Malcolm Hedding szolgálata az Izrael Kongresszuson 2009.05.01-03. III. rész

Egy érdekes Ige található a Dániel 12. fejezetének 6. versében. Dániel, a nagy próféta befejezi a szolgálatát, és szeretné tudni, mikor lesznek meg mindezek? A 6. versben felteszi Istennek a kérdést. Isten érdekes választ ad: „… mikor elvégezik a szent nép erejének rontását, mindezek elvégeztetnek.” (Dán 12,7c) „…mikor elvégezik a szent nép erejének rontását, mindezek elvégeztetnek.” Honnan származik ez? Dániel egy próféta, és a Tórából idéz. Mózes V. könyvének 32. fejezetébõl idéz. Ahol a nagy próféta, Mózes az õ énekét énekli. Itt mondja a próféta az énekben: „akkor összetöröm az erõtöket. Ez azt jelenti, hogy „összetöröm a szíveteket, és magamhoz vonlak benneteket.” Dániel, az utolsó idõk nagy prófétája megkérdezi: ’mikor lesz vége mindezeknek?” A válasz a mennybõl egyszerű: „…mikor elvégezik a szent nép erejének rontását…” Akkor jön el a vég. Mi a Biblia Istenének tanúi vagyunk, hogy összetöri az õ népének hatalmát, amivel meg tudja menteni õket. Nagy ígéretek vannak a birtokunkban, amelyekkel ki tudunk tartani.

Drága barátaim! Ha valaha ideje volt annak, hogy Izraelért imádkozzunk, hogy áldjuk Izraelt, akkor az ma  van. És ezért nagyon fontos ez a konferencia. Ez része az Isten világszerte zajló megújításának, amivel az övéit hívja Izrael népe mellé. Ma, amikor együtt vagyunk, semmiféle arroganciát nem látok abban, hogy így beszélünk Izraelről. Mert Isten egyidejűleg az egyházhoz is szól. Hozzátok is szól. Hozzám is. Mert sokunkon cipő van. Nem nézhetünk Izraelre és nevethetünk rajta, hogy nézzétek, mi történik velük!Drága barátaim! Jelenleg a föld színén ítélet zajlik, és ítélet van az egyházon, hogy megtisztuljon. Isten mindent megráz. Nagyon sok keresztény van, aki cipőt visel. A Szent Szellem ma is szólít bennünket ebben a teremben, hogy vegyük le a cipőnket. Emlékszem arra a napra, amikor Mózes lejött a hegyről. Van ott egy Ige, amit Isten a szívembe égetett néhány hónapja.       Mózes Józsuéval találkozott, és Józsué azt mondta: ’Hallgasd! Milyen nagy öröm és éneklés van a táborban!’ Mózes azt mondta neki: ’Ez nem a vereség hangja, nem a győzelem hangja. Ez az éneklés hangja.” Nem a vereség és nem a győzelem hangjai. Az ének hangjai!  Az egész földet beutaztam. Láttam néhány gyülekezetet. Mindig ugyanaz okozott gondot: Nem a győzelem hangja, nem a vereség hangja. Ezek a megelégedett idők hangjai. De az imádságos összejövetelek üresek. Kevés a közbenjáró. Azok, akik várják az Urat, kevesen vannak. Egyre kevesebben vannak, akik a helyi közösségekben hűségesek. Egyre kevesebben vannak, akik valóban odaadják magukat Krisztusnak. Egyre kevesebben vannak, akik munkálkodnak. Mert rajtunk van a cipőnk.A Jelenések könyvének 19. fejezetével fejezem be ezt a gondolatot. Itt van megprófétálva, hogy Jézus visszajön. Izrael az utolsó idők jele, és jele annak, hogy az egyház felébred. Itt magamnak is prédikálok. Ma magamnak is prédikáltam.

„Örüljünk és örvendezzünk, és adjunk dicsőséget néki, mert eljött a Bárány menyegzője, és az ő felesége elkészítette magát, És adatott annak, hogy felöltözzék tiszta és ragyogó fehér gyolcsba; mert a fehér gyolcs a szenteknek igazságos cselekedetei.” (Jel. 19, 7-8 – Károli ford.)

Ha megkérdezitek, hogy milyen az a ruha, amit kapunk, a legtöbb keresztény azt válaszolja: ’Az igazság palástját.’ És arra gondolnak, hogy az igazságot ajándékként kapjuk meg. Igazuk van. De ezzel az Igével kapcsolatban nincs igazuk. Ha Jézus jön, a ruha, amit viselünk, az, amit tettünk érte. Az igazságos cselekedetek. Drága barátaim! Senki sem fog a mennyben cipőt viselni. Egy ruhát fogunk viselni, talán lesz egy koronánk is. Talán nem. Meg fogjuk kapni a ruhánkat, de nem kapunk cipőt! Az egész örökkévalóságban mezítláb megyünk. Mert leveszitek a cipőtöket, és odaadjátok teljesen életeteket Jézusnak.

Drága barátaim! Izrael úton van. Isten nincs szabadságon. Ez egy fájdalmas út, a nyomorúságon keresztül fogja Izraelt visszahozni. El szeretném mondani ma reggel, hogy a Messiási mozgalom Izraelben egyfajta prófétai előjele a jövőnek. Izrael úton van, és nekünk imádkoznunk kell érte. Sírnunk kell vele, kiáltanunk vele, és szeretnünk kell őt. De nekünk is le kell vetnünk a cipőnket. Mert azt mondom nektek ma, hogy ítélet van Isten házán is. A Biblia azt mondja, hogy rajtunk kezdődik el az ítélet. Ezért az Isten jelenlétében meg akarom alázni magam, le akarom vetni a cipőmet. És azt akarom mondani: ’Ó, Uram, könyörülj rajtam. Segíts nekem, hogy azzá legyek, akinek Te szeretnél.’ Mert különben nem lépünk be az ígéret földjére. Isten szándéka az a mi mozgalmunkkal, hogy ha a cipőnk rajtunk van, akkor radikális keresztényekké váljunk, akik levetik a cipőjüket. Égjünk az Úrét, és adjuk át magunkat. Én afrikai vagyok, talán nem hiszitek, de valóban az vagyok. Afrikában születtem. Ha ott elmennek a templomba, akkor ők nem ezt mondják, hanem azt, hogy ima összejövetelre mennek. Halljátok? Néhány éve elmentünk egy közösségbe Nigériában, ahol imádságos összejövetel volt tízezer embernek. Reggel hatkor kezdődött, és este tízkor lett vége. Ha WC-re akartál menni, azt neked kellett megoldani. Ezt az összejövetelt senki miatt sem hagyták abba. Itt tartunk mi, nyugati keresztények! Kétórányi imádság után teljesen kész vagyunk. Ez a mi szégyenünk. Pedig milyen gyakran mondjuk, hogy ébredést akarunk. Nem fogjuk soha megkapni, mert nem tudjuk megfizetni az árát. A cipőnk rajtunk van. Drága barátaim! Álljatok fel és imádkozzunk együtt! Vegyétek le a ti szíveitek cipőit: Atyánk! Az Úr Jézus Krisztus nevében állunk Előtted ezen a reggelen. Köszönjük Izrael jelét. Tudjuk, mit kellene tennünk. Izrael egy példa, egy tanúbizonyság arra, amit nekünk is meg kell tennünk. Ahogy Te vele bánsz, abból látjuk, hogy fogsz velünk is bánni. Kérünk ezen a reggelen, hogy bocsáss meg nekünk. Bocsáss meg nekünk, Uram, mert olyan gyakran rajtunk van a cipőnk. Nem úgy imádkoztunk, ahogy imádkoznunk kellett volna. Nem úgy vagyunk Isten házában, ahogy lennünk kellene. Nem olyan gyakran szolgáltunk, ahogy szolgálnunk kellett volna. Énekeltünk és énekeltünk, nem a győzelem hangjaival, Uram, nem a vereség hangjain, hanem jó és megelégedett idők hangjain. Bocsáss meg, Uram. Érints meg bennünket ma reggel, helyezz újat a mi szívünkbe, vedd le a cipőnket, vigyél közelebb minket Magadhoz. Áldd meg Izrael népét, vidd át őket a nyomorúságokon, amely a hatalmas szereteted munkája, hogy közel hozd őket Magadhoz, Jesuá HaMessiah-hoz. (Jézus Krisztushoz) Ó, Uram, legyen a Te ítéleteidben kegyelem. Vidd véghez gyorsan, amiért imádkozunk, és áldd meg Izrael népét. Mert mi szeretjük őket. Köszönjük a Te jelenlétedet, köszönjük, hogy itt vagy ezen a konferencián, Jézus csodálatos nevében.