Helmuth Eiwen szolgálata az Izrael Kongresszuson 2009.05.01-03. I. rész

Helmuth Eiwen
Az ausztriai Wiener Neustadtban (Bécsújhely) mûködõ ICHTHYS karizmatikus szabadkeresztyén gyülekezet vezetõ pásztora. Az ausztriai keresztény vezetõk és pásztorok körének (Kerekasztal) egyik alapítója és vezetõje. Isten természetfeletti módon vezette feleségével, Ulival a zsidóság elleni vétkek Isten elõtti megvallásában és egykori zsidó honfitársaik felé gyakorolt szeretetbõl fakadó bûnbánatban. A megbékélés kapujában címû írásban olvashatunk e különleges szolgálatukról. Szellemi látásuk folytatása az Olajfamozgalma. Szolgálatuk során Isten gazdagon megáldotta közösségüket szellemi ébredéssel és növekedéssel. Napjainkban Ausztriában az ébredés vezetõ személyiségei. Látásukban Izrael és a zsidó nép, mint a végidõk ébredésének kulcsa szerepel.

Imádság:
Drága Urunk, magasztaljuk a Te csodálatos, és szent neved, Téged szeretnénk középre állítani, Téged üdvözlünk itt tiszta szívvel és köszönjük, hogy itt vagy. Nagyon vágyunk arra, hogy e napok alatt találkozzunk Veled. Kérünk Téged, hogy Szent Szellemed által a kezdetektõl fogva nyisd meg a szíveinket és a füleinket, hogy megérthessük, felfoghassuk, ami a Te szívedben van. Kérünk Téged, hogy a szívedet jelentsd ki számunkra. És az a kinyilatkoztatás közvetlenül jusson be a mi szívünkbe. Ezekben a napokban szeretnénk átélni, hogy a szívek összeérnek, a mi szívünk a Te szíveddel. Készek vagyunk Atyám, hogy a Szent Szellemen keresztül nyitott szívvel és füllel álljunk Elõtted azért, hogy fejlõdhessünk ezekben a napokban. Ami által Te dicsõülj meg, és neved legyen naggyá. Ámen

Kedves barátaim!
Szeretettel köszöntelek benneteket ezeken a napokon, melyeken érdekes és fontos témánk van. Egészen különleges téma ez ezekben a napokban, amelyekben az a kiváltság adatott számunkra, hogy élhetünk. Szeretnék megpróbálni e kongresszus kezdetén egy alapvetést és bevezetést adni a témához azzal kapcsolatban, amivel e napokban foglalkozni fogunk. Hadd mondjam el azt a kezdet kezdetén félreérthetetlenül, nyomatékosan és nagyon világosan, hogy mirõl szól ez a konferencia.
Ezen a kongresszuson Jézusról van szó. A megfeszítettrõl van szó, a feltámadottról, arról, Aki felment a mennybe, Isten jobbján ül, és Aki vissza fog jönni. Errõl a Jézusról van szó! Az Õ nevérõl van szó, amit itt felemelünk. Az Õ jelenlétérõl van szó, amit itt átélünk. Arról van szó, hogy Vele találkozzunk ezekben a napokban, ami által Õ egyedül lesz naggyá. Arról van szó, ezt még egyszer szeretném nyomatékosítani, hogy Jézust prédikáljuk, nem Izraelt.
Ha ezekben a napokban nagyon sokat beszélünk majd Izraelrõl, akkor nem Izraelt prédikáljuk, hanem Jézust. De ha Jézusról beszélünk, ha Jézus Krisztus Atyjáról beszélünk, ha a Szent szellemrõl beszülünk, ha csak a Bibliát a kezünkbe vesszük és felütjük, akkor óhatatlanul Izraelrõl fogunk beszélni. Mert a két dolog szorosan összekapcsolódik.
A mi élõ Istenünk ilyen módon az Izrael névvel – a néppel és az országgal, amit a név takar, – olyan szorosan össze van kötve, hogy az ember egyáltalán nem tud beszélni Jézusról, Istenrõl, a Szent Szellemrõl, ha nem beszél Izraelrõl. Meghatározó fontosságúnak érzem, hogy a kezdetekben ezt megmagyarázzam, ezért megpróbálnék néhány alapvetõ dolgot mondani, ami valószínûleg mindannyiunk számára magától értetõdõ, de ennek ellenére szeretnénk felépíteni ezekbõl egy közös nevezõt.
Miért tartozik Izrael olyan szorosan Jézus nevéhez, az élõ Isten nevéhez? Azért, mert Isten egy döntést hozott. Egy döntést, amit mi nem kérdõjelezhetünk meg. Egy döntést, amit Õ egyedül hozott, amit magától hozott. Semmilyen emberi tanácsadója nem volt. Senki sem befolyásolta, senki sem imádkozott ezért. Hozott egy szuverén döntést – nevezetesen, hogy Õ ezen a világon, amit teremtett, egy népet létrehoz, megalkot és kiválaszt azért, hogy ezen a népen keresztül kinyilatkoztassa magát. Ez egy döntés, amit nem kerülhetünk meg. Errõl a döntésrõl nem vitatkozhatunk. Itt kell kezdenünk, ha Izraelrõl beszélünk. Így jön be a képbe Izrael. Nem magától lép be. Nem mi, a nemzetek keresztényei toljuk elõre Izraelt, hanem Isten hozott egy döntést. Már a világ alapjainak megvetése elõtt. Hogy ennek a bukott világnak teremt egy népet, elválasztja, és ennek a népnek a világot kell szolgálnia, ami által az Õ nevét naggyá teszi, és ami által kijelenti magát. Amit az Isten mond az Õ népének és az Õ népérõl, az összehasonlíthatatlan minden mással. Amit az Isten népének és népérõl mond, azt a föld semmilyen más népének nem mondja. Akkor sem, ha mi a nemzetekbõl származó keresztények vagyunk, és felvétettünk azáltal, amit Isten Izraellel kinyilatkoztatott. Ez nemcsak a zsidó népre, hanem a többi népre is érvényes. Nem az osztrákokra mint népre, nem németekre mint népre, nem az amerikaiakra mint népre.
Hallgassuk meg, hogy például a Mózes V. könyvének 7. fejezete milyen csodálatosan összefoglalja ezt. Amikor Mózes szolgálata végén még valamit útravalóul adni akar a népének mielõtt meghal, és a nép az áldott földre ér.
„Mert az Úrnak, a te Istenednek szent népe vagy te; téged választott az Úr, a te Istened, hogy saját népe légy néki, minden nép közül e föld színén.
Nem azért szeretett titeket az Úr, sem nem azért választott titeket, hogy minden népnél többen volnátok; mert ti minden népnél kevesebben vagytok; Hanem mivel szeretett titeket az Úr, és hogy megtartsa az esküt, a melylyel megesküdt volt a ti atyáitoknak…” (V Móz 7, 6-8a)
Minden, ami itt áll, Istentõl származik. Õ választotta ki, Õ rendelkezett így, Õ vette birtokba õket. És attól az idõtõl fogva, amikor Isten Ábrahámon keresztül megteremtette e népet – Ábrahámmal elkezdte -, van egy hatalmas megkülönböztetés. Egy megkülönböztetés az emberiségen belül Izrael népe és a nemzetek között. Ki hozta létre ezt a megkülönböztetést? Nem mi, emberek! Nem is Izrael, hanem Isten! Ezek az üdvtörténet „õsi adatai”. Itt kell elkezdenünk! Isten szólt, Isten cselekedett! És minden, amit itt mond olyan dolgok, amik Tõle jöttek ki, és amelyeket Õ indított útjára.
’Te szent nép vagy’ – mondja Izraelnek, ez olyasvalami, ami e nép felett ki lett mondva. Isten mondja: ’Én foglak téged megszentelni.’ Akkor is, ha sok zsidó erre nem válaszolt a mai napig. De Isten magától kimondott valamit e néprõl, amit Õ véghez fog vinni. Azt mondta: ’Te az én tulajdonomban lévõ nép vagy.’ Nem Izrael tette magát a tulajdonává. Isten mondta, hogy te személyesen hozzám tartozol. Õ mondta, hogy ezt a népet kiválasztotta, egy meghatározott céllal választotta ki minden nép közül. Õ mondta, hogy ezzel a néppel szövetséget fog kötni. Szövetséget, amely Istentõl jön, szövetséget, amit esküvel szentesített.
Hol láttunk ilyesmit egy másik népnél? Ahol Isten azt mondja: eskü által kötelezem magam. Tartom magam a szövetséghez Izraellel az idõk végének eljöveteléig. Õ kezdeményezte a szövetségkötést. Õ garantálta, hogy tartja magát a szövetséghez, és az õ oldaláról soha nem bontotta fel. Nem is fogja felbontani! Mert az eskü által, az atyáktól, Ábrahámtól kezdve ennek a népnek ígéretet tett. ……….folytatás következik