Benjamin Berger harmadik előadása az Izrael Kongresszuson 2009.05.01-03. I. rész

Nagyon hálás vagyok azért, hogy ma itt tudok lenni. Mert ahogy néhányan tudják, volt októberben egy balesetem. Ha az ember ezt nevezheti így… Azt hiszem, hogy az ellenség meg akart ölni. Nagy károsodás volt az agyamban, bevérzés, de sok-sok hívõ imádkozott értem, és Isten csodát tett, hogy én ma itt állhassak.
Valóban nagyon-nagyon hálás vagyok ezért és tudom, hogy az csak Istennek köszönhetõ, hogy itt lehetek. Emlékszem, hogy mikor még egészen kicsi voltam, talán az ötvenes évek elején, jártam egy Tóra-iskolába New York-ban. Nagyon szegény iskola volt, sok gyerek volt olyan, mint én. Õk is Európából jöttek, és túlélték a Holokauszt rettenetes idõszakát. A tanárok is olyan rabbik voltak, akiknek többsége Lengyelországból jött, és átélték ezt az idõszakot. Összegyûjtöttek minket egy nagyobb terembe. Nem emlékszem pontosan, de azt hiszem, hogy egy zsinagóga volt. Két zászló volt ott, egy amerikai és egy izraeli. Amikor az izraeli zászló elõtt álltunk, a 137. zsoltárból kellett verseket elmondtunk.   „Ha elfelejtkezem rólad, Jeruzsálem felejtkezzék el rólam az én jobbkezem! Nyelvem ragadjon az ínyemhez, ha meg nem emlékezem rólad; ha nem Jeruzsálemet tekintem az én vígasságom fejének!” (137. zsoltár 5-6)Ezt kellett mindig elmondanunk az izraeli zászló elõtt. Izrael állam akkoriban még egészen fiatal volt.

E versek rávilágítanak arra, hogy a szív a zsidó nép. És a kapcsolat Jeruzsálemhez végsõ soron ahhoz kötõdik, hogy Dávid trónja Jeruzsálemben van, és hogy a Messiás ezen a trónon ül. Ezért nem akarjuk Jeruzsálemet elfelejteni, mert hatalmas jövõ elõtt áll. Ezért, amint ma már hallottuk, a harc egyre hevesebb lesz, ahogy egyre közelebb kerülünk ahhoz az idõhöz, amikor az Úr visszatér. Az antikrisztus is Jeruzsálembe fog jönni. Nagyon fontos, hogy helyes látásunk legyen errõl a városról, bibliai látásunk. Hogy megértsük, mirõl van szó, és mi Isten terve ezzel a várossal.
Ha a harc hevesebbé válik, akkor minket, Jézusban hívõ embereket, ne befolyásoljon az, amit a Tv-ben látunk, vagy amit a rádióban hallunk, vagy az újságban olvasunk, és ami majd egyre negatívabbá válik. Mert az emberek nem akarják felismerni, hogy Jeruzsálem nem azért Izrael fõvárosa, mert mi zsidók ezt így határoztuk meg, hanem mert Isten ezt határozta el. Ennek ez az alapja. Azért, hogy ezt jobban megértsük, nézzünk meg néhány Igehelyet. Mit jelent Istennek Jeruzsálem?
A Mózes elsõ könyvének 14. fejezetét nézzük. Ezek olyan versek, amelyeket mindannyian ismerünk. Néhány vers van csak itt, de sokat mondanak nekünk. Prófétikusan szólnak e város jelentõségérõl.
Onnan indulunk, hogy Ábrahám elment, hogy unokaöccsét, Lótot megmentse, és néhány emberrel legyõzte a királyokat. Ekkor történt meg a találkozás, amirõl így ír az Írás:
Melkhisédek pedig Sálem királya, kenyeret és bort hoza; õ pedig a Magasságos Istennek papja vala. És megáldá õt, és monda: Áldott legyen Ábrám a Magasságos Istentõl, ég és föld teremtõjétõl. Áldott a Magasságos Isten, a ki kezedbe adta ellenségeidet. És tizedet ada néki mindenbõl.” (I Móz. 14, 18-20)

Ha nem lenne a 110. zsoltár, akkor talán nem így tekintenék erre a rövid találkozásra. De van 110. zsoltárunk, amely prófétikusan szól a Messiásról, Aki pap Melkhisédek rendje szerint.
A zsidókhoz írt levélben is olyan sok minden áll Melkhisédekrõl, amibõl tudjuk, hogy Melkhisédek szerepének megértése számunkra egyedülállóan fontos. A Melkhisédek név azt jelenti: az Igazságosság Királya. Sálem héberül Jeruzsalem egyik neve, valószínûleg egy õsi neve. A jelentése nemcsak béke, ami a shalom szó, hanem tökéletesség. A tökéletesség városa. A tökéletesség csak Istentõl jöhet. Nincs tökéletesség, ami az emberektõl jönne. Isten a tökéletes, abból tudjuk, hogy ez az Õ városa, mert Sálemnek hívják. Melkhisédek király volt, és pap. Ezek azok a dolgok, amik a mai idõkben egyáltalán nem léteznek. Napjainkban vannak papok, és királyok. Ez két különbözõ tisztség. De itt egy személyben látjuk a két tisztséget egyesülni. Ábrahám találkozott vele, és valamiképpen Isten embereként rájött, hogy Melkhisédek egészen különleges Király. Melkhisédek kenyérrel, és borral ment elé, az Úrvacsora kellékeivel. Ebben a néhány versben is olyan sokat látunk. Látjuk a tökéletesség városát, látjuk az Igazságosság Királyát, a Királyt, aki a Magasságos Isten papja is volt. Látjuk, hogy valahogyan Ábrahámot felismerte, és Ábrahám Õt. És megáldotta Ábrahámot. Hozott neki kenyeret, és bort, egy szövetség jelképeit! Amit még ennek a résznek alapján nem érthetünk meg, csak az Újszövetségben kezdjük megérteni. Ez az elsõ kép, ami a Bibliában van errõl a városról. Látjuk, hogy ez a kép Isten városával kapcsolható össze és azzal, hogy Isten Király ebben a városban. Errõl van szó itt. Arról van szó, hogy ezért lesz az utolsó harc központja Jeruzsálem városa.
Késõbb látjuk, hogy Ábrahám a fiát megkapja, akire olyan sok évet várt. Egy fiút, aki csak Istenen keresztül jöhetett, nem természetes úton jött a világra. Majd Isten hirtelen azt mondja Ábrahámnak: Vedd ezt a fiút, aki annyira szeretsz, vedd õt, és áldozd fel õt Nekem.’ (I Móz. 22, 2)

Látjuk, hogy Ábrahám nem szól erre semmit. Amikor Isten azt mondja, hogy el akarja törölni Sodomát, és Gomorát, „alkudozás” zajlik Isten és Ábrahám között. ’Ha ennyi és ennyi igaz van a városban, akkor nem törlöd el a város?’ Lejjebb és lejjebb megy, amíg tíz igazig jut. Ezért van, hogy ha a zsidók összejönnek imádkozni, legalább tíznek ott kell lennie. Majd Isten megsemmisíti ezt a várost, Isten ítélete alá kerül.
De itt egy szó sincs. Ábrahám hallja, amit Isten mond, és elindul az úton. Isten azt mondja, ’Megmutatom neked, hova kell menned.’ Eljut a Mórija hegyére, és ott elõkészít mindent ahhoz, hogy feláldozza szeretett fiát. Már azon van, hogy lesújtson a késsel, és akkor jön az Úr angyala, Aki az Úr maga.
Az Írásban idõnként látjuk, hogy az Úr angyala nem Isten nevében beszél, hanem Úrként szól. Ezt látjuk ezen a helyen is, hogy az Úr angyala, mint Isten szól. Az mondja: ’Mivel ezt megtetted, mivel kész voltál a szeretett fiadat feláldozni, ezért megáldalak, és az ellenségeid nem fognak gyõzedelmeskedni feletted, te fogod legyõzni õket.’ (I Móz. 22, 16-17)

Ez az ígéret már kezdettõl fogva ott áll. Ezt is nagyon fontos látnunk, ha meg akarjuk érteni Jeruzsálem jelentõségét. Ábrahám itt rakta le az alapokat. Isten mindenek feletti szeretetének alapját, amellyel minden ígéreténél jobban szerette Istent. Õ Istent választotta. Az ígéret nagyon fontos volt számára, és Isten kötött vele egy szövetséget, de ennek ellenére Õ nem kételkedett. Egészen biztos, hogy nem értette, hogy mi történik itt. ’Isten megadta az ígéretet, odaadta a fiamat nekem, Isten kötött velem egy szövetséget!’ De õ kész volt az engedelmességre anélkül, hogy egészen értette volna. Kész volt, hogy feláldozza a fiát. Ezzel lerakta az alapokat ezen a hegyen Izrael számára, mert késõbb Salamon idején a templom pontosan ezen a helyen épült.
De én azt hiszem, hogy Isten minden gyermeke számára, akik Ábrahám gyermekei. Mert Ábrahám útja a mi utunk. Ez azt üzeni nekünk, hogy a mi Urunkat válasszuk minden más dolog felett. Az ígéretek fontosak, és Isten egy olyan Isten, akirõl tudjuk, hogy az ígéreteit teljesíti. De ennél is fontosabb – akkor is, ha nem értjük Õt -, hogy engedelmeskedve járjunk Vele az úton. Az Iránta érzett szeretetbõl, a Vele való kapcsolat miatt, nem kényszerbõl. Mert szeretjük, ismerjük Õt, mert bízunk Benne, és Vele megyünk az úton.

Az utolsó idõkben, amikor egyre többet és többet átélünk, látjuk, ahogy az ellenség Isten tervével harcol. Izraelben, Izrael ellen, a Gyülekezet ellen. Mindent meg fog tenni, mert tudja, hogy az õ ideje rövid. Nagyon-nagyon be van határolva. Mindent meg fog tenni, hogy pusztítson. Ahogy mondtam, ezt éltem át tavaly személyesen. Hirtelen jött, nem is tudom elmagyarázni, hogy sújtott le rám az ellenség, de megtette. Máig nem értem egészen, miért. De ez nem is olyan fontos.
……folytatás következik