A peszáh Jézusban – a húsvét Jesuában 2.rész

A Bárány kiválasztása:

E hó tizedik napján vegyen magához minden férfi egy bárányt…” (II. Móz. 12,3 – Hertz Biblia )

„A sokaság pedig, mely részben elõtte ment, részben követte, ezt kiáltozta: „Hozsánna Dávid Fiának! Áldott, ki az Úr nevében jõ! Hozsánna a magasságokban!” (Mt. 21, 9 – Csia)

A Tóra parancsolata szerint Niszán (Abib) hónap 10. napján kellett kiválasztani a pészahi áldozati bárányt.
Az ünnepre készülõdést már a hónap elején elkezdi a zsidóság, de ez az elsõ,  konkrétan említett esemény, amit meg kell cselekedni az ünnep elõtt négy nappal.  A megváltás elõtti pészahon is kiválasztotta a Bárányt a nép. A Messiás Niszán hónap 10. napján érkezett meg Jeruzsálembe. A nép üdvrivalgással fogadta szamárháton érkezõ Megváltóját, és Dávid Fiaként áldotta (Mt. 21, 7-11). Az emberek nyilvánvalóvá tették kiáltásaikkal, hogy kiválasztották, megtalálták a Messiást, Istennek Bárányát, aki elveszi a világ bûneit. (Ján. 1, 29)

A Bárány kiválasztásával Jesua (Jézus) belépett a pészahi idõbe, aminek a következõ volt a kronológiai sorrendje Máté szerint:
Niszán hónap 10. napján – a Messiás bevonul Jeruzsálembe (Mt. 21, 1-16)
Azzal otthagyta õket, kiment a városból Betániába és ott szabad ég alatt töltötte az éjszakát. Reggel, mikor a városba felment…” (Mt. 21, 17-18a – Csia)
Niszán hónap 11. napján – visszatérve a városba tanít, „megmérettetik”, prófétál… (Mt. 21, 18b – 26, 1)
Tudjátok, hogy két nap múlva lesz a pászka ünnepe…” (Mt. 26, 2 – Csia)
Niszán hónap 12-13. napján – készülõdés a pészahra (Mt. 26, 2-19)
Niszán hónap 14. napján este – az utolsó vacsora (Mt. 26, 20-30)

A zsidóság a Teremtés könyvének megfelelõen megõrizte, hogy az esthajnalcsillagtól számítják a nap kezdetét (I. Móz. 1, 5,8,13 stb.). Este kezdõdik el a nap, és következõ este a hajnalcsillag feljöveteléig tart, illetve kezdõdik el az új nap. Ennek megfelelõen így alakultak a Messiás feltámadása elõtti pészah eseményei:


Bemerítõ János már a kezdetek kezdetén prófétikus módon szólt Jesuáról (Jézusról). Küldetésének lényegét ragadta meg: „Íme az Istennek Báránya, ki elveszi a világnak vétkeit.” (Jn 1, 29 – Csia) Az Újszövetség 23-szor nevezi Jesuát (Jézust) Báránynak. Legtöbbször azután találkozhatunk e Névvel, hogy áldozatul adta Magát. Ugyanis a Jelenések könyve ír többnyire úgy Jesuáról (Jézusról), mint megdicsõült Bárányról.

A kiválasztott Bárány hibátlanságának megvizsgálása:

Hibátlan, ép bárány, egyéves hím legyen az számotokra; akár a juhok, akár a kecskék közül vehetitek.” (II. Móz. 12,3 – Hertz Biblia )
Hanem drága véren, mint hibátlan és szeplõtlen bárányén, a Krisztusén.” (1 Pét. 1,19 – Károli)

A Tóra rendelkezései szerint a bárány kiválasztásánál meg kellett gyõzõdni arról, hogy megfelelõ lesz-e az áldozatra. A pészahi áldozatnak hibátlannak kellett lennie. Ezt a kritériumot Jesua (Jézus) szellemben töltötte be.
A jeruzsálemi bevonulása – kiválasztása után kísértõk jöttek, vizsgálgatták, próbáltak rajta hibát találni. (Mt. 21, 23)
Megvizsgálta a pészahi Bárányt az akkori idõk két nagy befolyásos csoportosulása: a farizeusok, és a szadduceusok.
Ekkor a farizeusok elmenvén, tanácsot tartának, hogy szóval ejtsék õt tõrbe. És elküldék hozzá tanítványaikat a Heródes pártiakkal…” (Mát. 22, 15-16 – Károli)

A farizeusok az adófizetéssel kapcsolatban akarták tõrbe csalni. Ha Jesua (Jézus) azt válaszolja, hogy császárnak kell adót fizetni, megbélyegezték volna azzal, hogy a császár híve, és a zsidó nép ellensége. Ha ellenkezõ választ ad, miszerint nem kell a császárnak adót fizetni, a Heródes pártiak elõtt azonnal lázadással vádolhatták volna. De Jesua (Jézus) bölcsessége megszégyenítette õket. (Mt. 22, 15-22)„Ugyanazon a napon menének hozzá a sadduczeusok…” (Mt. 22, 23 – Károli)
A szadduceusok tagadták a feltámadást. De úgy tették fel a kérdésüket, mintha elismernék a halottak feltámadását. Jézus a konkrétan feltett kérdésüket megválaszolta, hogy melyik férjé lesz egy hétszer házasodott asszony. De leleplezve valódi szándékukat azt is elmondta, hogy Isten az élõk Istene, és feltámadnak a halottak. (Mt. 22, 23-33)   „A farizeusok pedig, hallván, hogy a sadduczeusokat elnémította vala, egybegyûlének; És megkérdé õt közülök egy törvénytudó, kisértvén õt…” (Mát. 22, 34-35 – Károli) Jesua (Jézus) nem csupán elhárította a támadásokat, hanem leleplezõ, megsemmisítõ válaszokat ad. Végül nem találnak hiányosságot Benne:
Ám senki egyetlen szóval sem volt képes neki felelni, s attól a naptól fogva többé kérdéssel sem mert senki fordulni hozzá.” (Mt. 22, 46 – Csia)Ítélet az írástudók felett
Jeremiás próféta mondja:
Hogyan mondhatjátok: Bölcsek vagyunk, és az Úr törvénye nálunk van? Bizony ímé hazugságra munkál az írástudók hazug tolla! Megszégyenülnek a bölcsek, megrémülnek és megfogattatnak! Ímé, megvetették az Úr szavát; micsoda bölcsességök van tehát nékik?” (Jer. 8, 8-9 – Károli)Jézus bevégezve a vitát az írástudókkal, ítéletet mond felettük. Ezzel zárja le a feléjük való szolgálatát. Ezt írja le a Máté evangéliumának 23. fejezete. A Bárány a vádlók elõtt, a szanhedrin elõtt már nem nyitja meg száját.

A Ház megtisztítása:

de már az elsõ napra takarítsatok ki minden kovászt házatokból…“ (II. Móz. 12, 15 – Hertz)
ne legyen látható se kovászos kenyér, sem pedig kovász egész határodban.” (II. Móz. 13, 7 – Hertz)
Jézus aztán bement a templomba s kiûzte onnan mindazokat, akik a templomban adtak és vettek, a pénzváltók asztalait felforgatta, úgyszintén a galambárusok székeit.” (Mt 21, 12 – Csia)

A Tóra elrendelte a nép számára, hogy tisztítsa meg a házakat minden kovászos ételtõl. A kovászos ételt héberül hámecnek (5) hívják. Ettõl minden áron meg kellett szabadulni az ünnep elõtt. Ha túl sok volt a hámec a házban, (mert pl. ezzel kereskedtek stb.), akkor eladták, ha kevesebb, akkor egyszerûen mindent elajándékoztak, vagy kidobtak. A hagyomány odáig elmegy, hogy ebben az idõszakban külön pészahi edényeket használtak, mert a kovászossal érintkezõ edény nem volt alkalmas. Ha erre külön edény nem volt, akkor a máskor használtakat kellett kóserrá tenni, kaserolni. A máskor használatos tûzhely sütõit, égõit is meg kellett tisztítani, hogy nem csak ne legyen kovászos a házban, de azzal korábban érintkezett tárgy, felület se szennyezze be az ünnep szentségét. A Máté evangélium szerint a Messiás is felkészült az ünnepre azzal, hogy ekkor tisztította ki a Házat, a jeruzsálemi Templomot. Minden nem oda valót, „kovászosat” kiûzött, kihajtott belõle. Nem tûrte meg a kovászt halála elõtt a Házban. „…és ezt mondta: „Meg van írva: Házamat imádság házának fogják hívni. Ám ti azt latrok barlangjává teszitek.” (Mt 21, 13 – Csia)
5.A kovászos, hámec minden olyan étel, amely az öt fõ gabonából (búza, árpa, rozs tönköly, zab) készült és folyamatosan legalább 18 percig vízzel volt érintkezésben

…..folytatás következik !