Derek Prince: Izrael és a zsidó nép

Amikor Derek Prince-t a brit hadsereg a második világháború legvégén Jeruzsálembe helyezte,  döbbenten és megindulva figyelte, hogy a zsidók majdnem kétezer évnyi száműzetés után sok különböző országból visszatérnek őseik földjére. Ézsaiás, Jeremiás és Ezékiel könyvét olvasva ráébredt, hogy bibliai próféciák valósulnak meg a szeme előtt.

 

Mint vendég diák a Héber Egyetemen (akkoriban egyetlen pogányként), a Lydiával és hat zsidó leányával élt mindennapok közepette Derek meglátta Isten türelmét és hűségét, valamint a zsidó nép szívósságát, amivel kibír mindenféle nyomást és megalázást. Ezt mondta erről:
„Nagyon sokkal tartozunk a zsidóknak. Nélkülük az egyháznak nem lennének ősatyái, prófétái, apostolai, Bibliája, sőt Megváltója sem. A legnagyobb kincsem a Bibliám, amit a zsidóknak köszönhetek.”
 
Mivel tartozunk Izraelnek című könyvecskéjével és prédikációival Derek Prince az egész világon ráébresztette a keresztényeket, hogy felelősséggel tartoznak Izraelért és a zsidó népért. Utolsó szó a Közel-Keletről című könyvében részletesen megvizsgálja a jelenleg beteljesedő próféciákat és elmagyarázza, mi Isten terve a Közel-Kelettel a korszak végének közeledtével.
 
Egy másik könyvben, amelynek címe Az egyház rendeltetése, felsorolja az „Izrael” és az „izraelita” szavak hetvenkilenc előfordulását az Újszövetségben, és levonja a következtetést, hogy Izrael soha nem szinonimája az egyháznak a Bibliában. Elmagyarázza, hogy az egyháznak fel kell ismernie Izrael különleges rendeltetését, és összhangba kell kerülnie Isten céljaival.
Derek minden országban, ahol csak járt kifejtette a Jeremiás 31,10 jelenlegi, világméretű beteljesedését:
„Halljátok meg az Úrnak szavát, ti pogányok, és hirdessétek a messzevaló szigeteknek, és ezt mondjátok: Aki elszórta az Izráelt, az gyűjti őt össze, és megőrzi, mint a pásztor a maga nyáját.”
Majd így fejezte be Jézus szavaival: „Ma teljesedett be ez az Írás a ti hallástokra.” (Luk 4,21)
 
Pozitív válaszra késztetve hallgatóit idézte a három példázatot a Máté 25-ből, majd így szólt:
„Isten mindegyik példázat szerint megítélt és elutasított némelyeket. Miért?
Mert mindegyikükben közös volt a fásultság és a passzivitás. Nem az volt a baj, amit tettek, hanem amit nem. Vagy Jézussal vagyunk, vagy ellene. Vagy gyűjtünk, vagy tékozlunk. Vagy építünk, vagy lerombolunk. Nincs középút. Isten azt kívánja tőlünk, keresztényektől, hogy vigasztaljuk Izraelt, és imádkozzunk érte.”
Azzal, hogy Izraelben élt a zsidók között, a mindennapi élet terhei és megpróbáltatásai közepette, Derek megmutatta, hogy bízik a prófétai Írásokban. A közbenjárást tekintette elsődleges feladatának: imádkoznia kellett azért, hogy Isten teljesítse be a Szavát, azaz elhozza az üdvösséget a Közel-Keletre, a zsidóknak, a muszlimoknak és a névleges keresztényeknek egyaránt.
 
forrás: derekprince.hu