Izraelben – magyarul III. rész

Shalom rav leohevei Toratecha… (nagy békesség jut törvényed szeretõinek), mondja az ének. Ez a minden értelmet felül haladó békesség töltött el minket, amikor 2007 június 14-én felszálltunk az ElAl késõ esti járatára. Ez a nagy és tapintható békesség egész utunkon végigkísért. Tudhattuk, hogy az Úr kegyelmébõl rátaláltunk akaratára.

Az elsõ hétvégét Akko városában egy kedves régi barátunknál, egy magyar zsidó messiáshívõ asszonynál töltöttük.

A péntek esti gyertyagyújtással kezdõdõ Isten tisztelet az imádság, a dicsõítés és a bátorítás légkörében telt. A fiatal vezetõ (33 éves), ortodox jesíva diákjaként kezdett néhány évvel korában arról érdeklõdni, vajon a Messiás hogyan is jöhet majd el szamár hátán, ha egyszer ma már mindenki autókkal közlekedik. Kérdésére a rabbik kitérõ választ adtak. Késõbb megismerkedett jövendõbeli feleségével, aki már ismerte Jesuát, akitõl megtudhatta, valóban szerepelt egy szamár a megváltás történetében: Jesua a hátán ment be Jeruzsálembe! Nagy volt efelett öröme, és el is fogadta, hogy valóban Jesua Izrael Messiása!

A bátorítás és üzenet lényege az volt, hogy most élünk olyan idõkben, amikor meg kell erõsödnünk a hitünkben, amikor fel kell készülnünk az elõttünk álló idõkre, mert amikor nehezednek az idõk, már erre nem lesz lehetõségünk. Most kell megtisztulnunk a bûnökbõl, amik gyengítenek minket, most kell megtanulnunk egymást szeretve, egymás ellen nem gonoszt szólva, hanem egymást áldva és erõsítve élnünk. Tanítása, bátorítása imádságba fordult, aminek erejét Andrea is megtapasztalhatta.

A szombati délelõtti alkalmat…

a „Krajot”-nak nevezett, szinte egymáshoz kapcsolódó kiterjedt település-együttes egyik falujában, Kirjat Jam-ban töltöttük (Haifa közelében), ahol az Ochelei Rachamim (Az irgalmasság sátrai) izraeli viszonylatban régi és nagy kb. 300 fõs gyülekezet mûködik.
Az összejövetelen egy 22 éves fiatalember beszélt arról, hogyan fordította vissza a szívét Isten a gyerekkori megtérés utáni elhajlásból akkor, amikor nyilvánvaló csoda által mentette meg életét a hadseregben. Nabluszban hajtottak végre egy akciót, amikor csapdába ejtették dzsipjüket a palesztinok. Elmondta, hogy egy katonai dzsip minden oldalról páncélozott, de a teteje nem az. Amikor egy útkeresztezõdésnél elzárták õket, a házak tetejérõl kezdték lõni a õket. Végül segítséget kaptak, és kimenekítették õket a csapdából bajtársaik. Amikor már erre lehetõségük volt, megnézte a dzsip tetejét, és látta, hogy a feje felett át van lõve a jármû fedele. Azután pedig a lábánál megtalálta a lövedékeket is! Õ pedig sértetlenül került ki a támadásból!
Arra buzdított, hogy Sámuel módjára beszéljünk az Úrhoz: Itt vagyok Uram, szólj, hallja a te szolgád.
A gyülekezet pásztora az Istentisztelet végén személyesen imádkozott értünk és küldetésünk sikeréért.

Ezt követõen egy délutáni kis tengeri hajóút után – Akko történelmi épületekkel, erõdítménnyel és várakkal, mecsetekkel és boltívekkel gazdag félszigete körül az öbölben

– másnap korán reggel indultunk tovább Netanyára.

Megint Imre bácsiékhoz vezetett elsõ utunk.

Sajnos, még március óta is szemmel láthatóan romlott fizikai állapotuk, erõnlétük. Még csendesebb és szívbemarkolóbb lett ezért beszélgetésünk, mégis, keresnünk sem kellett velük az otthonosságot, mert tényleg az volt az érzésünk, hogy hazajöttünk hozzájuk. Együtt ebédeltünk kis fedett teraszukon, és éreztük, mennyire nehéz feldolgozni Imre bácsi számára a romlást, ami állapotában bekövetkezett. Sokszor elmondta: „sajnálom, hogy így kell látnotok”. Megint lehetõségünk volt, hogy imádkozzunk velük, amit hálásan, könnyek között fogadtak. A gyógyulást kérõ ima után Imre bácsiból ki is szakadt a megvallás: „Máris jobban érzem magam! Irigylem a hitetek, nagyon vigyázzatok rá !!”

….folytatás következik