A “keresztény” Európa vándorútjain

(Részletek Jamie Cowen 2002-ben Budapesten, a Messiási Zsidó Bibliaintézetben tartott előadásából)

Korábban a zsidókat behívták a keresztény Európába és eleinte – a muzulmánokhoz hasonlóan -, bizonyos védelmet adtak közösségeiknek, melyet egy karta biztosított. Ez engedélyezte, hogy a keresztény Európában éljenek, de a saját közösségükön belül. Gyakorolhatták saját vallásukat, de nem engedték meg nekik, hogy földet birtokoljanak és különböző iparokat űzzenek.

Azért fogadták be a zsidókat Európában, mert pénzzel és tudással rendelkeztek. Európa akkoriban terjeszkedőben volt, így a földesuraknak szükségük volt a pénzre. A zsidók kölcsönadták a pénzüket, persze kamatokkal, a földesurak pedig adókat vetettek ki a zsidók kamatokból befolyt jövedelmére. A kereszténység értelmezése szerint a Biblia nem engedi meg kamat felszámítását, ezért a keresztények nem adhattak kölcsönt úgy, hogy abból kamatot nyerjenek. Ki akar úgy kölcsönözni másnak, hogy nem vesz kamatot? A zsidók azonban nem problémáztak azon, hogy a pénzt keresztényeknek adják, és tőlük kamatot vegyenek.

A földesurak tehát megadóztatták a kamatokból befolyt jövedelmet, mire a zsidók azzal válaszoltak, hogy megnövelték a kamatlábakat. Így a földesurak a zsidókat használták ki, hogy önmaguk és a földműves jobbágy között ékek legyenek.

Ebben az időszakban az európai antiszemitizmusnak három oka van. Az első az etnikai különbségekből származik. A keresztény Európa meglehetősen homogén lakosságból áll. Az emberek nagyjából ugyanúgy néznek ki, ugyanazt a nyelvet beszélik, hasonló a kultúrájuk; mindenki keresztény.

Egyszerre azután megjelenik egy embercsoport a földjükön, akik teljesen mások, máshogy öltözködnek, más nyelvet beszélnek, az egész kultúrájuk merőben más, nem is beszélve a vallásukról. Ráadásul ez a furcsa vallás elutasítja az ő megváltójukat. Az etnikai különbségek feszültséget okoznak.

A másik tényező egészen konkrétan a vallási különbségekben keresendő. A keresztények nem tudták megérteni, hogy miért nem fogadja el a zsidóság Jézust Megváltóként. Ráadásul az a kor teológiája, hogy ez az embercsoport felelős a Megváltó haláláért.

Tovább olvasom →

A korai gyülekezet

(Részletek Jamie Cowen 2002-ben Budapesten, a Messiási Zsidó Bibliaintézetben tartott előadásából)
Mi történt az I. században? Hogyan történt a szétválás a korai egyház és a zsidóság között? Milyen volt az I. évszázad elején élő nazarénus közösség? A hagyományos zsidó közösség vezetője a Szanhedrin volt, ennek a vezetője a nászi, az uralkodó volt.
A korai messiási közösség ugyanezek vonalak mentén fejlődött, és a tulajdonképpen azt a jeruzsálemi Tanácsot, amelyről az Apostolok Cselekedetének 15. fejezete számol be, úgy is lehet tekinteni, mint a messiási közösség Szanhedrinjét. Ez a jeruzsálemi Tanács a vénekből és az apostolokból tevődött össze, a vezetője Jakab (Jákov), Jesua testvére volt.

“Némelyek pedig, kik Júdeából jöttek alá, így tanítják vala az atyafiakat: Ha körül nem metélkedtek Mózes rendtartása szerint, nem idvezülhettek. Mikor azért Saulnak (Pálnak) és Bár-Nábbának (Barnabásnak) nagy háborúsága és vetekedése lőn azok ellen, azt végezék, hogy Saul és Bár-Nábbá és némely mások ő közülük menjenek fel az apostolokhoz és a vénekhez Jeruzsálembe e kérdés ügyében. ők tehát kikisértetvén a gyülekezettől, általmennek Fönícián és Samarián, elbeszélve a pogányok megtérését; és nagy örömet szerzének az összes atyafiaknak. Mikor pedig megérkezének Jeruzsálembe, a gyülekezet és az apostolok és a vének fogadák őket, és ők elbeszélék, mily nagy dolgokat cselekedék az Isten ő velök. Előállának azonban némely hívők a farizeusok szerzetéből valók közül, mondván, hogy körül kell metélni őket, és megparancsolni, hogy Mózes törvényét megtartsák.” (ApCsel 1-5. vsz)

Azért ült össze ez a tanács Jeruzsálemben, hogy az alapvető kérdést megvitassák, vagyis, hogy a pogányok köréből hitre jutóknak zsidókká kell-e válniuk ahhoz, hogy üdvözülhessenek. “Egybegyűlének azért az apostolok és a vének, hogy e dolog felől végezzenek.” (6. vsz.)

Egy olyan kérdésben kell dönteniük, aminek semmi köze a jeruzsálemi messiási közösséghez, amely földrajzilag messze esik tőlük. Mivel a megváltás örömhíre eljutott a pogányok közé, felmerül a kérdés, hogy ezeknek a népeknek mit kell tenniük, hogyan kell követniük a Messiást.

Így ez a jeruzsálemi tanács úgy működik, mint a Szanhedrin.

Tovább olvasom →

Mi történt Jézus első követőivel?

(Részletek Stan Telchin: Betrayed (Elárulva) c. könyvéből)

Péter és Kornéliusz története nagyon nyugtalanított. Felvetett egy kérdést is, amit azonban nem tudtam megválaszolni. Mi történt mindazokkal a hívő zsidókkal, akiket Pál és az apostolok nyertek meg Jézus számára? Elő kellett vennem iskolás éveim néhány történelemkönyvét, hogy erre a kérdésre választ találjak.

Először a Római Birodalommal foglalkoztam, mivel ennek igen nagy befolyása volt a világvallások történetére. Amikor a rómaiak elfoglalták Palesztinát, hamarosan meg kellett állapítaniuk, hogy ez a terület igen nehezen kormányozható. i.sz. 7 és 41 között hét különböző helytartót kellett Rómának Júdeába küldenie. A kormányzásról alkotott elképzelésük abban állt, hogy nem létezhet olyan probléma, amit vérontással meg ne lehetne oldani.Amikor Róma Flaviust küldte ki nyolcadik helytartóként, Judea új uralkodója még könyörtelenebbnek bizonyult, mint elődei. Úgy gondolta, kellemes tréfa lenne Jeruzsálemben a Pészach ünnepén bizonyítania hatalmát és tekintélyét a zsidók előtt. Elkobozta a Főpapok öltözékét, szent hitüket meggyalázta, s azt követelte, hogy a Templom kincstárából 17 tálentom aranyat fizessenek neki a zsidók. (Ennek értéke mai fogalmak szerint meghaladja a 45 millió forintot.) Ez volt az utolsó csepp a pohárba. Kr. u. 66 májusában minden zsidó településen nyílt lázadás tört ki. El lehet képzelni, milyen kétségbeejtő volt a helyzet. Palesztinában fellázad pár ezer zsidó, s ezzel az akkori világ legnagyobb katonai hatalmát hívja ki maga ellen. Miközben a kis Dávid a nagy római Góliát elleni harcra készült, a többi elnyomott nép hitetlenkedve figyelt. Róma vezetői jól tudták, hogy a világ szeme rajtuk van. Tudták, hogy ha most a zsidóknak sikerülne függetlenségüket kivívni, a többi nép is szembeszegülne. Éppen ezért elhatározták, csírájában fojtják el a lázadást. Róma csapatokat küldött, csatákat vívott, de a zsidó harcosok elszántan és kitartóan ellenálltak. Egy évi háborúzás után bízta meg Néró császár legtehetségesebb generálisát, Vespasianust a harc vezetésével, s annyi légiót bocsátott rendelkezésére, amennyinek Vespasiánus szükségét látta. Vespasianus lassan látott munkához, de alaposan. Elmúlt a háború második éve is, megkezdték a harmadikat. I.sz. 68-at írtak. Ekkorra Vespasianus visszafoglalta csaknem egész Júdeát, de Jeruzsálem még nem esett el. Hadtestei újra és újra szakadatlanul ostromolták Jeruzsálemet. Egy évvel később meghalt Néró és a Szenátus a trónt Vespasianusnak adta. ő pedig fiát, Titust bízta meg Jeruzsálem elpusztításával. Titus több, mint 80000 hadtestével vette körül a várost. Katonáival teljes harci öltözetben parádét rendezett Jeruzsálem körül, hogy Róma hatalmát bizonyítsa.

Tovább olvasom →

Magyar Keresztyének Izraelért: Nyilatkozat

2000. december 20-án került sor Izrael állam magyarországi nagykövetségén a 21 keresztény szervezet és több magánszemély által aláírt nyilatkozat átadására Várnai Shorer Judit nagykövet asszonynak. Bár a magyar sajtó képviselői is értesültek az eseményről, egyedül az Új Kelet  című izraeli magyar nyelvű lap adott róla tudósítást.

 

Jesaia 12:3

Tisztelt Nagykövet Asszony!

A legfrissebb közel-keleti események és azok magyarországi visszhangja késztetett bennünket arra, hogy levelünkkel kifejezzük szolidaritásunkat és együttérzésünket Izrael államával és népével. Őszintén sajnáljuk a zavargások áldozatait, bármely néphez vagy nemzethez tartozzanak, és imádkozunk azért, hogy se fanatikus téveszmék, se a gyűlölet vagy bosszú ne fokozzák az Izraelben élő emberek fájdalmát és veszteségeit. Örülünk Izrael állam létezésének, és elfogadjuk a jogát arra, hogy állampolgárainak biztonságát szavatolja. Tovább olvasom →

Kezdetek III. rész

Izraelben – magyarul III-IV. rész összevonásával

Shalom rav leohevei Toratecha… (nagy békesség jut törvényed szeretõinek), mondja az ének. Ez a minden értelmet felül haladó békesség töltött el minket, amikor 2007 június 14-én felszálltunk az El-Al késõ esti járatára. Ez a nagy és tapintható békesség egész utunkon végigkísért. Tudhattuk, hogy az Úr kegyelmébõl rátaláltunk akaratára.

….korán reggel indultunk tovább Netanyára. Megint Imre bácsiékhoz vezetett első utunk.

Sajnos, még március óta is szemmel láthatóan romlott fizikai állapotuk, erőnlétük. Még csendesebb és szívbemarkolóbb lett ezért beszélgetésünk, mégis, keresnünk sem kellett velük az otthonosságot, mert tényleg az volt az érzésünk, hogy hazajöttünk hozzájuk. Együtt ebédeltünk kis fedett teraszukon, és éreztük, mennyire nehéz feldolgozni Imre bácsi számára a romlást, ami állapotában bekövetkezett. Sokszor elmondta: „sajnálom, hogy így kell látnotok”. Megint lehetőségünk volt, hogy imádkozzunk velük, amit hálásan, könnyek között fogadtak. A gyógyulást kérő ima után Imre bácsiból ki is szakadt a megvallás: „Máris jobban érzem magam! Irigylem a hitetek, nagyon vigyázzatok rá !!” Tovább olvasom →

Kezdetek II. rész

Izraelben – magyarul II.rész

Lépések az ÚR nyomában…

2007 tavaszán… újabb váratlan lehetõség nyílt egyikünk számára, hogy a Szentföldre mehessen: a Be’ad Chaim, vagy az „Életért” nevû szervezet tartott konferenciát a galileai T’veriah (Tibériás) közelében.

Ezzel a páska (pészach) ünnepét Izraelben tölthettem és újabb lehetõség nyílt Imre bácsiékat meglátogatni. E látogatás során néhány olyan lényeges dolog történt, amin az Úr vezetése, szeretete világlott át. Imre bácsi megnyitotta életét és régi emlékeirõl beszélt: azokról, amelyek talán a leginkább terhelik emlékezetét: az orosz hadifogság szörnyû éveirõl és belsõ fájdalmáról küzdelmeirõl, hogy békességre jusson e nehéz emlékek felett, de beszélt meghatottan a halászéveirõl is, amikor a tengeren sokszor átélte a természet mögötti természet felettit, és tanár éveirõl, amikor minden erõfeszítését annak szentelte, hogy diákjaiból felelõs, és emberséges, szeretni tudó felnõtteket neveljen. Tovább olvasom →