A soproni zsidóság ma békében és biztonságban él. – mondta beszédében Sándor Péter hitközségi elnök

A soproni zsidó temetőben, a mártírok emlékét őrző zarándok helyen rendezték meg a holokauszt soproni áldozatainak mártírünnepségét. A 68. évforduló alkalmával a zsidó temetőben tartott mártírünnepségen részt vettek a soproni keresztény egyházak is és több közéleti személyiséggel  együtt, jelen volt dr. Fodor Tamás polgármester is. A megemlékezésen, a Soproni Zsidó Hitközség elnöke, Sándor Péter köszöntötte az emlékezőket, első sorban is a holokauszt túlélőit, a hittestvéreit, a történelmi egyházak képviselőit és minden megjelentet, aki fontosnak tartotta részt venni a megemlékezésen.

68 évvel ezelőtt a Sopronból Auswitzba érkezett transzportból 1640-en haltak mártír halált, közöttük 400, tizenhat éven aluli gyermek. Az emlékezés és az emlékeztetés feladatát és szerepét hangsúlyozta Sándor Péter, hitközségi elnök beszédében.  A megemlékezés bevezetőjében elhangzott Radnóti-versre utalva párhuzamot vont a  hét évtizeddel ezelőtti eseményekkel, arra emlékeztetve, hogy akkor is hasonló módon kezdődött az az üldözés: a gyűlölet észrevétlenül lopózott a mindennapokba, ami tragédiába torkollott. Ma a zsidóság Sopronban békességben és biztonságban él, de Sándor Péter szerint a rendszerváltásnak lettek volna feladatai a zsidóság érdekében, mert Magyarországon két évtized sem volt elég ahhoz, hogy a zsidóság a társadalomban ne stigma legyen, hanem mint nép, vallás, kultúra legyen elfogadott.

Radnóti Zoltán rabbi Józsuénak a Mózestől kapott ígéretére alapozta beszédének üzenetetét. ,,Légy bátor és erős!” Több mint 3500 éve ez a jelszava a zsidóságnak, ami mindig is bátorítást, biztatást jelentett. A közösségük elleni támadások ellen kevesek a szóbeli deklarációk, sokkal többre, tettekre van szükség. A hithez, a gyökerekhez való hűség, a hagyományait megtartó és arra büszke közösség, az elveit tettekben is felvállaló közösség a válasz a jelenkori ordas eszmék ellen – fejtette ki beszédében a rabbi. Olyan közösségekre van szükség, amelynek tagjai aktívan élik meg zsidóságukat, olyan közösségekre, ahol ,,örömteli zsidóságukat” is megélik annak tagjai. A hagyományok ismerete és gyakorlása olyan érték, amellyel hidat lehet építeni a közösségek között. A soproni emlékhelyen az áldozatok nevét megjelenítő fal: a mi siratófalunk. A város szívének, lelkének jelentős része esett áldozatául a 44-45-ös törvényeknek, azoknak, amelyek tagadták mindazt, ami az emberi életben szép és jó, a munka szeretetét, a harmónia teremtő erejét, a szeretet, a szerelmet. A városból deportáltak nevei a mi lelkünk, a mi szívünk egy-egy darabja, ezért felelősséget is rónak a jelenkoriakra: a gyűlölködést, a kirekesztést nem szabad megengedni, azokat csírájukban kell elfojtani, megszüntetni; méltóaknak kell lennünk az ő áldozatukhoz. A mai magyarországi zsidó közösségek a szolidaritás, a tisztelet alapján együttműködnek minden olyan közösséggel, akikkel nemes célokat közösen szolgálva egy jobb és erősebb ország megvalósításáért tudnak dolgozni – fejtette ki a rabbi beszédében.

A rabbi beszéde, az ének után az áldozatok névsorát tartalmazó tábla előtt mondtak közösen imát, zsidók és keresztények, ahol a város polgármestere a tisztelet kavicsát is elhelyezte.

forrás:www.mazsihisz.hu és  www.sopron.hu