A Bárány kiválasztása:

„E hó tizedik napján vegyen magához minden férfi egy bárányt…” (II. Móz. 12,3 – Hertz Biblia )

„A sokaság pedig, mely részben elõtte ment, részben követte, ezt kiáltozta: „Hozsánna Dávid Fiának! Áldott, ki az Úr nevében jõ! Hozsánna a magasságokban!” (Mt. 21, 9 – Csia)

A Tóra parancsolata szerint Niszán (Abib) hónap 10. napján kellett kiválasztani a pészahi áldozati bárányt.
Az ünnepre készülõdést már a hónap elején elkezdi a zsidóság, de ez az elsõ,  konkrétan említett esemény, amit meg kell cselekedni az ünnep elõtt négy nappal.  A megváltás elõtti pészahon is kiválasztotta a Bárányt a nép. A Messiás Niszán hónap 10. napján érkezett meg Jeruzsálembe. A nép üdvrivalgással fogadta szamárháton érkezõ Megváltóját, és Dávid Fiaként áldotta (Mt. 21, 7-11). Az emberek nyilvánvalóvá tették kiáltásaikkal, hogy kiválasztották, megtalálták a Messiást, Istennek Bárányát, aki elveszi a világ bûneit. (Ján. 1, 29)

Olvassa tovább…»»

A zsidóság a pészah ünnepén az Egyiptomból való szabadulására emlékszik vissza. E szabadulás után beszélhetünk Izraelrõl mint szabad néprõl. Izrael népének története a pészahhal kezdõdik.
Hasonlóképpen Krisztus Testének története is a megváltást elhozó pészahon kezdõdik el. Mindkét nép a szabadságát nyerte el ebben az ünnepben. Héberül hág háhérut-nak, a szabadság ünnepének is nevezik ezt az ünnepet. Két nemzetség jött ki a szolgaságból ekkor:
- az ószövetség pészahján a választott nép a bárány vére által,
- az újszövetség pészahján a Messiásban megváltott nép a Bárány vére által.

Az Örökkévaló tíz csapással sújtotta Egyiptomot, mire a fáraó szabadon bocsátotta a zsidó népet, hogy a pusztában áldozzon. A tizedik csapás az volt, hogy Isten az emberek és állatok elsõszülötteit megölte egész Egyiptomban. Egyedül Izrael elsõszülöttei maradtak életben.
Ezzel Izrael népe, amely megvetetten, rabszolgaként szolgált Egyiptomban, végérvényesen elkülönült minden más néptõl, amely azon a földön élt. Egyiptom népe joggal kérdezhette: miben vagyunk mi mások, hogy miránk sújtott Isten keze? Mennyivel kiválóbb nálunk ez a nép, hogy az õ fiai sértetlenül maradtak? Mi választ el minket ilyen élesen ettõl a néptõl az Örökkévaló szemében? Látszólag nem volt különbség a zsidók és az egyiptomiak között. Együtt éltek, ugyanazt a kenyeret ették, ugyanannak a forró napnak a hevét viselték el. Az ítéletnél nem ez döntött. A társadalmi beosztás és hovatartozás sem befolyásolt semmit. Lényegtelenek voltak a jó cselekedetek, a jóakarat, vagy az, hogy valaki törvénytisztelõen élt vagy sem. Isten öldöklõ angyala egy esetben kerülhette el a házat, ha látta a bárány vérét azon. Jesua (Jézus) hasonlóképpen szól a Vigasztalóról az utolsó vacsorán. „És én kérem az Atyát, és más vígasztalót ád néktek…” (Ján. 14,16 – Károli)

Olvassa tovább…»»

(Részlet Sid Roth: Akiknek volt bátorságuk című könyvéből)

1. Izrael államának helyreállítása
Az Ézs. 11,12-ben Isten azt mondta:
Jelt ad a nemzeteknek, és összegyűjti Izráel szétszórt fiait, egybegyűjti Júda elszéledt leányait a föld négy széléről. (Ézs. 11,12)

Isten azt mondja, hogy Ő fogja Izraelt olyanná tenni, mint egy “jel” ( a héberben “csodálatos zászló vagy lobogó”), hogy láthassa a világ. És ezt úgy teszi meg, hogy összegyűjti a zsidó népet a föld négy sarkáról, csaknem 2000 éves szétszóratás után. 1948. Május 14-én a miniszterelnök, Dávid Ben Gurion ott állt a Tel Aviv-i Múzeum halljában, és bejelentette Izrael állam megalakulását. Egy nemzet született meg egyetlen nap alatt, pontosan úgy ahogyan azt a Biblia előre megjövendölte több mint 2700 évvel korábban!

Olvassa tovább…»»

2008 márciusában Raj Tamás főrabbi a Bárka Baptista Gyülekezet vendége volt. A téma a “Rejtőzködő Isten könyve” volt, nagyon felkészült és bölcs tanításokat hallottunk, áldott alkalom volt. Sok mindenről szó esett, képtelenség felsorolni mindent. Összességében az a benyomásom Raj Tamásról, hogy igazi Istenfélő, jó tanítvány, jó tanár, és igen bölcs ember. Valamint nem utolsó sorban nagyon jó a humora, ami külön előny egy tanítónál. Hogy ne csigázzam tovább az érdeklődést: készítettünk egy filmet az alkalomról, és közkinccsé tesszük szeretettel, és mindenki okulására aki nem tudott eljönni.

Az akkor készített film reményeink szerint hamarosan elérhető lesz az alábbi linken!

Raj Tamás: A rejtőzködő Isten Könyve

Púrim előzetes

Lichtenstein Izsák rabbi kíváncsian figyelte iskolája egyik tanárát, amint az egy német nyelven írott könyvecskét olvasgatott, Kérdésére, hogy ugyan mit olvas, a tanár átnyújtotta neki az írást. A rabbi szórakozottan lapozgatott a könyvben, mígnem tekintete Jézus Krisztus nevére esett. Ekkor ébredt rá, hogy kezében az Újszövetség egy példányát tartja. Tanárát szigorúan megfeddte, hogy miért tartogatja magánál ezt a tiltott könyvet, majd azt dühösen a terem másik sarkába hajította. Egy polcon landolt a kötet, és ott is maradt a következõ harminc évre, a feledés homályában.

Az esemény ideje: 2011. március. 05. 16:00  Forrás: www.epk.hu

Az Evangéliumi Pünkösdi Közösség Isaszegi Gyülekezete Izrael-barát napot tart 2011. március 5-én 16 órától a gyülekezet imatermében. Vendégelőadóként megszólal Tuvia Gelbard az arieli bibliakert vezetője és Laszlo Chaim Klein magyar gyökerekkel bíró idegenvezető. Az összejövetelen fellép a Sabbathsong klezmer zenekar.

Részletek a hamarosan megjelenő könyvből:

3. fejezet:Izráel elhívása a mózesi szövetségben

Szukkot (Sátrak)

A Szukkot ünnepe jelzi az év utolsó aratását. Ez az esztendő végső és legnagyobb ünnepe, amely szintén a hetedik hónapban, a telihold megjelenésével kezdődik, amely a legragyogóbb esti fényt etrog1.jpgbiztosítja a közösségi ünnepek számára. Az aratóünnep csak Izrael éghajlati viszonyai között nyeri el teljes értelmét. Ez arra mutat, miként kötődik a bibliai naptár egy bizonyos néphez, egy meghatározott földön. Ezen ünnepek ciklikus ismétlődése miatt még a zsidó nép szétszóratásban élő tagjaiban is elevenen él Izrael földje.
A Szukkot fontos, az Isten Királyságához fűződő kapcsolata, a föld minden nemzetéért szóló felajánlások és a Mózes negyedik könyvében leírtak szerint feláldozott hetven bika miatt. További példa ez Izrael közbenjárói szolgálatára, és föld nemzeteinek érdekében kifejtett tevékenységére.

Olvassa tovább…»»

Néhány napja Bostonból telefonált egy kedves barátom. Felhívta a figyelmemet egy nyílt levélre, amelyet a Nemzeti Internet Figyelőn találtam meg Stoffán György aláírással. Róla eddig nem hallottam, de a címzett neve ismerős határon innen és túl, hiszen Konrád György Európa, sőt világszerte ismert magyar író, köztiszteletben álló ember.  Nem kívánok foglalkozni a levél állításaival, vélekedéseivel. Számomra elszomorító, ezért ragadom meg a tollat; az izzó gyűlölet és a hozzá társuló hangnem a magyar kereszténység nevében megszólaltatva, Jézus Krisztus születését és a szeretet ünnepét emlegetve.  Építeni az elmúlt századok rombolása után, sebeket gyógyítani, szeretettel, belátással lehet. Nincs fájdalmasabb Jézus követői számára, mint amikor a szeretet ünnepét emlegetve a gyűlölet és az eltaszítás szavait, gondolatait teszik az ajándékok közé. Ez az un. karácsonyi levél, hasonló a méreghez, amit a szépen terített asztal gazdag választéka közé csempésznek.  A megtévesztő csomagolás ez esetben az ünnepre hivatkozás, a szeretet emlegetése, a keresztény értékek hangsúlyozása… A hasonló írások szerzői különböző megnyilvánulások gazdái talán maguk sem tudják, milyen mély sebeket ejtenek az Eklézsián – a Krisztus Testén. Milyen fájdalmat okoznak azoknak, akik évezredek óta atrocitásoknak vannak kitéve származásuk miatt. Ezek az Istennel, Jézussal meg nem békélt emberi szív megnyilvánulásai. Pál apostol szavaival üzenjük az ítélkezőknek;

„Krisztusért járván tehát követségben, mintha Isten kérne mi általunk: Krisztusért kérünk, béküljetek meg az Istennel” (2. Kor 5:20)
Dobner Győző