A lengyel püspöki kar bűnnek nyilvánítja az antiszemitizmust

lengyel-püsüök-300x193A nem-keresztény vallásokkal való kapcsolatokról szóló vatikáni nyilatkozat 50. évfordulója alkalmából a lengyel püspöki kar kiadott egy az antiszemitizmust igen határozottan elítélő közleményt. Hasonló szellemben, mint az 1965 október 28-án  a II. vatikáni zsinat által kiadott Nostra aetate, azaz „Korunkban” történelmi nyilatkozat a katolikus egyház kapcsolatáról a nem keresztény vallásokkal, elítéli az antiszemitizmust és párbeszédre szólít fel. Akkor az összegyűlt püspökök közül a nyilatkozatot 2221-en támogatták és 88 szavazott ellene. A megértésre, az előítéletek és félreértések leküzdésére felszólító dokumentum új fejezetet nyitott az egyház és a zsidók kapcsolataiban, a zsidók és keresztények, mindenekelőtt a zsidók és a katolikusok közötti kiengesztelődési folyamat kezdetét fémjelezte”. Tovább olvasom →

David H. Stern: Szukkot – gyöngyszem a Jochanan (János) szerinti evangéliumból…

elet_vize_Az ünnep Hosáná Rábbá nevű napján pedig felállt Jesua (Jézus) és kiáltott, mondván: Ha valaki szomjúhozik, jöjjön énhozzám és igyék, Aki hisz énbennem, amint az Írás mondotta, élő vizek folyamai ömlenek annak belsejéből” (Jn 7,37).

Kommentár:

Az ünnep nagy és utolsó napján: Hosáná Rábbá, szó szerint: az utolsó napon, az Ünnep napján! A görög “megalé” szó a héber “rabba” szónak felel meg. Ez a szukkot (vagyis a /lomb-/Sátrak ünnepének) hetedik, utolsó napja, és egyben az ünnep csúcspontja is.

Az ünnep hét napján egy kohén (pap) vizet hozott a Siloah (Siloám) tavából egy arany korsóban, melyet a kohén ha gadol (főpap) az oltár tövében lévő medencébe öntött. Mindez az esőért mondott imát szimbolizálta, amelyet a következő napon (S ´mini Aceret) napján kezdtek el. De a vízhordás ceremóniája a Ruach HaKódes, vagyis a Szent Szellem Izraelre történő kiáradását is szimbolizálta. A rabbik ezt a szokást az Ézsaiás (Jesaja) 12,3-mal kapcsolták össze: “Örömmel merítetek az üdvösség kútforrásából”. Tovább olvasom →

A szukkot – és a nemzetek

etrog1I. Mióta Izrael néppé lett, a három legnagyobb ünnepe közül az egyik a szukkot (V Móz 16,16). Érdekes módon ezen az ünnepen befogadták azokat a keresőket is, akik a nemzetekből származtak. Ha az ünnep értelmét a Messiásban keressük, akkor az Írás alapján is egy olyan kép tárul elénk, hogy a szukkot elhozza majd Izrael és a nemzetek eddig sohasem látott egységét a Messiásban.

A szukkot kifejezés héberül (lomb)sátrakat jelent, és azokra a lombsátrakra utal a név, amikben a zsidók laktak, miután kivonultak Egyiptomból (III Móz 23,43). /A szukka a szó egyes száma, lombsátort jelent./ A sátrak ünnepe zárta be a mezőgazdasági évet, amikorra már minden termést, gyümölcsöt betakarítottak.

A Tóra pontosan előírta, hogy az ünnep napjain hány áldozatot kell bemutatni (IV Móz 29, 12-40). „Ezen az ünnepen több áldozatot mutattak be, mint bármely másik ünnepen, mivel ez a ’betakarítás ünnepe’ volt. Ekkor fejeződtek be az évi munkák a szőlőben, a szérűben és a présházban, és az ezzel járó örömet kifejezésre juttatták Istennek bemutatott bőséges áldozatok alakjában, aki bőkezűen áldotta meg kezük munkáját. Tovább olvasom →

Zsidó fiatalokat mentett meg Hebronban egy bátor palesztin férfi

P802795Csütörtökön este öt amerikai zsidó fiatal látogatott el Hebronba, a Máchpélá-barlang fölé emelt szenthelyre, ahol a hagyomány szerint az ősapák nyugodnak. Út közben autójukkal a palesztin városba tévedtek, ahol perceken belül felfedezték izraeli rendszámukat, és gyújtóbombát dobtak rá. Az öt fiatalember kimenekült az égő járműből. Ketten könnyebb égési sérüléseket szenvedtek.
Hamarosan arabok vették körül őket, “jahud, jahud” (zsidók, zsidók) kiáltásokkal. A fiúk szerencséjére egy palesztin, Fajjez Abu Hamdijja, akinek a háza előtt játszódott le az esemény, kivezette őket a tömegből, otthonába vitte őket és bezárta a ház kapuját. Tovább olvasom →

Három gyászhét és Tisá böáv תשעה באב

Tisha-BAv-Kotel-230x140Az év legszomorúbb és legtragikusabb napja az áv 9-i böjt, Tisá BeÁv. Idén 2015. július 25. (szombat) estétől július 26. (vasárnap) estéig tart. Ezen a böjt- és gyásznapon egyszerre emlékezünk az Első Jeruzsálemi Templom i. e. 586-ban történt lerombolására és a Második Templom megsemmisülésére, amely szerencsétlen történelmi egybeeséssel i. sz. 70-ben ugyanezen a napon történt. Az Első Templomot a babilóniaiak fosztották ki és égették porig, a Másodikat a rómaiak. A Templomnak, a nép vallási központjának lerombolása nemcsak a vallásra mért súlyos csapást, hanem az első – később a második – zsidó állam megszűnését is jelentette, és a zsidók kiűzetését saját országukból. Az ezt megelőző, úgy nevezett három hét egy félnapos böjttel kezdődik Támuz 17-én (idén július 5-én.).

A későbbi századok során többször is történtek Tisá BeÁvkor tragikus események a zsidó nép életében. Például ezen a napon verték le a rómaiak 133-ban a Bar Kochba lázadást. 1290-ben Angliából majd 1492-ben Spanyolországból űzték el a zsidókat Tisá BeÁv napján.

forrás: zsido.com