A lengyel püspöki kar bűnnek nyilvánítja az antiszemitizmust

lengyel-püsüök-300x193A nem-keresztény vallásokkal való kapcsolatokról szóló vatikáni nyilatkozat 50. évfordulója alkalmából a lengyel püspöki kar kiadott egy az antiszemitizmust igen határozottan elítélő közleményt. Hasonló szellemben, mint az 1965 október 28-án  a II. vatikáni zsinat által kiadott Nostra aetate, azaz „Korunkban” történelmi nyilatkozat a katolikus egyház kapcsolatáról a nem keresztény vallásokkal, elítéli az antiszemitizmust és párbeszédre szólít fel. Akkor az összegyűlt püspökök közül a nyilatkozatot 2221-en támogatták és 88 szavazott ellene. A megértésre, az előítéletek és félreértések leküzdésére felszólító dokumentum új fejezetet nyitott az egyház és a zsidók kapcsolataiban, a zsidók és keresztények, mindenekelőtt a zsidók és a katolikusok közötti kiengesztelődési folyamat kezdetét fémjelezte”.

Most, 50 évvel később Stanislaw Gądecki érsek (képünkön) a lengyel püspökség vezetője „Zsidók és keresztények közös szellemi öröksége” című pásztori levelében azt hangsúlyozza „az antiszemitizmus és az antijudaizmus bűn a szomszédság szeretetének törvénye ellen.

A levél azt is megjegyzi, hogy az egyház évente megrendez egy ‘Day of Judaism’, azaz zsidóság napja elnevezésűeseményt, kijelentve, hogy a “Keresztény-Zsidó Párbeszéd nem kezelhető többé egy lelkes kis csoport ‘vallásos hobbijaként’, hanem egyre inkább a mainstream pásztori munka részévé kell válnia.” A lengyel klérus azt is elismerte, hogy a náci Németország által kidolgozott holokauszt – melynek megvalósításában az elfoglalt lengyel területeken is széles körben részt vettek -, a keresztények körében többnyire teljes közömbösségre talált. A püspök szerint pedig „ha keresztények és zsidók gyakorolták volna a múltban a vallási testvériességet, több zsidó talált volna segítséget és támogatást a keresztények részéről.” Hozzátette, az is igaz, hogy a nácik által elfoglalt országokban az életükkel játszottak a segítők, hiszen halálbüntetés várt azokra, akik a zsidóknak menedéket adtak. A levél megjegyzi “Az országunk legtöbb helyén ma már nem élnek zsidók, csak vallásuk, kultúrájuk nyomát hagyták itt, gyakran elhanyagolt temetőkben

A hit kötelez a szomszédok szeretetére, és a vallási kötödésre idősebb testvéreinkhez, illetve arra, hogy megbecsüljük azokat a helyeket, amelyek tanúi voltak a zsidók több évszázados jelenlétének Lengyelországban, e soknemzetű, sokvallású országban.”

A dokumentum részletesen megemlékezik a római katolikus egyház régebbi tagjainak, például II. János Pál pápának az erőfeszítéseiről. Ő volt az első pápa, aki zsinagógába látogatott, és elkötelezett volt a zsidókkal folytatott párbeszéd iránt. Jelentős mérföldkő volt még a bevezetőnkben említett ‘Nostra aetate’ kiáltvány, melyet a II. Vatikáni Tanács szövegezett meg VI. Pál pápa vezetésével, és mely az első áttörés volt a nem-keresztény vallások irányába. A kommunizmus ideje alatt a holokauszttal kapcsolatos diskurzusokat Lengyelországban széleskörűen befagyasztották. Ugyanakkor a kormány vezette anticionista kampány 1968-ban sok ezer holokausztot túlélt lengyel zsidót kényszerített emigrációba. Ezt követően a zsidó téma tabunak számított a hivatalos lengyel kultúrában, egészen az 1980-as évekig. A lengyel zsidók háború alatti szenvedéseinek története a múlt évben került legerőteljesebben a figyelem középpontjába, Jan Gross „Szomszédok” című könyvével, mely egy széles körben elfeledett (vagy elfeledni akart) zsidók elleni népirtásról szól az észak-lengyelországi Jedwabne városkában. Az ilyen történetek mind a mai napig fokozottan megosztják és felkavarják a lengyel közvéleményt.

forrás: www.tev.hu