Benjamin Berger első előadása az Izrael Kongresszuson 2009.05.01-03. II. rész

Ha visszatekintünk Ádámra, õ számûzetésbe ment. Isten most egy néppel akar útnak indulni. Azelõtt nem neveztek semmilyen népet Isten népeként. Ez itt a kezdet. Isten népének történetét számûzetéssel kezdi. Izrael mint nép története szolgasággal kezdõdik el Egyiptomban. Amire Jákob lemegy, addigra Izrael már egy nagy család volt, de még nem nép. Egyiptomban sokasodtak, és váltak néppé a szolgaságban, számûzetésben. Fontos, hogy ezzel tisztában legyünk, mert Ádám számûzetésbe ment, és Izrael története számûzetésben kezdõdik, és utána vezeti ki Isten népét az ígéret földjére. Ez megint az Éden kertjére emlékeztet minket. Isten mondja Mózes könyvében: ’Minden el van készítve ebben az országban, nem kell házakat építenetek, vagy fát ültetnetek. Ez már mind ott van. Nektek adom azt a földet.’ Tehát Isten kivezeti õket, és visszaviszi õket ebbe az országba. Amint mondtuk, az Õ szándéka Izraellel, hogy egy teokrácia (papok királysága) legyen. Hogy Õ a király Izraelben, és Izrael felett, és Izraelen keresztül legyen a birodalma kinyilatkoztatva. Ha a nép engedelmesen Hozzá ment volna, nyilvánvalóvá lett volna az Õ országa. Izraelben. Az õ célja nem csak Izrael volt, ezt látjuk. Az Õ célja mindig az egész emberiség. De õ ezt az egy népet ( a “szelíd olajfába” beoltott nemzetekbõl való hívökkel együtt; szerk.megj. )akarja felhasználni, hogy áldássá legyenek az egész emberiségnek.

Ez az igazság. Ezt az igazságot nem változtathatjuk meg. Akkor sem, ha olyan sok híresztelés kel szárnyra, ha olyan nagy az antiszemitizmus. Ez az igazság maradandó igazság, mert Istentõl jött. Nem emberek alkották meg, és amint ma már hallottuk, nem is Izrael alkotta meg ezt az igazságot. Isten választotta ki Izraelt, és Izrael egy problematikus nép, és az is volt. De Isten miatt szenved. És mi mind problematikusak vagyunk, nemcsak Izrael. Ezért ha Izraelre nézünk, nem szabad mutogatunk rá, ahogy azt hallottuk is, hanem el kell ismerünk, hogy Izrael egy tükör számunkra, az egész emberiség számára. És ez is hiba volt a kereszténységben, hogy azt mondta: ’A zsidók az okai mindennek. Nem mi. Õk a hibásak.’
Ha az ember valami ilyesmit mond, és valóban komolyan mondja, hogy a megváltás csak nekik szükséges, mert õk az egyetlen bûnösök, és számunkra nem, mert mi vétlenek vagyunk, akkor nincs számára megváltás, mert neki nincs is szüksége a megváltásra. Lássuk be, hogy mennyire ostoba ez a gondolat. De mégis ez volt a látás az egyházban, és ez megjelent a teológiában is. De Isten szereti ezt a népet, és mivel megkötötte a szövetséget Ábrahámmal, tartja a szavát. Õ olyan Isten, aki tartja a szavát. Nem mondja, hogy sajnálom, hogy ezt a szövetséget megkötöttem, de most véget vetek neki. Nem ez Isten természete. Isten természete az, hogy hû. Az Õ természete az, hogy Õ az igaz szeretet, és még ha nagyon meg is sértjük, továbbhalad velünk. Vár ránk, hogy visszatérjünk hozzá, hogy elismerjük, hogy bûnösök vagyunk, hogy a megbocsátást el tudjuk fogadni.
Tehát az Isten Királyságáról, és Isten országáról van szó. Ez Izrael titkától elválaszthatatlan.  Ma annyi rosszat hallunk Izraelrõl: hogy két állam kellene, egy palesztin állam, és egy izraeli állam. Ez mind emberi gondolkodás, teljesen fonák, nem bibliai, és nem is lesz az. Ha csak egy kicsit megértünk valamit az iszlám tanaiból, akkor tudjuk, hogy az iszlám egyáltalán nem tudja elviselni, hogy zsidó állam létezik. Nem tudja elviselni, számára ez ellentmondás. Meg kell értenünk, hogy egyfajta szellemi harcban állunk. Ez a harc végigvonult az egész történelmen, és az ellenség tudja, hogy itt Isten országáról van szó. Tudja, hogy Jézus Krisztus uralmáról van szó ezen a földön az Õ népével, a zsidókkal, és a nemzetekbõl származókkal. Mindent meg fog tenni, hogy ezt a tervet megakadályozza, vagy teljesen megsemmisítse. De ez nem lehetséges. Nekünk, hívõknek ébereknek kell lennünk, hogy egy harcban állunk, amely történelem elején kezdõdött és most is folytatódik.
Ha Dániel könyvét elolvassuk, akkor látjuk, hogy Dániel egész könyve e föld birodalmairól szól, és Isten eljövendõ birodalmáról. Ebbõl adódik ez a heves harc. Ha Dániel könyvének elejét felütjük, és elolvassuk a Nabukodonozor álmát, amit kapott, akkor felismerjük, hogy mirõl van szó. A Dániel könyvében elmondja Dániel a királynak, hogy mit álmodott. Mert a király senkinek sem akarta elmesélni, hogy mit álmodott, hanem azt akarta, hogy a bölcsei meséljék el neki. Õk ezt nem tudták megtenni, de Dániel imádkozott, és Isten kinyilatkoztatta számára, hogy mit álmodott a király. Ez az álom vége:
„Nézed vala, amíg egy kõ leszakada kéz érintése nélkül, és letöré azt az állóképet vas- és cseréplábairól, és darabokra zúzá azokat. Akkor egygyé zúzódék a vas, cserép, réz, ezüst és arany, és lõnek mint a nyári szérûn a polyva, és felkapá azokat a szél, és helyöket sem találák azoknak. Az a kõ pedig, amely leüté az állóképet nagy hegygyé lõn, és betölté az egész földet.” (Dán 2, 34, 35) „És azoknak a királyoknak idejében támaszt az egek Istene birodalmat, mely soha örökké meg nem romol, és ez a birodalom más népre nem száll át hanem szétzúzza és elrontja mindazokat a birodalmakat, maga pedig megáll örökké.” (Dán. 2, 44)

Tehát Nabukodonozor álmodott, és látta a nagy állóképet, amelynek feje aranyból volt. A bálvány szimbolizálja azokat a birodalmakat, amelyek jönni fognak. Babilonnal kezdõdött. És egyszer csak jön egy egészen egyszerû kõ, mely kéz érintése nélkül szakad le, és összedönti ezt az állóképet a lábaival együtt, és az egész széthullik, és el lesz fújva, mintha ott se lett volna. Ez az álom egy látomás arról, hogy mi Isten terve ezen a világon. E világ minden birodalmai ma vannak, és holnapra már nincsenek, mert semmilyen isteni lényegük nincs. Látjuk ma az egész gazdaság összeomlását. Egyszerre a bankok tönkre mennek, és egyszer csak világszerte érezzük ezt. Mert van egy seb világon, és rendkívül kritikus helyzetben vagyunk. És még aggasztóbbá válik majd a helyzet, mert ez Isten ítélete amiatt, hogy az emberek nem rá néztek, és nem rá néznek. Azt gondolták, ’a lényeg, hogy a pénzünk ott van a bankokban, az üzleteinkben és így tovább.’ És hirtelen, nagyon-nagyon gyorsan az egész tönkremegy. Isten meg akarja mutatni, hogy ha az emberek valóban nem adnak neki helyet, akkor minden, amit felépítettünk Isten nélkül, össze fog omolni. El fog pusztulni. Nagyon fontos, hogy ezt átlássuk, és hogy tudjuk, hol tartunk. Mert mi valósággal az utolsó idõkben élünk, és nemcsak az utolsó idõkben. Ahogy azt sok teológus mondja, az utolsó idõk Jézus Krisztussal kezdõdtek, és ez igaz, de mi az utolsó idõk végén élünk. Nem akarunk azon töprengeni, hogy hány év van még vissza, ez nem a mi dolgunk, ha ez számunkra még nem lett kinyilatkoztatva. De fontos, hogy felismerjük, hogy az utolsó idõk végén élünk. Ha megnézzük, mi történik napjainkban, erkölcsileg tönkremegy a társadalom. Látjuk, ami az egyházakban történik. Látjuk, mi zajlik sok teológiai iskolában, hogy õk már nem hisznek a szûztõl születésben, abban, hogy Jézus bûn nélküli volt, hogy nem hisznek Jézus Istenségében. Elhiszik, hogy Jézust keresztre feszítették, de kétkednek abban, hogy valóban feltámadt. És hogy felment az égbe, azt sokan már egyáltalán nem hiszik, és nem hiszik, hogy a mi vallásunk az egyetlen út. Azt mondják, ez túl szûk. Különbözõ utak vannak Istenhez, és mindegyiket tiszteletben kell tartanunk. De számunkra nem az a kérdés, hogy a másik vallást tiszteletben tartjuk-e. Számunkra az igazság kérdésérõl van szó. És az igazság az, hogy egy megváltás van. Az igazság az, hogy csak egy Név adatott az emberiségnek akár a zsidóknak, akár a nemzetekbõl származóknak. Ez a név Jézus Krisztus. Ez az, amire ma már sok egyházban azt mondják, hogy nekik nem tetszik, hogy Jézus az egyetlen út. Úgy gondolják, hogy mi szûklátókörûek vagyunk, fundamentalisták vagyunk, és így tovább. Ez nem tetszik nekik.
Izrael valóban Isten csodája. Isten hatalmas csodája, ha egy zsidó megtér. Minden embernél Isten hatalmas csodája ez, de nálunk pillanatnyilag ez még nagyobb csoda. Mert nálunk sokkal kevesebben vannak a megtértek, és mindenkiért hálásak vagyunk. És hálásak vagyunk, hogy a gyülekezet lassan növekedik. Fel kell ismernünk, hogy amit ma látunk, az egyszerûen egy elõkészülete annak, ami be fog következni. Látjuk, amikor az evangéliumot olvassuk, hogy Bemerítõ János a népet felkészítette. Elõkészítette az Õ elsõ eljövetelére.
………..folytatás következik