Kedves Olvasónk!

A közelmúltban zajlott konfliktus a világ figyelmét továbbra is Izraelre összpontosítja és a jelenlegi krízis az imádság nagy hullámait indította el.Mi a Derek Prince Ministries-ben a szolgálatunk komoly részét a közbenjáró imádságra fordítjuk, bízunk benne, hogy ti is követitek Derek példáját, és bátran keresitek Istent a megvallásokban és közenjáró imádságban Izraelért.

A nehézségek és veszélyek ellenére munkánkat nagy tűzzel és elkötelezettséggel folytatjuk Izraelben. Engedjétek meg, hogy megosszak veletek egy tapasztalatom.

“A feleségemmel abban a különleges megtiszteltetésben volt részünk, hogy júniusban, az 1967-es hatnapos háború 39-ik évfordulóján Izraelben lehettünk. Izrael ekkor nyert fennhatóságot Jeruzsálem, Samária és Judea felett ez a mai (nyugati sáv), valamint a gázai övezet, a Sínai félsziget és a Golán fennsík felett.

Ott tartózkodásunk alatt naponta együtt ettünk olyan zsidókkal, akiket most kitelepítettek a Gázai övezetből és a szállodában laktak azóta. Továbbra is fizetniük kell bank-kölcsön tartozásokat olyan otthonokért, amelyek már nem is léteznek, mások pedig sátrakban laknak!

Gyakran megkérdeztem tőlük: “Miért nem pakoltak össze és költöztek el mielőtt a hadsereg erővel eltávolította őket.”

„Abban bíztunk, hogy Isten beavatkozik” – ez volt mindegyikük válasza.

Azért vártak csodát, mert a csodák mindennapi életük részét képezték. Történetek sokaságát mesélték el, hogyan védte meg őket Isten bombáktól, aknáktól, rakétáktól, amelyeket a Fatah vagy a Hamasz lőtt ki rájuk, vagy valamely másik Iszlám csoport.

Akikkel beszéltünk, élő, erős hittel rendelkeztek Istenben, és megtapasztalták csodáit. És ezek miatt nyitott szívvel keresik a Messiást!

Tovább olvasom →

Üdvözlet Libanonból II.

Mielőtt megosztanánk személyes híreinket, hadd köszönjem meg imádságaitokat és értünk való aggodalmatokat. Megosztottátok velünk, hogy törődtök velünk, és barátaitokkal itt Libanonban és ez nagyon drága a számunkra. Az Úr bőségesen áldjon meg Titeket.

A helyzet Libanonban nagyon-nagyon rossz. Pusztulás, háború, légiriadók és gyilkolás: ebből állnak napi híreink. Az a helyzet iróniája, hogy egy idő után úgy kezdesz gondolkodni, hogy ha nem a te fejedre esik a bomba, akkor minden OK ! Azért imádkozunk, hogy az Úr a mi szíveinket érzékenyen tartsa mások szenvedéseire és megértsük az egész helyzet szörnyű komolyságát.

Mindenütt a félelem, és miután már rengeteg célpontot kilőttek a keresztény negyedekben is, (olyan katonai célpontokat, mint példáula telekommunikációs központokat) az emberek, akik a mi környékünkön élnek, már félnek az ilyen telekom központoktól. A mi környékünkön három ilyen van. Kérünk, imádkozzatok biztonságunkért és azokért, akik ilyen célpontok környékén laknak.

Hisszük, hogy ez a háború elsősorban a mennyeiekben zajlik, és Isten szellemi munkát végez. Azért imádkozunk, hogy gyorsan végezze be, amit elkezdett, és hogy beléphessünk egy új korszakba minél hamarabb. Igen, Isten egy hatalmas változást munkál a Közel-Keleten és hisszük, hogy ennek eredménye a démoni szellemiség lerombolása lesz, ami ezt a térséget uralja, és akkor sokan, akik ma megkötözöttségben élnek, eljuthatnak a Krisztus ismeretére. Amen!

Ahogyan már hallottátok korábban is, több mint félmillió a menekült és sokan a mi környékünkre jöttek. Számunkra ez jó lehetőség, hogy Krisztus szeretetét osszuk meg velük, és beszéljünk az Evangéliumról. Természetesen, ahogyan ez a káoszban lenni szokott, soka rablás, eltűnnek autók, betörnek házakba, ezért sokan Beirut biztonságosabb részeibe húzódtak, de itt is mindenütt hallani lehet a robbanások zaját. Inkább itt maradnak az emberek, minthogy elmenjenek vidékre, ahol nagyobb biztonságban lennének, de nem akarják, hogy hazatérve otthonukat kifosztva találják, vagy úgy hogy abba menekültek költöztek. Ugyanis ez már megtörtént az előző háborúban és nagy gond volt abból, hogy az így beköltözött menekültek nem akartak aztán elmenni. Úgy érvelnek, hogy nekik nincs hová menniük, mert lerombolták az otthonaikat…

Üdvözlet Libanonból

Tegnap élte át Libanon Kána tragédiáját, amikor 25 gyermeket temetett maga alá egy 3 emeletes épület a bombázások miatt. Döbbenetes látvány volt. A hizbollah kezdte ezt az egészet, vagy az izraeli hadsereg? Senki nem tudja, de az ilyen pillanatokban csak letaglózva állunk, és nincsenek szavaink, csak sírni szeretnénk, mert ezek az ártatlan cseppségek fizetik meg a démonikus harag és a háború árát. Beszéltünk az egyik testvérrel, aki Libanon déli részén él és elmondta, micsoda szükségben vannak, ő és 20 másik hívő keresztény testvér. Rakéták, légiriadók és éhség a napi terhük. A hizbollah a rakétáit a gyülekezet épülete mellett helyezte el, ahová ezek a testvérek menekültek, innen lövik ki a rakétákat, aztán elmennek. Ezért bombázzák keményen az izraeliek ezt a területet. A testvérek nem tudják elhagyni a házat, a környéket. Nem járnak autók, nincs tömegközlekedés, az autóutakat is elvágták. Már minden maradék pénzüket elköltötték, és nincs több tartalékuk. Holnap reggel szeretnénk nekik pénzt utalni, hogy legalább a legszükségesebb dolgokat meg tudják venni. Kérlek, imádkozzatok értük személy szerint. Elmondták, hogy azzal töltik idejüket, hogy minden este 11-ig dicsőítik az URat!

Köszönjük mindőtöknek, akik küldtetek pénzadományt. Mi továbbítjuk szükségre jutott testvéreinknek.

Azonban már mi is érezzük a háború hatásait, mert éppen most álltak le a benzinkutak, az országban nincsen üzemanyag.

Ez azt is jelenti, hogy csak addig tudjuk az autóinkat használni, míg futja a tankban lévő benzin, aztán mindent gyalog kell majd elintéznünk.

Ezen a héten már úgy végezzük a gyülekezeti szolgálatot, mint annak idején a korai gyülekezet tette…megáldhatunk falvakat, vagy lerázhatjuk a port is lábunkról, ahogyan az Úr mondta. Folyt köv…

Hírek a tűzvonalból..

Shalom!

Peti vagyok apuék (Frank Sándor) lakásából, ideiglenesen átköltöztünk ide, mert itt nagyobb biztonságban vagyunk a rakétáktól, a mi lakásunk ugyanis északi fekvésű, az óvóhelyen pedig néhány óránál tovább nem lehet kibírni, bár sokszázezren több mint 7 napja ott zsúfolódnak össze. A 3 lány (Éva, Ági, Viola) Haifáról (ami folyamatos tűz alatt van sok halottal) Tel Avivban kaptak ingyen egy szállodai szobát, odáig még nem értek el a Hizbollah rakétái (egyelőre). Itt Karmielben a támadások következtében sok ház összeomlott, sok a sebesült, halottak itt még nincsenek. Gyakran vannak szirénariadók, aztán zuhannak a katyusák óriási robbanással, félelmetes….

Itt most tartottam egy kis szünetet, mert riadó után megint becsapódott néhány rakéta, ilyenkor bemegyünk Viola szobájába, ez a legbiztonságosabb, a számítógép egy északi fekvésű szobában van, ez a legveszélyesebb, nem minden támadás előtt van riadó…

Egy gyülekezi férfitől 15 méterre csapódott be egy rakéta, de nem robbant fel…

Szintén a gyülekezetből egy hölgy lakása feletti lakásba csapódott be egy rakéta, mindent szétrombolt, belefúródott a hölgy lakásának a mennyezetébe, ott megállt, de nem robbant fel…

Aki nincs benne, az nem tudja, milyen érzés háborúban, tűzvonalban lenni…

Tudjuk, hogy Isten kezében vagyunk, semmi nem történik az ő akarata nélkül.

Gondoljatok ránk!

Peti