Széder est – az utolsó vacsora 2. rész

A Széder este alatt négy pohár bort kell elfogyasztani. Részben e négy pohár adja meg a szertartás menetét. Mindegyik pohár egy „állomást” jelent a szertartásban. A poharak kiürítése elõtt a hagyomány szerint mindig áldást mondanak, hálát adnak az Örökkévalónak. Az elsõ poharat követõ kelyheknél ez a következõképpen hangzik: Baruch Atah Adonai Elohénu Melech háolám bori pri hágáfen. (Áldott vagy Te, Örökkévaló Istenünk, a Világ királya, aki a szõlõ gyümölcsét teremti.) Ahol Jesua (Jézus) az utolsó vacsorán poharat emel, ott rendre olvasható, hogy áldást is mondott (hálát is adott) elõtte: „Aztán fogta a poharat, hálát adott, odaadta nekik, s azok mindnyájan ittak belõle. „Ez az én vérem – mondta nekik –, a szövetség vére, mely sokakért ontatik ki.” (Mk 14, 23-24 – Csia)Minden bizonnyal ez a hálaadó áldás hangzott el a megváltás elõtti Széderen is, mert Jesua (Jézus) következõ mondatából (25. versben) kitûnik az áldás szófordulata: „Bizony azt mondom nektek, hogy nem iszom a szõlõtõkének gyümölcsébõl többé addig a napig; amíg az Isten királyságában újra nem ihatok belõle.” (Mk 14, 25 – Csia)

A Talmud (7) szerint a négy pohár a négy kifejezést jelenti, amelyet a Tóra Izrael kiszabadítására használ:
“Én vagyok az Örökkévaló és (1) kivezetlek (hocéti) benneteket Egyiptom szenvedései alól és (2) megmentelek (hicálti) titeket rabszolgaságukból és (3) megváltalak (gáálti) titeket kinyujtott karral és nagy ítéletekkel. És magamhoz (4) fogadlak (lákáchti) benneteket népül és Istenetek leszek…” (II. Móz. 6, 6-7 – Hertz)
Lukács evangéliumában követhetõ, hogy e tekintetben miként zajlott az utolsó vacsora. A Széder esten két pohár bort fogyasztanak el a vacsora elõtt, kettõt utána. A vacsora a központi eseménye az estének, hiszen az Örökkévaló parancsolata a megemlékezés mellett fõként a kovásztalan kenyér fogyasztása és a pászkabárány elfogyasztása volt.

A Lukács evangéliuma a 22. fejezet 17-18 versében így ír: „Azután a poharat fogta meg, és hálát adván így szólt: „Vegyétek ezt és osszátok el egymás között. Azt mondom ugyanis nektek, hogy mostantól fogva nem iszom a szõlõtõkének gyümölcsébõl…”(Lk. 22, 17-18 – Csia)
Az e versben említett pohár az elsõ vagy a második lehetett. A vacsora elfogyasztása elõtti poharak egyike. Ezt követte a vacsora, a kenyér megtörése, amelyben Adon Jesua (az Úr Jézus) a testét mutatta fel. „Ezután megfogta a kenyeret, hálát adott, megtörte s odaadta nekik ily szóval: „Ez az én testem, mely értetek adatik. Ezt tegyétek a rólam való megemlékezésül.” (Lk. 22, 19 – Csia)
A vacsora után a harmadik poharat a 20. vers említi: „Estebéd után éppen úgy fogta a poharat is, és ezt mondta: „Ez a pohár értetek ömlõ vérem által az új szövetség.” (Lk. 22, 20 – Csia)

A megváltás pohara a harmadik pohár, hiszen a Talmud erre a pohárra ezt az Igét vonatkoztatja: „…és (3) megváltalak (gáálti) titeket kinyujtott karral és nagy ítéletekkel.” (II. Móz. 6, 6 – Hertz)Ezt nevezi Pál a levelekben az áldás poharának: „Az áldás pohara, melyet megáldunk, nem a Krisztus vérének közössége-e, a kenyér, melyet megtörünk, nem a Krisztus testének közössége-e?” (1 Kor. 10,16 – Csia)

A Messiás az egyiptomi kivonulásra emlékezve emelte fel a megváltás poharát, és ebben adta meg az Úrvacsorát. Ebbe a kehelybe emelte bele az Õ kelyhét, ami már az Õ vérével volt tele. Ezzel Jesua Maga üzeni azt, hogy egy kehely van. Egy a megváltás. Õ az elõképben akar kiteljesedni, nem függetlenítette Magát ettõl, és nem is emelkedett fölé. Egy kehely van, egy ünnep, egy nép (Jn. 11, 52; 17, 11. 21-23), „…egy akol, és egy pásztor.” (Jn. 1, 16) Nincs értelme zsidó pészahról és keresztény húsvétról beszélni, hogy ha Jesua (Jézus) egy ünnepet ült meg, nem kettõt. Amit lehet látni a vacsora menetében a kelyhek kapcsán, az igaz a megtört kenyérre, maceszre (8) is. A Messiás teste, amit minden Úrvacsora alkalmával felmutatunk, valószínûleg a Széder esten „elkülönített” pászkának, az afikománnak felel meg.
A kovásztalan kenyér fogyasztása önmagában véve az Örökkévaló parancsolata, melyet Széder estén meg kell cselekedni: „És egyék a húst azon az estén tûzön sütve; kovásztalan kenyérrel…” (II. Móz 12, 8; vö. 12, 18) De az este folyamán van egy darab pászka, amit külön fogyasztanak el. Ezt a pászkát a kiadós vacsora elõtt félreteszik, és csak a vacsora után önmagában fogyasztják el. A Templom lerombolása utáni idõktõl fogva, amióta nem áldoznak bárányt, az afikomán jelképezi az áldozati húst. Ezt a maceszt (pászkát) tehát a bárány helyett fogyasztják el. El szokás rejteni ezt a pászkadarabot, és a gyerekek feladata, hogy megtalálják. Így ez az elrejtett pászka, mint ahogy a Jesua is rejtve van elõlünk mindaddig, amíg gyermeki lelkülettel nem keressük. Elfogyasztásával zárul az étkezés, ezután már nem esznek több ételt az estén.
Kevin Howard a következõ magyarázatot adja az afikomán jelentõségérõl, és helyérõl (9):
„Elõször is az afikomen szertartása Jézus idejében még nem volt szokás. Csak a késõbbiek során került be a Páskába. Az elsõ században a vacsora során elfogyasztott utolsó szilárd étel a bárány volt. A rabbinikus hagyomány is azt tartja, hogy mivel jelenleg az afikomen a bárányt jelképezi, ezért mindenkinek kötelezõ enni belõle.
Másodszor, régóta óriási vita dúl a rabbik között az afikomen szó jelentése kapcsán. A probléma igen összetett, mivel az afikomen szó egyszerûen nem létezik a héber nyelvben… Az egészben az a legelképesztõbb, hogy az afikomen az egyetlen görög szó (Jézus idejében a görög volt a világnyelv), amely a páskaszéder szókészletébe bekerült. Minden más héberül van. A keresett szavunk a görög ikneomai ige második aorisztosza. A jelentése hátborzongatóan izgalmas. Azt jelenti: eljöttem…
Egyenesen tragikus, hogy napjaink több millió zsidó otthonában világszerte a páskaszertartás leghomályosabb ceremóniája, az afikomen szolgáltatja az egész számára a legfõbb és legerõteljesebb jelentést. Az afikomen, az „eljöttem” évente arra emlékeztet, hogy a Messiás, az igazi pászkabárány már eljött.
Így azután évrõl évre vékony gyermekhangok töltik be az estét: „Miben különbözik ez az este?” Az afikomen bizonysága pedig válaszként ott visszhangzik a csendben: „Eljöttem.””

7  Rabbi Jochanán rabbi Banja nevében magyarázta úgy, hogy a négy pohár a megváltásra utaló négy kifejezés (II. Móz 6, 6-7).
8  A kovásztalan kenyér, a pászka héber neve a macesz.
9  Kevin Howard – Marvin Rosenthal: Az Úr ünnepei, Új Spirit Könyvek, Budapest, 2010, 62-64. oldal

…….folytatás következik !