Széder est – az utolsó vacsora 3. rész

Van az utolsó vacsora leírásában két Ige, amelyek azt mutatják, a pészahnak még be kell teljesednie. A Messiás e szavainak jelentõsége is a Széder este lefolyásának ismeretében körvonalazható jobban. „Akkor így szólt hozzájuk: „Nagy volt bennem a vágy arra, hogy mielõtt szenvednék, ezt a pászkát elköltsem veletek. Mert azt mondom nektek, hogy többé nem eszem abból, amíg az az Isten királyságában el nem jut a teljességre.” Azután a poharat fogta meg, és hálát adván így szólt: „Vegyétek ezt és osszátok el egymás között. Azt mondom ugyanis nektek, hogy mostantól fogva nem iszom a szõlõtõkének gyümölcsébõl addig, amíg az Istennek királysága el nem jõ.” (Lk.. 22, 15-18 – Csia) Jesua (Jézus) szavai szerint be kell teljesülnie a pészahnak, el kell jutnia a teljességre. A szinoptikus evangéliumok mindegyikében szól Jesua (Jézus) arról, hogy csak akkor iszik majd a szõlõ gyümölcsébõl, ha az Istennek királysága, Atyja országa eljön. Jesua (Jézus) csak ott akar inni a szõlõ gyümölcsébõl a tanítványaival. „…nem fogok inni addig a napig, melyen majd veletek együtt annak új termésébõl fogok inni Atyám királyságában.” (Mt. 26, 27b – Csia)

Jesuának (Jézusnak) e kijelentése a negyedik/ötödik pohárhoz kapcsolható. A messiási mozgalom Széder estéin a negyedik vagy az ötödik poharat azonosítják azzal a kehellyel, amit a Messiás nem ivott ki. Isten Igéjébõl nem olvasható ki, melyik volt ez a ki nem ivott kehely. (10)      A zsidó hagyomány ugyanis említ egy ötödik poharat is. Ez Illés pohara, amelyet nem isznak ki a vacsora alatt. A hagyomány szerint Illés, a Messiás elõhírnöke, és eljövetele a számûzöttek visszatérését és az ország, a királyság helyreállítását hozza el.
A négy pohárra a II. Mózes 6, 6-7-ben szereplõ ígéreteket vonatkoztatják. (11) A rabbinikus hagyomány szerint az ötödik pohár a fenti Igéket követõ ígéretet testesíti meg: “És beviszlek (héveti) titeket abba az országba, amelyre felemeltem kezemet…” (II. Móz. 6, 8 – Hertz) A Széder estén nem isszák ki ezt a poharat, de Illésre várakozásul kinyitják az ajtót, hogy jöjjön…
E negyedik (ötödik) pohárban fejezhette ki Jesua (Jézus) is, hogy eljön majd a várva várt idõ. Eljön Isten királysága, az Atya királysága. Eljön az az idõ, amire az apostolok vágyakoztak: „Uram, a mai idõben állítod-e helyre Izráelnek a királyságot?” (Csel. 1, 6 – Csia). Lesz egy olyan beteljesült végsõ pészah, ahol Isten királysága eljut a teljességre, és ott majd a Messiás újra elfogyasztja pászkabárányt, és iszik tanítványaival a szõlõ gyümölcsébõl. Jesua (Jézus) szavai és cselekedetei szerint az Atya elkezdett egy szabadítást a földön a pészah ünnepében. Ezt a Messiásban terjesztette ki, tette mindenki számára megváltássá. De a pészah még nem teljesült be. A keresztények által ünnepelt húsvét az Egyiptomból való megszabadulás megerõsített, kiteljesedett ünnepe, ami azonban még mindig nem hordozza a teljességet. A kereszténység a húsvét kapcsán általában nem várja a beteljesedést, nem érzi ennek a szükségét és súlyát. Pedig ez az ünnep a zsidóknak adott pészahban született, és az Atya a pészahban is akarja teljessé tenni Isten királyságában.
Egyedül a János evangéliuma szól arról, hogy Jesua (Jézus) megmosta a tanítványok lábait. Lukács pedig arról számol be, hogy a tanítványok közt az utolsó vacsorán versengés támadt. „Támada pedig köztük versengés is, hogy ki tekinthetõ köztük nagyobbnak.” (Lk. 22, 24 – Károli) A Messiás jól ismerte a tanítványai szívét, és elképzelhetõ, hogy az volt a válasza, hogy levette felsõruháját, vette a törülközõt, és elkezdte mosni a tanítványok lábait. A kelet-európai ortodox zsidók ma is gyakorolják ezt a szokást. A legfiatalabb szolgálólány a családban a szeretet kinyilvánításaként megmossa a családtagok lábait. Jesua (Jézus) ezt a szolgai szerepet veszi magára, amikor a tanítványai szívében még mindig az a kérdés, hogy „…ki tekinthetõ köztük nagyobbnak.” A megfeszítés és a megveretés óráit nem számítva, talán itt emelkedik Jesua (Jézus) alázata a legmagasabbra az övéivel szemben. „…hanem a ki legnagyobb köztetek, olyan legyen, mint a ki legkisebb; és a ki fõ, mint a ki szolgál.” (Lk. 22, 26b – Károli)Más fényben is értelmezhetõ a Mester e cselekedete. A lábuk megmosásával bizonyos értelemben a papi szolgálatra készítette fel a tanítványokat. Hiszen az apostolok lettek a pünkösdi Szent Szellem kiáradása után a „fõpapság”. A Tórában Áronnak és fiainak megparancsolja az Örökkévaló, hogy a szolgálat megkezdése elõtt tisztítsák meg magukat:

Midõn belépni készülnek a találkozás sátorába, mosdjanak meg vízzel, nehogy meghaljanak; vagy amikor odalépnek az oltárhoz, hogy szolgálatot teljesítsenek, hogy égõáldozatot mutassanak be az Örökkévalónak, akkor mossák meg kezüket és lábukat, nehogy meghaljanak és legyen ez nékik örök törvényül, neki is és ivadékainak is nemzedékeiken át.” (II. Móz. 30, 20-21 – Hertz vö. 30, 19)
A Messiás így bocsátotta útjára az új szövetség papjait.
A Széder dicséretek éneklésével végzõdik. A zsidóság nagy zarándok ünnepein (12)  a hagyomány elõírásai szerint elénekli a Hállél zsoltárokat. A Hállél zsoltárok közé tartozik a  113-118 és a 136. zsoltár. A héber Hállél szó dicséretet jelent. E szó jelenik meg dicséretekben, imádságokban gyakran használt Hallelujah-ban, ami annyit jelent „Dicsérjétek Jahvét!”.  A Hállél zsoltárokat az Örökkévaló imádata, magasztalása tölti ki. A 136. zsoltárban például 26-szor hangzik fel, hogy „örökkévaló az Õ kegyelme.” A pészah ünnepe dicséretekkel, e zsoltárokkal végzõdik (13), de elhangoznak még egyszerû, de mély tartalmú dalocskák és más énekek is.
Így válik érthetõvé, hogy miért dicséreteket énekelve fejezték be a vacsorát a tanítványok. „És dícséretet énekelvén, kimenének az olajfák hegyére.” (Mt. 26, 30 – Károli)„Milyen elgondolkodtató csupán néhány órával azelõtt, hogy Jézust elárulták és keresztre feszítették, tanítványaival együtt a 118. zsoltár szavait énekelte: „A kõ, amelyet az építõk megvetettek, szegletkõvé lett! Az Úrtól lett ez, csodálatos ez a mi szemeink elõtt! Ez a nap az, amelyet az Úr rendelt; örvendezzünk és vigadjunk ezen! Ó, Uram, segíts most; ó, Uram, adj most jó elõmenetelt! Áldott, aki jõ az Úrnak nevében; áldunk titeket, akik az Úr házából valók vagytok.” (22-26. vsz.)”  (14)
Ha átolvassuk a Máté evangéliumának viszonylag rövid leírását az utolsó vacsoráról, akkor szinte minden versben a Széder nyomaira bukkanunk, amit Jesua (Jézus) maradéktalanul megtartott. Jesuának (Jézusnak) így volt kedves a világ megváltását elhozó pészah, mert tudta, hogy a fenti hagyományok megtartásával Isten elõtt jár. Az Atyát tiszteli meg azzal, hogy az ünnep hagyományos elemeit megõrizve tesz újjá mindent.

Az utolsó vacsorán a Széder eseményei Máté evangéliuma (Mt 26, 20-30 – Csia) szerint:
20. Mikor aztán este lett, Jézus a tizenkét tanítvánnyal együtt asztalhoz dõlt. – jellegzetes testtartás a Széder
estén
23. Mire õ azt felelte: „Aki velem együtt mártotta kezét a tálba, az fog engem elárulni. – a falat bemártása sós vízbe az egyiptomi szenvedésre utal
26. Mialatt ettek, Jézus fogta a kenyeret, hálát adott, megtörte s ily szóval adta oda a tanítványoknak: „Fogjátok, egyétek, ez az én testem!” – tradicionális zsidó hálaadás, és áldásmondás – az afikomán megtörése
27. Aztán a poharat fogta kezébe, hálát adott, odaadta nekik, s ezt mondta: „Igyatok belõle mindnyájan! – a harmadik pohár felmutatása
29. De azt is mondom nektek, hogy mostantól fogva a szõlõnek ebbõl a termésébõl nem fogok inni addig a napig, melyen majd veletek együtt annak új termésébõl fogok inni Atyám királyságában.” – a negyedik (ötödik) pohár amely jelzi, hogy a pészah még nem teljesedett ki
30. Énekeltek s aztán kimentek az Olajfák hegyére. – Hállélt (dicséreteket) énekelve.

Az írás a pécsi Immánu-EL Közösségben készült

10  Akár a negyedik, akár az ötödik pohár az el nem fogyasztott, a szellemi mondanivaló ugyanaz. Mint fentebb olvasható, hogy a zsidó hagyományban a Széder este sokszínû, bár az alapvetõ tartalmai, szimbólumai ugyanazok. A zsidó szertartásokra nem jellemzõ a történelmi egyházakból ismert dogmatizmus, hogy szertartást csak egyféleképpen lehetséges, ahogy azt az egyházi felsõbbség elõírta. A zsidó rabbinikus gondolkozásban (így pl. a Talmudban is) jellegzetes a kérdések megvitatása, körüljárása. A rabbi kérdésre gyakran kérdéssel felel. A messiási Szédert is jellemzi azokon a pontokon a sokszínûség, ahol az Ige vagy a hagyomány nem ad egyértelmû útmutatást.
11  A negyedik pohárra a Talmud ezt az Igerészt vonatkoztatja: „És magamhoz (4) fogadlak (lákáchti) benneteket népül és Istenetek leszek…” (II. Móz. 6, 7 – Hertz). Ha ez volt az el nem fogyasztott pohár, a messiási Széderen ez ugyanúgy a Messiási Királyságra értelmezhetõ, ahol már Izrael egésze együtt lesz a felismert Messiással (Zak. 12), és ahol a Messiás Magához fogadja népét, és Istenük lesz. A negyedik poharat az elfogadás vagy a dicséret poharának nevezik.
12  Pészah, Sávuot, Szukkot
13  Az este folyamán korábban is elhangzik egy-egy Hállél zsoltár vagy részlete, de az este végén teljesedik ki az éneklés és a dicséret.
14  Kevin Howard – Marvin Rosenthal: Az Úr ünnepei, Új Spirit Könyvek, Budapest, 2010, 61. oldal

Felhasznált Bibliafordítások:
– Hertz Biblia (Mózes öt könyve és a haftarák);
– Csia Lajos Újszövetség fordítása (A puszta létnél többet);
– Károli Biblia;
– Kecskeméthy István Bibliafordítása;
– Complete Jewish Bible (David H. Stern).