Izrealben – magyarul II.rész

Lépések az ÚR nyomában…

2007 tavaszán… újabb váratlan lehetõség nyílt egyikünk számára, hogy a Szentföldre mehessen: a Be’ad Chaim, vagy az „Életért” nevû szervezet tartott konferenciát a galileai T’veriah (Tibériás) közelében.

Ezzel a páska (pészach) ünnepét Izraelben tölthette és újabb lehetõség nyílt Imre bácsiékat meglátogatni. E látogatás során néhány olyan lényeges dolog történt, amin az Úr vezetése, szeretete világlott át. Imre bácsi megnyitotta életét és régi emlékeirõl beszélt: azokról, amelyek talán a leginkább terhelik emlékezetét: az orosz hadifogság szörnyû éveirõl és belsõ fájdalmáról küzdelmeirõl, hogy békességre jusson e nehéz emlékek felett, de beszélt meghatottan a halászéveirõl is, amikor a tengeren sokszor átélte a természet mögötti természet felettit, és tanár éveirõl, amikor minden erõfeszítését annak szentelte, hogy diákjaiból felelõs, és emberséges, szeretni tudó felnõtteket neveljen.

A másik megrendítõ aspektusa beszélgetésüknek, a halászat kapcsán Jézus és halászatból élõ egyszerû tanítványainak témája volt.  Imre bácsi kapcsolódni tudott ezekhez a galileai halászokhoz, és mint olyan ember, aki valaha hitt, de keserûen csalódott a kommunizmus eszméjében, könnyen át tudta látni, hogy az evangélium – szemben a 19-20. század ateista kommunizmusával olyan „kommunizmust” hirdet, ami Isten szeretetén alapszik, és nem hagyja számításon kívül az emberi szív gonoszságát és a bûnt, és a Megváltás szükségességét. A harmadik megrendítõ mozzanat az volt, amikor az érte mondott imádság után megkérdezte, õ is imádkozhat-e. Megértettük amikor elõször jártunk közösen Imre bácsi és Klári néni házában , hogy a gyógyulás többrétû. Gyógyulás nekik, hogy imádkozunk értük, szerethetjük õket és törõdhetünk velük. És gyógyulás nekünk személyesen, de talán az egész országnak, ha hidat verünk egy elfelejtett generáció (az Izraelbe távozott magyar zsidóság) és Magyarország között, és ha imádkozunk, és mindent megteszünk, hogy ez a híd a bocsánatkérés és a megbékélés hídja legyen.

A következõ jelentõs esemény, amiben Isten Szellemének mozdulását láttuk meg, az volt, hogy netanya-i barátainkon keresztül egy meglepõ és megható telefonbeszélgetésre került sor egy másik idõs magyar házaspárral. Joszi bácsi a netanya-i magyar idõsek klubjának vezetõje, barátaink régi ismerõse. E kapcsolat során a zenészként is Izrael-szerte ismert barát-házaspár többször járt már az idõs magyarok között és szolgálta õket zenéjével. Bár váratlanul adódott, a rövid telefonbeszélgetés során sikerült megosztani elkötelezettségünk lényegét. Talán- reméljük – elkötelezettségünk õszintesége, és – ahogy utólag megértettük – az Izraelben élõ idõs magyarok fájó emlékei mondatták Joszi bácsival, mennyire fontosnak tartja, amit végzünk. Hamarosan kikerekedett a beszélgetésbõl, hogy júniusban lehetõség nyílna egy olyan zenés összejövetelre, amin mi is részt tudnánk venni Magyarországról.

.. Folytatás következik…