„Wittenberg 2017.” kezdeményezés

judensauAlulírott magyar keresztények csatlakoztunk a „Wittenberg 2017.” elnevezésű kezdeményezéshez, mely a reformáció 500. évfordulójára szeretné elérni, hogy a „judensau”-nak nevezett gyűlölködő és antiszemita jelképek kerüljenek le azokról a németországi protestáns templomokról, amiken megtalálhatók, mert úgy gondoljuk, hogy e jelképek jelenlétén túl a mögötte meghúzódó teológiai gondolkodásnak is máig tartó hatása van.

Szinte hihetetlen, hogy a Holokauszt utáni Németországban egy ilyen jel egy evangélikus templom, ráadásul Luther templomának falán ottmaradhasson. Joela Krüger, a darmstadti Evangéliumi Mária-Nővériség vezetője és Richard Harvey messiási zsidó teológus nyomán, a Wittenberg 2017 kezdeményezés keretében egy aláírásgyűjtéssel egybekötött petíciót indult e fertő és sötét ábrázolás eltávolítására.

Ez egy olyan ábrázolás, amit 1305-ben helyeztek el a wittenbergi Városi Templom falának felső részén, de Németország 25 más templomának falán, magánházakon is megtalálható megalázó és szennyes bélyeg. Egy anyadisznót ábrázol (a zsidóság számára tiltott állatot). Ez az anyakoca „kicsinyeket szoptat”, de ezek a kicsinyek ezen a gúnyrajzon zsidók, akik a tejét szopják. Az állat hátuljánál egy rabbi áll, aki farkát felemelve kutatja az állatot. A felette lévő felirat egy héber szöveg: Shem Hamephoris – a Kimondhatatlan Név” felirat eltorzítása.

A kampányfelhívás szövege a következő:

A németországi Wittenberg városában a Városi Templom (Stadkirche) falán mind a mai napig található egy úgynevezett „zsidódisznó” elnevezésű „szobor” 1305-ből. Ez az a templom, ahol Martin Luther prédikált. Egy rabbit ábrázol, aki egy disznó farka alá néz, más zsidók (gyerekek) pedig a tejét isszák. A feliraton ez olvasható: “Rabini Shem hamphoras,” egy értelmetlen szöveg, ami valószínűleg az eredeti “shem ha-meforash” héber szöveg meghamisítása: (“I-ten kimondott neve). Ez a „szobor” egy a sok közül, ami Németországban még mindig sok helyen megtalálható.

A „Vom Schem Hamphoras” (1543) című művében Luther kommentálja a wittenbergi „judensau” szobrot, egyetértve annak antiszemitizmusával, sőt még meg is toldva azzal, hogy a Talmudot a disznó belébe helyezi. Idézet Luthertől:

„Itt, a templomon Wittenbergben van egy kőbe vésett disznó. Alatta fiatal disznók és zsidók vannak, és szopják tejét. A disznó mögött egy rabbi van, egészen ráhajol a disznóra, felemeli jobb lábát és odamered a farka alá, a Talmudját nézi, mintha aprólékos pontossággal valami különlegeset olvasna, bizonyára onnan szedik ezt a Shemhamphoras-ukat.” – írja Luther.

Ez a szobor a mai napig folyamatosan és szándékosan gyalázza a zsidó népet és a zsidó hitet. El kell onnan távolítani, és úgy elhelyezni, hogy a szoborban kifejezett gonosz szándék teljes leleplezésre kerüljön. Másképpen a zsidó nép továbbra is ki van téve e förtelmes képből származó antiszemita erőnek, és a kereszténységgel kapcsolatos legsúlyosabb félelmeik igaznak minősülnek. Ha a keresztény egyház őszinte bűnbánatot gyakorol ilyen képek és tartalmuk felett, ezeket a gyalázkodó képeket el kell mozdítani a helyükről.

A szobor nem kizárólag a zsidó népet sérti, hanem minden jóérzésű embert is, a közszemérmet is, hogy emberi alakok állati emlőt szopnak, vagy kezüket a farához teszik. Ezt egy „keresztény istentiszteleti helyre” tenni pedig elképesztő (Isten-káromlás). Egy istentiszteleti helynek méltóságot és önfegyelmet kellene tükröznie, nem obszcenitást és sokkoló antiszemita képeket.

2017-ben lesz 500 éve, hogy Luther útjára indította a protestáns reformációt, ezért nem tűr halasztást, hogy eltávolítsák ezt a szobrot a templomáról. Olyan képet kell a helyére tenni, ami tiszteletet fejez ki Izrael Istene iránt, a zsidó nép iránt. Egy olyan képet kell a helyére tenni, ami méltóságot ad a keresztény Isten-tiszteletnek, ahelyett, hogy ott maradjon egy szobor, ami obszcén, sértő, gyalázkodó, vérlázító, megalázó, antiszemita és pusztító.

A petíció a következő internetes oldalon írható alá: https://www.change.org/p/remove-the-wittenberg-judensau

A témáról magyar nyelven az alábbi kiadványok adnak részletes történeti háttérismertetést a domborművek illusztrációjával:

  • Joshua Trachtenberg Az ördög és a zsidók Attraktor Máriabesnyő 2014
  • Üdvtörténetté hazudott gyűlölet (Az antijudaizmus teológiája). In: Gábor György Múltba zárt jelen avagy a történelem hermeneutikája L’Harmattan Budapest 2016

A „Wittenberg 2017.” kezdeményezés története

A kezdeményezés 2000-ben indult katolikusok és protestánsok részvételével, mert úgy látták, hogy együtt, imádságban, böjtben és bűnbánatban szükséges a reformáció 500. évfordulójára felkészülni, illetve az összegyülekezni Wittenberg városában, amikor a bűnbánat légkörében imádkoznak Jézus követőinek egységéért. Az ezt követő 12 év során a kezdeményező egyházak tagjain túl anglikánok, evangélikusok, metodisták, evangéliumi keresztények és messiáshívő zsidók (közülük többen a Holokauszt áldozatainak leszármazottai) is csatlakoztak a mára már mozgalommá nőtt kezdeményezéshez.

A mozgalom 2012-ben rendezte meg az első találkozóját a németországi Ottmaring-ben, római katolikusok (pl. Franziskus Eisenbach, Mainz korábbi segédpüspöke), evangélikus németek (Joela Krüger nővér, a darmstadti Evangéliumi Mária-Nővériség vezetője), más protestáns felekezetek, sőt a csatlakozott messiáshívő zsidó közösségek vezetői részvételével.

A második találkozó 2013 októberében volt Volkenroda-ban, a németországi protestáns Jezus brudershaft házában, mert ezt találták a legmegfelelőbb helynek a lutheránus németek bűnbánatának kifejezése számára. A bűnbánatnak két fő témája volt az antiszemitizmus és a Türingiában leginkább észlelhető hitetlenség, ateizmus és agnoszticizmus volt. Ezen a találkozón is számos felekezet képviselője vett részt. A Jézus-hívő zsidók jelenléte különösen fontos volt, mert nekik személyesen lehetett megvallani azt a német tendenciát, amivel rejtegetni akarja az egyház Jézus zsidó voltát.

2014 októberében az olaszországi Trentoban, az 1545-ös tridenti zsinat helyszínén találkoztak, mert ez a zsinat volt az egyház válasz a reformációra. Ezen az alkalommal katolikus helyszínen gyülekeztek össze, a találkozót áldásával üdvözölte Christoph Schönborn, Ausztria bíborosa, Trento érseke és a város polgármestere is. A találkozó legfontosabb megszólalója az osztrák Verena Lang volt, aki történelmi áttekintést adott a katolikus egyházban uralkodó erkölcsi romlásról, ami a reformációt megelőzte, ide értve egyes pápák és egyházi vezetők romlottságát. Katolikusként elismerte, Luther Istentől küldött próféta volt, aki felemelte hangját ezen állapotok ellen. Franziskus Eisenbach, Mainz korábbi segédpüspöke elődje, Albrecht mainzi püspök utódjaként azért kért bocsánatot, hogy elődje nem hallotta meg Luther prófétai szavát és bezárta a megújulás elől a katolikus egyházat.

2015 októberében Rómában tartott találkozót a Wittenberg 2017 kezdeményezés. A korábbi alkalmakhoz hasonlóan messiási zsidók, katolikusok, reformátusok, anglikánok, metodisták és más felekezetek is részt képviseltették magukat. Az előadások Róma és Jeruzsálem kérdése köré fonódtak. Joela Krüger nővér beszédében protestánsként azonosult Róma bűnével, amivel a zsidó népet megvetette. Az egyik központi imádság annál a Titusz diadalívnél történt, ami a Menóra elhurcolását ábrázolja. Imádkoztak a katakombákban, ahol katolikus és protestáns lelkészek megmosták egymás lábát a szakadás feletti bűnbánat és az egység jeleként. A közösség bűnbánatban imádkozott a Szent Péter bazilikában és a lateráni katedrálisban. Ezen az alkalmon a német arisztokrácia bűnbánatának hangja is hallható volt.

2016 júniusában Wittenbergben találkozott a csoport. Különleges egységben tudtak találkozni Messiási zsidók Izraelből, római katolikusok és protestánsok. Míg a korábbi alkalmak erősebben fókuszáltak a katolikus életének azon sötét területeire, amik szükségképpen vezettek a reformációhoz, ez az alkalom inkább koncentrált „a lutheri reformáció fényére és árnyaira”. Számos német képviselő mellett voltak lengyelek, osztrákok, izraeliek, ugandaiak, amerikaiak, hollandok és argentinok a résztvevők között. Peter Hocken, katolikus pap, teológus és történész nagy erejű beszédet mondott, amiben arra hívta a hallgatókat, hogy a katolikus egyháznak tiszta szívből együtt kell örülni a protestánsokkal abban, amit a Isten Szelleme a reformáció által végzett, de nagyon fontos, hogy a mában is fedezzük fel, hogy mit cselekszik Isten Szelleme ma! Ezek után került sor a „judensau” témára, a Wittenberghez is köthető, az európai kereszténység szégyentörténetének egy kézzelfogható bizonyítéka kapcsán, melyből született a fenti kezdeményezés.

A kezdeményezés hátterének leírása a http://www.wittenberg2017.us/ oldalon szereplő információk és személyes tapasztalatainkon alapul. Az angol szöveget fordította Simonyi Andrea.

Budapest, 2016. július 27.

Wintermantel Balázs és Simonyi Andrea