Összefogás a Zsidó Újszövetség és Kommentár magyar nyelvre történő lefordításáért és kiadásáért.

Amennyiben az Örökkévaló felindít Téged, hogy a megvalósításában bármilyen részt vállalj ( böjt,ima, anyagi hozzájárulás) , kérjük támogass bennünket! Anyagi felajánlásodat a
Segítség az élethez Alapítvány 12010611-01057394-00100000 számú Raiffeisen Banknál vezetett számlaszámára küldheted el ( kérjük, a közlemény rovatban tüntesd fel: “JNT”)!

David H. Stern: Gyöngyszemek a Jochanan (János) szerinti evangéliumból…

A Jewish New Testament című Újszövetség fordítása azzal a céllal készült, hogy nyelvi eszközök segítségével helyreállítsa az újszövetségi írások zsidó kulturális és vallási kontextusát. Ez a fordítás egyenlőre csak német és angol nyelven olvasható. A szerző engedélyével ízelítőül néhány részletet választottunk János Evangéliumából,
és a szerző által az Újszövetség ezen fordításához készült kommentárból, amelyek rávilágítanak a Tanach (Ószövetség) és az Újszövetség kulturális és tartalmi összefüggéseire és segítenek abban, hogy – mind zsidók, mind keresztények – felismerjük közös gyökereinket, nemcsak az Írásokban, hanem a két közösség által ma is gyakorolt szertartásokban, ünnepekben.A kereszténység és zsidóság kapcsolatában gyakran felmerülő érv, hogy maguk az újszövetségi írások “vádolhatók” zsidó- ellenességgel. Különös gyakorisággal hangzik ez el János evangéliumát illetően.

Olvassa tovább…»»

Kedves Olvasók!

Izgalmas „utazásra” hív minket Risto Santala a finn lutheránus  tudós theológus, aki a Szent Írások mélységeit kutatja. Hosszú éveket  élt Izráelben és tanulmányozta az ősi forrásokat. A  Pál apostol – Saul rabbi: az ember és a tanító a zsidó iratok fényében című könyvében tárja fel  számunkra a troászi esti összejövetel rejtélyét.

részlet a könyvből:

Ennek az összejövetelnek a leírása így kezdődik: ” A hét első napján pedig, amikor összegyűltünk, hogy megtörjük a kenyeret…“. Az eredeti görög szövegben ez áll: “en de té mia tón szabbatón“, vagyis, a “sabbat elsején“. Ezt általában vasárnapnak szokták értelmezni, és amikor a gyülekezet ebben a különös éjszakai órában az Úr vacsoráját ünnepelte. A zsidók a napokat azonban napnyugtától napnyugtáig számolják. Az ősi keleti egyházak által használt szíriai Pesita az étkezést “eucharisztiának” nevezi, és hogy erre “b’jámmá d’chád b’sábbá” került sor, vagyis sabbatra következő napon, vagy – ha másképpen értelmezzük – a hét első napján. Franz Delitzsch  héber fordítása  szerint: “beechád básábbát“, amely szó szerinti jelentése: “az első napon a Sabbat  alatt“.

Miért jelenik meg a sabbat szó az eredeti görög szövegben és a szír változatban is? Lukács azt is írhatta volna, hogy a “hét első napján“, vagy a “hét első napjának estéjén“, ha valóban vasárnapról lett volna szó. Akkor szövege a héber “be jom ha rison” kifejezésnek felelt volna meg.
Olvassa tovább…»»

Megjelent Dr. Daniel Juster Visszavonhatatlan elhívás című könyvének magyar fordítása.
Pál apostol – a zsidó nép választottságára utalva – a következőt írja:

„mert Isten ajándékai és elhívása visszavonhatatlanok” (Róm.11:29).

A pogányok apostola ezalatt népének, Izraelnek különleges elhívását értette. Ugyanígy tesz Daniel Juster is.
A Visszavonhatatlan elhívás-ban kifejti Pál szavait, megmutatva, hogy Izrael választottsága mennyire különleges, amely a világ megáldásának eszközéül adatott, és megvilágítja, miként vehetők birtokba ezek az áldások napjainkban.

„Amikor a zsidók atyáik földjére visszatérnek, papiruszhídon át fognak visszatérni” — szól egy ősi közmondás. Ily módon gyökereikhez térnek haza. Nekünk, keresztyéneknek, ugyanúgy fontos visszatérnünk hitünk bölcsőjéhez.
Ez a könyv Pálról két, eredetileg héber nyelven írt könyv folytatásaként született meg Risto Santala tollából, melyek címe „A Messiás az Ószövetségben a rabbinikus iratok fényében” és „A Messiás az Újszövetségben rabbinikus iratok fényében”. Ezeket a könyveket Izraelben hatszor adták ki, és ennek eredménye több mint tízezer levelezőpartner címe és komolyan kereső emberek leveleinek százai.

Pál — az ember és tanító, az apostol életének folyásával ismertet meg, a gyermekkorát befolyásoló hatásokkal, Gámliél (Gamáliel) lábainál töltött tanuló évekkel, azzal a belső válsággal, amely zajlott benne mialatt a keresztyénség ellenségéből a pogányok apostolává vált. Apró információtöredékek százaiból nőtt ki Pál lelkivilágának közel képe és kirajzolódnak gondolkodásának alappillérei.

A keresztyén olvasó egyetérthet Gottlieb Klein rabbi végső következtetésével: „ Pál így hitéből vonta le következtetéseit. Lerontotta az Izrael és a nemzetek közé emelt kerítést. Az istenfélő pogányok többé már nem egy másodlagos rendszer részei, mint afféle félprozeliták (megtértek), a judaizmus függeléke. Krisztusban mindnyájan egyenlőek — a kapcsolatot Izraellel nem elvágni, hanem inkább megerősíteni kell!”

(Részlet Sid Roth: Akiknek volt bátorságuk című könyvéből)

1. Izrael államának helyreállítása
Az Ézs. 11,12-ben Isten azt mondta:
Jelt ad a nemzeteknek, és összegyűjti Izráel szétszórt fiait, egybegyűjti Júda elszéledt leányait a föld négy széléről. (Ézs. 11,12)

Isten azt mondja, hogy Ő fogja Izraelt olyanná tenni, mint egy “jel” ( a héberben “csodálatos zászló vagy lobogó”), hogy láthassa a világ. És ezt úgy teszi meg, hogy összegyűjti a zsidó népet a föld négy sarkáról, csaknem 2000 éves szétszóratás után. 1948. Május 14-én a miniszterelnök, Dávid Ben Gurion ott állt a Tel Aviv-i Múzeum halljában, és bejelentette Izrael állam megalakulását. Egy nemzet született meg egyetlen nap alatt, pontosan úgy ahogyan azt a Biblia előre megjövendölte több mint 2700 évvel korábban!

Olvassa tovább…»»

Részletek a hamarosan megjelenő könyvből:

3. fejezet:Izráel elhívása a mózesi szövetségben

Szukkot (Sátrak)

A Szukkot ünnepe jelzi az év utolsó aratását. Ez az esztendő végső és legnagyobb ünnepe, amely szintén a hetedik hónapban, a telihold megjelenésével kezdődik, amely a legragyogóbb esti fényt etrog1.jpgbiztosítja a közösségi ünnepek számára. Az aratóünnep csak Izrael éghajlati viszonyai között nyeri el teljes értelmét. Ez arra mutat, miként kötődik a bibliai naptár egy bizonyos néphez, egy meghatározott földön. Ezen ünnepek ciklikus ismétlődése miatt még a zsidó nép szétszóratásban élő tagjaiban is elevenen él Izrael földje.
A Szukkot fontos, az Isten Királyságához fűződő kapcsolata, a föld minden nemzetéért szóló felajánlások és a Mózes negyedik könyvében leírtak szerint feláldozott hetven bika miatt. További példa ez Izrael közbenjárói szolgálatára, és föld nemzeteinek érdekében kifejtett tevékenységére.

Olvassa tovább…»»

Részletek a hamarosan megjelenő könyvből:
3. fejezet:Izráel elhívása a mózesi szövetségbenSávuot

(Pünkösd)
 
Sávuot vagy Pünkösd, a következő – az Úr által – ’kijelölt idő’ (ötven nappal Peszách után), az első termés learatásának ünnepe. Mivel Izrael földje mediterrán éghajlatú, két fő periódusban történik az aratás: az egyik a nyár korai szakaszában, a másik ősszel zajlik. Az aratási ünnepek különösképpen úgy mutatnak Istenre mint gondviselőre; hálaadással dicsérjük Őt nagylelkűségéért. Bár a Bibliában ez nincs rögzítve, a Sávuot a Sinai hegyről származó Törvény, a Tóra adás időpontjaként is ismert, amely ötven nappal az első Peszách után következett be. Ám ez az ünnep, a keresztények számára leginkább az Apostolok cselekedeteinek 2. fejezetében feljegyzett események által vált ismertté, amikor a Szent Szellem először töltetett ki Jesua tanítványaira Jeruzsálemben. Péter apostol – felhatalmazva a Szent Szellem által – belevonta őket az emberek első nagy aratásába (kb. 3000), Isten Királyságába mind Izraelből, mind pedig az ősi római birodalom területéről. Lesz majd még egy nagy aratás ennek a világkorszaknak a végén. A Sávuot, a Peszách-hoz hasonlóan, végső soron arra az időre tekint előre, amikor minden nemzet aláveti magát az Örökkévaló tanításának, a Tórának. A messiáshívő zsidók számára a Tóra, Istennek az emberi létezés minden területére kiterjedő akaratát jeleníti meg, és a teljes Biblia tanítását magába foglalja. A Tóra kiárad majd a Cionról. Mégis, mennyivel inkább látjuk, hogy a Tórát csak akkor lehet megélni, ha a szívünkre fel van írva! Nem tudjuk megélni a Tórának az igazi jelentőségét a saját erőfeszítéseinken keresztül, csak a bennünk munkálkodó Szent Szellem által. Alávetjük magunkat a Szellemnek és akkor már képesek vagyunk engedelmeskedni (Jer. 31:31 és folyt.; Ez. 36:24 és folyt.).  Izrael ünnepének ismét közbenjárói jellege van, amely előrevetíti, hogy egy napon, minden nemzet eljut az itt megünnepelt igazság ismeretére.
Az év hetedik hónapjában három főünnepet tartunk számon: a Jom T’ruá, a sófár (kosszarv) megfújásának napja, amelyet a zsidó emberek Ros Hásáná (Újév) névvel illetnek; a Jom Kippur (az Engesztelés Napja); és a Szukkot (Sátrak) ünnepe.
Olvassa tovább…»»

Részletek a hamarosan megjelenő könyvből:

3. fejezet:Izráel elhívása a mózesi szövetségben
 
Peszách (Elkerülés)
A(z) (egyiptomi ford.megj.) kivonulás eseményei Izrael létében alapvető fontossággal bírnak, ezért a holdév az Exodus havával kezdődik Izrael számára. A Peszách ünnepén (Széder-nek hívják) Izrael, az Egyiptomból való csodálatos szabadulására és a kivonulással kapcsolatos eseményekre emlékezik.
A Széder ünnepe alatt felidézzük a csapásokat, a fáraó hajthatatlanságát, az egyiptomi istenek kudarcát, amelyek megjelentek a csapásokban, a csodálatos, tengeren át történő szabadulást, és az egyiptomi csapatok vízbefulladását. A peszáchi bárány elhozta a szabadulást Izrael számára, és az ajtófélfákon, szemöldökfákon levő vér távol tartotta a Halál Angyalát. Az angyal elkerülte az izraeliták hajlékait; ezért lett „Elkerülés” az ünnep neve. A kivonulás végeztével Izrael feladata az volt, hogy elfoglalja és belépjen az Ígéret Földjére.


Olvassa tovább…»»