Benjamin Berger első előadása az Izrael Kongresszuson 2009.05.01-03. III. rész

Ma Izraelben a gyülekezetnek megvan ez az elhívása. Mi készítjük elõ az utat. Hálásak vagyunk azért, hogy van Messiási gyülekezet, hogy növekszik, de felismerjük azt, hogy mi készítjük meg az utat egy sokkal nagyobb dolog számára, ami még meg fog történni Izraellel. Ha majd kinyílik az ég, ha egy nemzeti felismerés megy végbe, ha Izraelre kitöltetik a Szent Szellem, akkor Jesua HaMessiah-t (Jézus Krisztust) felismerik, ahogy ezt Zakariásnál olvassuk. (Zak 12, 10)
Akkor bûnbánat adatik, megbocsátás adatik, gyógyulás adatik. Akkor meglesz, amirõl már ma hallottunk, a halálból élet lesz. Nem csak ébredés, hanem élet a halálból. Ha Izrael a Messiását felismeri, és azt mondja: Baruch haba beSem Adonai. (Áldott, aki az Úr nevében jõ.) És Õt hívni fogják, és Õ visszajön a népéhez.

Amint azt ma már hallottuk, fontos, hogy megértsük, hogy Jézus a zsidó népbõl jött. Igen, õ Isten Fia, Õ Isten maga, aki testben jött el, de Õ ember volt. Õ zsidó volt. Ha legtöbben ellene is voltak e népbõl, ehhez a néphez tartozott. Õ sírt Jeruzsálem felett, mert szerette a népét. És még mindig szereti a népét. Ez az Õ népe, és milyen nagyszerû lesz, ha mi végre felismerjük, hogy ki Õ. Ha felismerjük, hogy mi a mi bûnünk. Nemcsak a nemzetek bûneit, hanem a mi saját bûnünket. Hogy mi nem fogadtuk el Õt. És sírás lesz, a bûnbánat könnyei, és megbocsátás adatik, és kibékül Izrael és a Messiás.
Ha az evangéliumot olvassuk, látjuk, hogy az örömhír fõ üzenete, amit Jézus hirdetett ki, az Isten Királysága. A példabeszédeinek többsége ezzel a Királysággal kapcsolatos. Azt olvassuk, hogy a feltámadás után negyven napig a tanítványaival volt, és tanította õket az Isten Királyságáról. Errõl van szó. Ma sokan az egyházban, ha errõl szólunk, hogy Isten Királysága még eljön, nem tudják megérteni, miért. Mert a helyettesítõ teológián keresztül a prófétáknál mindent allegorikusan olvastak. Azt mondják, hogy mindaz, ami a jövendõ Királysággal kapcsolatos, amit a próféták világosan láttak, az nem szó szerint értendõ. Ezt jelképesen kell érteni. Ezért mondta az egyház, hogy a Királyság kora az egyház kora. Ez nem így van. Biztos, hogy Isten kinyilatkoztatja bennünk, és általunk az Õ Királyságát. De amit a próféták láttak, hogy Isten, Jézus valóban Király, ezt még nem tapasztaltuk meg a történelemben. Ezt a bõséget még nem értük el. De ez el fog jönni. Olvassunk errõl a Jelenések könyvében. „A hetedik angyal is trombitála, és nagy szózatok lõnek a mennyben, amelyek ezt mondják vala: E világnak országai a mi Urunkéi és az õ Krisztusáéi lettek, aki örökkön örökké uralkodik.” (Jel 11, 15)
Az angol fordításban, és a héberben az áll, hogy „E világ birodalmai a mi Urunk birodalmává, és az Õ Krisztusáévá lettek.” Azt mondhatjuk, hogy eljön a vég e világ birodalmai számára. Isten gyülekezete, amely zsidókból, és a nemzetekbõl származókból áll, az utolsó idõk gyülekezete, amelyik nagy nyomorúságon keresztül megy. Néhányan azt gondolják, hogy mi el leszünk ragadtatva, és a zsidók pedig lenn maradnak, és nekik majd szenvedniük kell. Gyakran átéltem, hogy nevetünk ezen, de emlékszem, hogy amikor elkezdtem szolgálni a 90-es évek végén, akkor kedves keresztények mondták nekem: ’Mi el leszünk ragadtatva, talán ti is jöttök, mert már ti is Jézusban hisztek, de Izrael itt lenn fog maradni. Izrael Isten népe test szerint, mi a szellemi népe vagyunk.’ Ez a gondolkozás teljesen Biblia ellenes. Mert Jézus testben jelent meg, de a szellemi és testi benne egyesült. Õ ember volt, Isten Fia és Isten. A kettõ eggyé lett. Ehhez fûzõdik a Messiási zsidóság és a gyülekezet a nemzetekbõl, ezek eggyé lettek. Isten elõtt mi ugyanolyanok vagyunk. Õ nem szeret engem jobban, mint ahogy benneteket szeret. Mindannyiunkért meghalt a kereszten. Izraelnek van egy különleges elhívása. De az elhívás nem jelenti azt, hogy minket jobban szeret, mint a többieket. Nekünk van egy különleges helyünk Isten szívében, ez igaz, de Jézus mindannyiunkért egyformán meghalt. Csodálatos az, hogy ezt megérthetjük.
Isten minket össze akar kapcsolni, hogy egységet alkossunk. Ez a mennyasszony. Jézus vár az Õ egyetlen mennyasszonyára, amelyik zsidókból, és nemzetekbõl áll, ami valóban eggyé lesz.

Nekünk megvan az a kiváltságunk, hogy kijelentsük: ez nem csupán egy tanítás, hanem ez valóság, ez már egy valóság. Van a Messiási zsidóság, és vannak a nemzetekbõl megtértek közül olyanok, akik értik, mit tervez Isten. De Isten akarja, hogy mélyebben ragadjuk meg ezt. Isten azt akarja, hogy ez ne csak egy téma legyen a többi között. Isten azt akarja, hogy megértsük, hogy ez egészen központi jelentõségû. A végkifejlet csak úgy tud bekövetkezni, ha mi ezt felfogjuk, és ha éljük. Mindig arról van szó, amit megélünk, nem arról, amit megértünk. Hogyan éljük meg? Valóság ez az életemben? Megvan ennek az elsõbbsége az életemben? Ez ezért nagyon fontos. Ha az Õ szívével érzünk, ha felfogjuk azt, mi van Jesua (Jézus) szívében, akkor át akarjuk élni azt, amit Õ átélt. Ha Õ ezt a népet szereti, és ha Neki szüksége van a nemzetekbõl álló gyülekezetre, ehhez a szellemi születésre, aminek végbe kell mennie Izraelben, akkor létezik egy hatalmas elhívás a nemzetekbõl álló gyülekezet számára. Az idõ megérett erre. Ez nem valami távoli dolog, ez a jelennek szól. Most van az idõ.
Talán valamennyire érezzük, és beszéltem ma már errõl, hogy az antiszemitizmus növekszik. Ma új formában jelentkezik. Korábban közvetlenül nyilvánult meg, ma anticionizmusnak nevezik. ’Nem akarunk szemet hunyni minden felett, amit Izrael tesz.’ – mondják sokan. Mi egy bûnös nép vagyunk, de mi az isteni nézõpontot akarjuk megszerezni. A látást, ami Istennek van az Õ népe számára. Ez nagyon-nagyon fontos, hogy birtokában legyünk ennek a látásnak, és megõrizzük. Hogy ez a szívünkben növekedjen.
Valóban viseljük ezt a terhet, hogy Isten célhoz érjen velünk, mindannyiunkkal. Viseljük ezt a terhet? Van-e hitünk a tekintetben, hogy egy olyan Istenünk van, aki célhoz ér velünk. A megváltás, amely Jesuával kezdõdött el, olyan nagy, hogy minket teljesen meg tud és akar változtatni, és átformálni. Ilyen nagy a megváltás, amit elfogadtunk. Akkor is, ha ma sok nehézségbe ütközünk, és annak ellenére is, ami ma tapasztalható a gyülekezetben. Ismerjük könyvekbõl nagy ébredések történetét, de ami az utolsó idõkben megtörténik, az sokkal nagyobb lesz. Olvasunk a tényrõl, hogy embereket, akik valaha nagyon távol voltak Istentõl, egyszer csak megragad Isten Szelleme, egyszerre térdre hullanak, és bûnbánatot tartanak, és Isten gyermekeivé lesznek. Ez Isten ereje, a Szent Szellem ereje. Ez az erõ rendelkezésre áll, Isten rendelkezik vele. Mi ezt még nem láttuk, de a történelem folyamán kisebb méretekben megtörtént. Olvashatunk errõl. És a világ néhány pontján napjainkban nagy dolgok történnek. De mindenek között a legnagyobb fog megtörténni, amirõl ma hallottunk. Ha Izrael élõ hitre jut Jézusban. Mert ez a kibékülés lesz Isten és az Õ népe között. Isten a népet, amelyet Õ kizárt, most vissza akarja hozni.
Jézus bement szamáron Jeruzsálembe, mint Dávid családjából származó Király. Ez a trón Rá vár. Ez a trón az, amit Gábriel arkangyal Máriának megígért, hogy a Fiáé lesz. Õ fogja örökölni a trónt atyjától, Dávid királytól. Dávid trónja pedig a földön van. És a zsidó nép is hiszi, hogy a Messiás Dávid trónján fog ülni. Mert Õ Júda oroszlánja. Jézus mondja nekünk, és az Írás is mondja, hogy Õ Dávid családjából származik. Dávid trónjára fog ülni, ha visszajön. És uralkodni fog ezen a trónon, és az uralma ez egész földet átfogja.
Õ egyedül lesz Király, és minden térd meghajol, és minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus az Úr. (Fil 2, 10-11) És Izrael betölti az isteni elhívását, ha megtér. Láttuk már a kezdetet. Ezért kellene nekünk nagyon-nagyon imádkozni, hogy a nemzeti újjászületés hamarosan végbe menjen. Emlékeznünk kell arra, hogy az újszövetség, amiben élünk, Júda házával, és Izraellel köttetett meg. Isten a szövetségeit mindig egy néppel kötötte. Mi, Messiási zsidók egy hányad vagyunk, de a szövetség az egész néppel köttetett. Ennek még meg kell valósulnia. Milyen fontos, hogy eljussunk ehhez a valódi Isteni nézõponthoz! Milyen fontos, hogy megértsük ezeket a dolgokat! Milyen fontos, hogy ilyen módon éljünk Isten elõtt! Nemcsak valami érdekeset hallottunk, aztán minden megy tovább, ahogy eddig. Isten valami újat akar teremteni. Ad nekünk egy óriási elhívást. Mit fogunk tenni? Ez a kérdés.
A kihívás Istentõl jön, és Õ vár ránk, és ezért vagyok olyan boldog e konferencia miatt. Mert ez nemcsak egy jó kis Izrael konferencia, hanem Istennek van egy terve. Istennek van valami a szívében. Azt akarja, hogy valami új történjen. Amivel áldást akar adni (Ausztria számára). Ha csak egy kis mag van, amelyik valóban hû, az olyanná lehet, mint a kovász a tésztában, és hatással lehet az egész népre. Ez a hatalmas dolog. Istennek nincs szüksége a nagy számokra a kezdethez. Ha néhányan megtalálják, akik hûségesek, és akik valóban megadják a Neki méltó helyet, és Õt szeretik mindenek felett, akkor beteljesíti a tervét rajtunk keresztül. Ez egy kiváltság, amit Isten ad. Egy hatalmas kiváltság. E dolgoknak mélyen belénk kell ivódnia, hogy ezt zengeni tudjuk, hogy ez valóban igaz legyen az életünkben. Akkor csodákat fogunk átélni, akkor is, ha egyre nagyobb sötétség borul a világra, mert ez meglesz. Ha Isten ítélete lesújt a világra. De Isten meg akar minket gyógyítani, vezetni akar, és célhoz akar érni velünk. Úgy gondolom, hogy fontos, hogy elkezdjünk ma este ezekért dologért imádkozni. Hogy egyfajta választ adjunk a mi Urunknak. És felismerjük, hogy Õ köztünk van, és nagyon komolyan vesz minket. Nekünk is komolyan kell vennünk Õt. Ámen