Benjamin Berger harmadik előadása az Izrael Kongresszuson 2009.05.01-03. III. rész

Istennek van egy terve, nemcsak a sötétségnek. Istennek terve van. Az Úr azt mondja:
Enyém az ezüst és enyém az arany, azt mondja a Seregeknek Ura.

Nagyobb lészen e második háznak dicsõsége az elsõnél, azt mondja a Seregeknek Ura, és e helyen adok békességet, azt mondja a Seregeknek Ura.” (Aggeus 2,8-9) Ez Jeruzsálem ígérete, a békesség városáé. A békesség Tõle jön, és a békesség csak akkor fog eljönni, ha Jesua menyasszonya összenõ egységben. Nem ezeken az ökumenikus összejöveteleken, amelyek sok helyen vannak. Ez csak a fejekben van meg, nagyon elméleti, és látjuk, hogy nem sokat lép elõre. Nem errõl van szó. Arról van szó, hogy szívünkkel kapcsolódunk Istenhez, és arról, hogy ebben a szívbéli kapcsolatban felismerjük a testvéreinket, akik valóban Jézushoz tartoznak. Nem fontos, hogy honnan jönnek. A legkülönbözõbb felekezetekbõl jöhetnek. Nem ez a legfontosabb! Akkor sem, ha õk valamelyest mások, mint én vagyok. De felismerjük õket, mert Jézus él bennük. Mert õk tanítványok, ahogy ma reggel hallottuk.

Nem csak a megváltásról van szó, hanem a tanítványságról is. Arról van szó, hogy követjük az Urat, arról, hogy átformálódunk az Õ képére. Errõl van szó. Az evangelizáció nagyon fontos, de ez csak a kezdet. Sokkal tovább kell mennünk, ez egy életen át tartó folyamat. Amíg Isten életet ad nekünk ezen a földön.
Isten célhoz fog érni, és errõl olvasunk itt. Így értem ezt az Igét, mert ez az utolsó idõknek szóló Ige. Érdekes a prófétáknál, hogy gyakran prófétálnak a saját idejükre nézve, de észrevesszük, a prófécia továbbmegy. Van egy másik dimenziója. A prófécia bemegy egészen az utolsó idõkbe. Ezt olvassuk Zakariásnál, és Aggeusnál is.
A két próféta arra az idõre rendeltetett, amikor a zsidók visszatértek a fogságból, és szükségük volt ezekre a prófétákra, mert elvesztették a bátorságukat. Az ellenséges hatalmak olyan hatalmasak voltak, hogy õk egyszerûen elvesztették a bátorságukat, és Isten nekik adta ezeket a prófétákat, hogy új erõt és látomásokat adjanak számukra és hitet! Ezért épült fel a templom, és épült fel a fal a város körül. Ez egészen dicsõséges, és ezt várhatjuk mi is a mostani idõkben. Izraelben élek körülbelül harminchat éve, és sok mindent átéltem ebben az országban. Õszintén meg kell mondanom, hogy néhányszor elvesztettem a bátorságomat. Néhányszor teljesen hiábavalónak éreztem mindent. De soha nem hiábavaló, amit Istennel kapcsolatban teszünk. Akkor sem, ha így érezzük.

Isten az Õ kegyelmében, az Õ jóságában, hûségében, mindig azt mutatja nekem: ’Menj tovább. Én veled vagyok.’ Így nyerek újra bátorságot, és megyek tovább Vele az úton. Akkor is, ha pásztorként sok problémára rádöbbenek – tudjuk a sok nehézséget a gyülekezeten belül. Ennek ellenére bízom Istenben, nem arra nézek, ami ma általánosságban tapasztalható. Rá nézek, az Igéjére nézek, és várom a Szent Szellem sugallatait. Ez nagyon-nagyon fontos! Hogy ezen a talajon álljunk hívõként, és nem földi alapokon összezavart elmével. Mi is ezen a földön élünk, de Isten gyermekei vagyunk.
Ahogy testvérünk, Malcolm mondta, az Úr gyõzedelmeskedik, akkor is, ha hosszú utat kell bejárni, akkor is, ha ez egy fáradságos út.  Az Úr gyõztes Isten, eléri a célját. Ez egyáltalán nem kérdõjelezhetõ meg. Fontos, hogy mindig visszatekintsünk, és lássuk, hogy Jézus feltámadt a halálból! A kereszt nem a végcél volt, de neki át kellett mennie a kereszten, és aztán feltámadni. Mivel feltámadt, mivel gyõztes, mivel az Isten jobbján ül, meg kell lennie a bizonyosságunknak, hogy célhoz fog érni velünk, célhoz ér Izraellel. Ha a népemre nézek, arra, ami ott lejátszódik, akkor arra gondolhatnék, hogy ez lehetetlen. De Õ célhoz fog érni!
Az én népem azt fogja mondani: „Barauch haba beShem Adonai – Áldott, Aki az Úr nevében jõ.” Ezt fogjuk mondani, és Jézusra fogunk tekinteni. Rá fognak tekinteni, ami által megszületnek. Ahogy ez a Zakariás könyvének 12. fejezetében áll: „…keseregnek utána, amint keseregnek az elsõszülött után.” (Zak 12, 10c) Miért fognak keseregni?  Azért, mert ez a bûnbánat elkeseredése lesz. Izraelnek is bûnbánatot kel tartania, ezt meg kell értenünk. Beszélünk a nemzetekrõl, amelyeknek bûnbánatot kell tartani, de elsõsorban nekünk kell bûnbánatot tartani. Mert megvetették a Messiást, és mai napig megvetik. Ez nemzedékrõl nemzedékre így történt, ezért nekünk bûnbánatot kell tartani, és ez kesergést fog szülni. Az elkeseredés pedig tisztulást is fog hozni. Az Õ vére által tisztulunk majd meg, és fel fogjuk ismerni Õt. Rá függesztjük szemeinket, és látni fogjuk, hogy Õ a Messiás. Õ a Királyunk! Õ Isten Fia! Õ Isten a Fiúban, Aki hozzánk jött. Azt mondjuk majd Neki: ’Jöjj, jöjj, akarunk, Téged, szükségünk van Rád. Nélküled nem tudunk élni. Te vagy  a mi identitásunk! Nélküled egy hamis önazonosságban élünk, mert Te vagy az identitásunk.’ Ez el fog jönni.

Pál ezt már látta, és errõl beszél a Róma levél 11. fejezetében: „…micsoda lesz a felvételök hanemha élet a halálból?”(Róm 11, 15) Akkor is, ha bemegyünk az utolsó idõkbe, és  érezzük, hogy mélyen benne járunk a katasztrófákban, amelyek a világra jönnek. Úgy történik minden, ahogy a Jelenések könyvében olvassuk, ez félelmet kelthet bennünk. De ennek nem ez az értelme. Nem az, hogy mi félelemmel teljünk meg. Az az értelme, hogy a Bárányt kövessük oda, ahová Õ tart. Az az értelme, hogy amint Ábrahám, mi is készen álljunk egyszerûen az Urat választani mindenek felett. Akkor is, ha nem is értjük Õt. Fontos, hogy ezt megértsük. Hogyan tudjuk Istent teljesen megérteni? Õ olyan végtelenül hatalmas, és mi kicsik vagyunk. Akkor is, ha a gyermekei vagyunk, Õ végtelenül nagy. Ha az örökkévalóságban teljesen egyesülünk Vele, gondolom, hogy sokkal jobban meg fogjuk Õt érteni. De itt a földön bízunk Benne. Tudjuk, ki Õ. Tudjuk, hogy Õ az igaz, a szent, a jó, a szabadító, ezért követjük Õt. Úgy gondolom, hogy ez az, amit Isten nekünk adni akar. Ahogy ma reggel hallottuk, nagyon-nagyon súlyos dolgokról van szó. Hallottuk, hogy kétmillió keresztényrõl, akik az életüket adták Szudániában. A Jelenések könyvében olvassuk, hogy sok lélek áldozatul esik az Antikrisztus idejében. Tudom, hogy Izraelben a Messiás-hívõk azok, akiket a saját országunk lakói nem értenek, akiket talán árulónak tartanak. Õk is üldözni fognak minket. Már ma is ezt teszik, de ez még nem nagy erõkkel zajlik. Akkor is, ha ez már ma is erõteljes.

Nekünk az életünket kell adnunk, de van feltámadás a halálból. Van egy elsõ feltámadás, akik valóban gyõzelmet arattak. Van egy örök élet a mi Istenünkkel. És van egy dicsõséges végtelen jövõ, amit ma alig tudunk felfogni. Errõl van szó. Nem arról, amiben ma élünk. Ezt a gondolatot meg kell õriznünk a szívünkben. Hogy valóban hûséggel járjuk be az utunkat, és készek legyünk az életünkkel fizetni.
Mindezt nem könnyû szívvel mondom. Nekem is megvannak a magam félelmei. Én is visszahúzódó, félénk természetû vagyok. De megértettem, hogy errõl van szó. Azért imádkozom, hogy Isten egyszerûen adja meg, hogy az a készségem meglegyen, hogy Vele bejárjam az utat. Ez a menyasszony. Õ fog Vele uralkodni, és összeforrni elõször az ezer éves birodalomban. Hisz az ezer éves birodalom következik a földön, és utána jön egy idõszak, ahol egy új föld adatik, mondja az Írás. Hogy ez egy teljesen új föld lesz, vagy egy megújított föld, ezt nem tudjuk pontosan. De ahová a mennyei Jeruzsálem alászáll, ott az ég és a föld egyesül. És ez meglesz, amikor Jézus visszajön. Isten Fia testté lett, emberré lett. Az ég és a föld eggyé lett, elválaszthatatlanul Jesua HaMessiah személyében! Ez fog megtörténni legutoljára. Nekünk egy végtelenül nagy jövõnk van Vele.
Hív minket, hogy kövessük Õt a megaláztatásba, az úton, melyet Õ végigjárt, és járjuk be azt az utat, amit Õ is. Azzal az erõvel, amit Õ ad számunkra. A feltámadás erejével, és a készséggel, hogy azonosítsuk magunkat a halálával és a szenvedéseivel. Mindennél inkább errõl van szó. Isten meg szeretne benneteket gazdagon áldani.