Emléktábla-avatás és könyvbemutató

Emléktábla-avatás és könyvbemutató Sopronban a szeretet jegyében
2007. július 3.

„Egy közülük. Egy közülünk”

A Szép Sopronunk Kiadó az egykori Sopron vármegye történetét több kötetben dolgozta fel. Pollák Miksa: A zsidók története Sopronban a legrégibb idõktõl napjainkig (1896) címû mû fakszimile kiadása a sorozat tizedik köteteként jelent meg.

A könyv bemutatóját a szervezők ünnepélyes emléktábla (Kutas László munkája) avatással kapcsolták össze az egykori neológ zsinagóga helyén ( amely az 1945 márciusi bombázás idején elpusztult), megemlékezve Pollák Miksa történettudósról, a neológ zsinagóga első és utolsó rabbijáról.

 

Göncz József, a Szép Sopronunk Kiadó vezetőjének kezdeményezése nyomán a szeretet jegyében olyan példaértékű összefogás született az ügy érdekében, amely megmozdította az esemény támogatóit: Walter Dezső volt polgármestert, a jelenlegi városvezetést, a BW. Pannonia Med Hotelt, dr. Glatz Ferenc akadémikust, az MTA volt elnökét, valamint a Soproni Zsidó Hitközséget és a városban jelenlévő keresztény közösségeket.

Tovább olvasom →

Egykori SS-szel élt együtt…

Egy holokauszt túlélõ négy évig élt egy amerikai idõsek otthonában az egyik náci koncentrációs tábor őrével, írta szombaton a BBC internetes oldalán. Martin Hartmannt, az SS halálfejes osztagának tagját egy hónappal ezelõtt tiltották ki az Egyesült Államokból, miután egy nyomozás fényt derített múltjára.

Hartmann négy évvel ezelõtt költözött az Arizona államban található Leisure World nevû idõsek otthonába, egy holokauszt túlélõ mellé.

Az auschwitzi haláltáborból élve kiszabadult Nathan Gasch hamar rájött a férfi múltjára, amikor szobája falán meglátott egy róla készült képet, amelyen náci egyenruhában volt látható, de nem szólt a hatóságoknak.

Az Egyesült Államok igazságügyi minisztériumának háborús bûnösökkel foglalkozó osztálya azonban két éves nyomozást követõen fényt derített a férfi múltjára, és a héten kiutasították az országból.

A 88 éves egykori SS tag a múlt héten elismerte, hogy fegyveres õr volt a Sachsenhausen koncentrációs táborban, és ígéretet tett, hogy elhagyja az Egyesült Államokat, és soha többet nem tér vissza. A férfi Németországba utazott. Gasch szerint Hartmann valószínûleg tudta, hogy koncentrációs táborban volt, mert még mindig látni a karján a tetoválást.

Sopron, 2002. június 30.

2002. június 30-án a soproni zsidó temetõben megtartott gyászünnep kapcsán írt levelünk:

A Soproni Zsidó Hitközség részére
 
Tisztelt Címzett!

Tisztelettel adózva az áldozatok emlékének: gyász, fájdalom és szégyen van a szívünkben, amikor kegyelettel megemlékezünk arról az 1640 soproni mártírról, akiket 1944. és 1945. között elpusztítottak zsidóságuk miatt.

A sötétség hatalmának órái voltak ezek, de sajnos nem előzmények nélkül valók Sopron és Magyarország történelmének folyamán.

Megölte őket a gyűlölet, melynek forrását a múltban néhány korai egyházatya anti-judaizmusa, a középkor keresztes hadjárati és az antiszemitizmus európai térhódítása szolgáltatta.

Gyász, fájdalom és szégyen van a szívünkben, mert a szeretetet hirdető keresztény egyházak képviselői – tisztelet a kivételnek – vagy tévelyegve azonosultak az antiszemita eszmékkel, vagy hallgatásukkal bűnrészesekké váltak. Ezzel megcsúfolták az Örökkévalót és keresztény hitünket, s így közvetve halálát okozták 600 ezer zsidó honfitársunknak.

Tovább olvasom →

David H. Stern:Az evangélium zsidóságának helyreállítása – Részletek a 1. fejezetből

Transzkulturális judaizmus

A „nagy küldetési parancs”, amit Jesua (Jézus) adott, hogy az egyház tanítvánnyá tegyen minden népeket. Amikor a Messiás korai zsidó követõi elvitték az evangéliumot a pogányokhoz, szükségessé vált, hogy szétválasszák azt kulturális közegétõl annak érdekében, hogy lényegi üzenetét ne terhelje kulturális „csomag”, amely nem szükséges az üdvösséghez.
Jesua (Jézus) elsõ zsidó követõi számára traumatikus folyamat volt a felismerés, hogy a pogányoknak nem kell zsidókká válniuk, ha az üdvösséget keresik. Ez a folyamat Kéfá (Péter) látomásával, és Kornéliusz megtérésével kezdõdött.

A részleteket azonban Saul (Pál) dolgozta ki: az ember, akit Jesua (Jézus) a pogányokhoz küldött.Saul (Pál) akkor is jelen volt, amikor Jákov (Jakab) az elsõ Jeruzsálemi zsinat alkalmával bejelentette a döntést: a pogányoknak nem kell körülmetélkedniük, és nem kell megtartaniuk a Tórát (a törvényt) abban a formában, ahogyan az a kor tradicionális judaizmusának keretei között kifejlõdött. A hit közösségébe teljes értékû testvérként történõ befogadásnak velük szemben támasztott egyetlen követelményeként a négy micvá-nak (parancsolat) való engedelmességet szabták, amelyrõl a Cselekedetek 15,20-ban olvashatunk. …

Tovább olvasom →

Messiáshívő zsidók a XXI. Században

– a Román Ortodox Egyház Konzultációja –

Dobner Győző baptista lelkész beszámolója
Felsőszombatfalva / Sâmbǎtǎ de Sus 2006. okt.16-19.

Ez év nyarán meghívást kaptam Dr. Vasile Mihoc-tól, a Nagyszebeni Egyetem Újszövetség tanszékének professzorától, hogy vegyek részt e rendezvényen. Némileg korábban is ismert volt előttem a professzornak a romániai ortodoxiában kivívott tekintélye, ezért úgy ítéltem meg: a konzultáció nem lesz érdektelen. Ebben a várakozásomban nem kellett csalódnom, ezért úgy vélem, a következő tájékoztatás hasznos lesz az elhangzottakról.

A konferencián részt vevők döntő többsége a romániai ortodoxia köréből való volt, részben főpapok (két metroplolita és több püspök) lelkipásztorok, teológiai tanárok, rajtuk kívül a Oastea Domnului ortodox lelkiségi mozgalom vezető képviselői egyrészt, másrészt voltak messiási zsidó vezetők Izraelből, monseigneur Peter Hocken a római katolikus egyházból, Johannes Fichtenbauer fődiakónus, a bécsi bíboros személyes munkatársa, valamint osztrák hívők kb. 10 főből álló csoportja, két francia, két holland képviselő, egy főleg teológiai oktatókból álló csoport – (mintegy 14 személy) Oroszországból, az ukrán ortodox egyház egy püspöke, a kijevi népes messiási közösség (több mint 1000 tag) vezetője, a görög ortodox egyház képviselője, valamint velem érkezett a Dániel Felekezetközi Munkacsoport két munkatársa, és egy romániai magyar lelkész barátom. A tanácskozás helye a Felsőszombatfalva melletti ortodox kolostor illetve a kolostor területén felépült főiskolai oktatási központ a Fogarasi havasok lábánál.

Mielőtt összefoglalnám az ott elhangzottakat, fel kell idéznem egy, a 2006-os év elején tartott ismertető előadásomat a Towards Jerusalem Council 2-ról (TJC2 – fordítása: a Második Jeruzsálemi Tanács felé). A szervezet mintegy tízéves múltra tekint vissza. Bár vezetősége és tagjai a világ különböző országaiból valók, komoly elszánás és áldozatok árán nem jelentéktelen eredményről adhatnak számot megvalósítandó céljaikat illetően. A konzultáció előkészítői célul tűzték ki, hogy a megjelent ortodox vezetők első kézből kapjanak információt a TJC2 munkájáról, illetve az Izraelben élő messiási vezetők álláspontjáról.

Tovább olvasom →

dr. Munir Herzallah olvasói levele

2002-ig magam is egy kis dél-libanoni faluban laktam, Mardzsajun mellett, miként a többi síita – írja a Der Spiegelben olvasói levelében a libanoni dr. Munir Herzallah. Ahogy az izraeliek 2000-ben kivonultak tőlünk, megjelent a Hezbollah. Rakétákkal megtömött bunkereket építettek. A Hezbollahnak, az “Isten Pártjának” szociális tevékenysége abból állt, hogy a rakétabunkerek fölé egy iskolát és egy lakóházat húztak fel. Egy helyi sejk magyarázta mosolyogva, hogy a zsidók így is, úgy is vesztenek. A Hezbollah-rakétákat nyugodtan kilövik, és ha Izraelből visszalőnek és eltalálják a bunkert a világ közvéleménye elítéli majd őket, mivel polgári célpontot támadtak. A Hezbollahot a libanoni nép sorsa nem érdekli, élő pajzsként, propagandaeszközként használják őket. Alig merem leírni, de amíg ezek ott vannak, nem lesz se béke, se nyugalom..

2002-ig magam is egy kis dél-libanoni faluban laktam, Mardzsajun mellett, miként a többi síita – írja a Der Spiegelben olvasói levelében a libanoni dr. Munir Herzallah. Ahogy az izraeliek 2000-ben kivonultak tőlünk, megjelent a Hezbollah. Rakétákkal megtömött bunkereket építettek. A Hezbollahnak, az “Isten Pártjának” szociális tevékenysége abból állt, hogy a rakétabunkerek fölé egy iskolát és egy lakóházat húztak fel. Egy helyi sejk magyarázta mosolyogva, hogy a zsidók így is, úgy is vesztenek. A Hezbollah-rakétákat nyugodtan kilövik, és ha Izraelből visszalőnek és eltalálják a bunkert a világ közvéleménye elítéli majd őket, mivel polgári célpontot támadtak. A Hezbollahot a libanoni nép sorsa nem érdekli, élő pajzsként, propagandaeszközként használják őket. Alig merem leírni, de amíg ezek ott vannak, nem lesz se béke, se nyugalom..