülekezet zsidókból állott, nem nyer erőteljes hangsúlyt a nemzetekből álló keresztyén közösségekben. Viszont a Messiási zsidó közösségek örömmel ragadták meg ezt az információt.

A Tóra vallását követő zsidóság pedig kevés jelentőséget tulajdonított e ténynek, a hagyomány erős bástyái mögül kitekintve csak néhányan foglalkoztak behatóan ezzel a területtel.

A mai krisztushívő zsidó mozgalmak elmúlt évtizedei felől ugyan alig lelhető fel írásos anyag, (talán a történelmi távlat hiányában vagy, mert senki nem gondolt a dokumentációra), azonban a gyökerekre vonatkozóan már született néhány írás. (Pl. Robert D. Heidler: The Messianic Church, Michael Becker: A messiási zsidóság.) Nem jellemzi őket tudományos igényesség. M. Becker és R Heidler kiemeli az első század messiási mozgalmának azt a tényét, hogy annak vezetői, szinte kivétel nélkül zsidók voltak, valamint azt, hogy a viták és súlyos konfliktusok ellenére a mozgalom napról napra erősödött, amelyet még Jeruzsálem pusztulása sem állított meg.

Tovább olvasom →