Dr. Dan Juster Messianic Judaism – részletek. A tanulmány teljes magyar nyelvű szövege kiadás előtt áll.

Olyan zsidókból áll ez a mozgalom, akik zsidóként élik ezt a hitet, és nem akarnak a nem-zsidó identitású kereszténység közé asszimilálódni. Ebből az is kiderül, hogy a messiási zsidók kihívást állítanak az elfogadott zsidó-keresztény konszenzus elé, miszerint a zsidó, aki hitre jut Jézusban, már nem zsidó többé, hanem helyette keresztény lesz. A messiási zsidók ma ugyanazt a státuszt keresik, amit a Jézusban hívő zsidók első nemzedéke élvezett, akik teljes értékű zsidókként fejezték ki hitüket, és akiknek hite Jesuában semmiben sem kompromittálta a választott néphez való tartozásukat. A messiási zsidó mozgalom erősödésével számos zsidó, aki valamilyen (többnyire protestáns) gyülekezethez tartozik, elfogadta a „messiási” jelzőt. Ez igaz sokakra, akik a „Zsidók Jézusért” (Jews for Jesus), erősen evangelizáló csoporthoz csatlakoztak. Ennek ellenére a kifejezés: „Messiási zsidó” elsősorban azokat írja le, akik kifejezetten zsidóként élik meg hitüket, szemben a „héber-keresztényekkel”, amely kifejezés olyan zsidókat ír le, akik valamilyen protestáns közösségen belül élnek.

A szó szoros értelmében tehát a messiási zsidó mozgalom zsidó identitású gyülekezetek létrejöttével jellemezhető. Bár kis számban léteznek olyan messiási zsidó közösségek, amelyek egy protestáns „anya-gyülekezethez” tartoznak (ld. később megjegyzéseket), a messiási zsidók számára nagyon fontos, hogy ne legyenek nem-zsidó irányítás (kontroll) alatt. Általában összefüggést látnak Jeruzsálemnek az 1967-ben izraeli ellenőrzés alá kerülése és a messiási zsidó mozgalom szellemi autonómiája között, hiszen modern mozgalomként ez idő tájt kezdett növekedni.

A messiási zsidó gyülekezetek arra törekednek, hogy a Jesuába, mint Izrael Messiásába vetett hitet hirdessék, de zsidó fogalmakban, és olyan istentiszteleti formákban és közösségi életformában, amelyeket a zsidó Írások formálnak. Ide tartozik az is, hogy istentiszteleti összejöveteleiket a zsidó sábát napján tartják, akár péntek este, akár szombaton nap közben, és ünneplik és tisztelik a Bibliában leírt zsidó ünnepeket. Úgy tekintenek ezekre az ünnepekre, mint amik Jesuában beteljesedtek, és gyakran utalnak ezen ünnepek eszkatologikus jelentőségére.

Véleményem szerint – Bolgár György újságíró, író, költő, a Klubrádió Megbeszéljük műsorának szerkesztője

A libanoni háború, akármi lesz is a vége, egyetlen félnek kedvez: a Hezbollahnak. Annak a síita terror- vagy/és fegyveres szervezetnek, amely az elmúlt években berendezkedett Libanon déli részén, és onnan provokálta Izraelt.Ha az izraeli hadsereg folytatja a bombázásokat, akkor a Hezbollah és támogatói tovább kürtölhetik világgá, hogy az igazi terroristák az izraeliek, hiszen lám, mennyi civil áldozata van az izraeli támadásoknak. Ha az izraeli katonák újból elfoglalják Dél-Libanont, akkor ők lesznek az agresszorok, és egy pillanatra sem fogják őket nyugton hagyni. Ha pedig Izrael visszavonul, akkor a Hezbollah egyenesen győzelmet hirdethet. Az nyilvánvaló, hogy Izrael nem sokáig tűrhette azt, ami a határai mentén folyt. Nevezetesen a Hezbollah kisebb-nagyobb katonai akcióit és erőteljes fölfegyverkezését. Annak a 12 ezer rakétának ugyanis, amelyet Libanonba telepítettek és amelyből több ezret már ki is lőttek izraeli városokra, nem védelmi célja volt, hiszen Izraelnek nincs semmiféle területi követelése Libanonnal szemben. Kétségtelenül lehetett volna tétlenül várni, vagy egy-két kisebb visszacsapással válaszolni az izraeli katonák elrablására, de nyilvánvaló, hogy a Hezbollah, iráni támogatással Izraelt akarta fenyegetni. Tehát az a célja a Libanon ellen indított, értelmetlennek látszó izraeli háborúnak, hogy a terrorszervezetet kiszorítsák a határ menti területekről. Hogy ez sikerülni fog-e, és ha igen, elképzelhető-e, hogy utána ENSZ-haderők tartsák távol Izraeltől a síita fegyvereseket, az viszont kétséges. De még ha sikerülne is, néhány év múlva a Hezbollah minden bizonnyal olyan rakétákat is kap Irántól, amelyek könnyedén átrepülnék a békefenntartókat, és Tel-Avivban vagy Jeruzsálemben landolnának. A logikus céllal indított védelmi háború legföljebb ideiglenes békét hozhat Izrael számára. Épp ezért az a kérdés, lehetséges-e tartós megállapodás Libanonnal, a Hezbollahhal, a mögötte álló Iránnal, és persze a palesztinokkal. És a szomorú válasz az, hogy minden jel szerint ebben a történelmi pillanatban nem. Aminek azonban csak a látszólagos oka az, hogy Izrael kisebb területről volna hajlandó lemondani a palesztinok javára, mint amekkorát azok szeretnének megszerezni egy majdani palesztin államnak. Erről előbb-utóbb meg lehetne egyezni, ám Irán, valamint a palesztin és az iszlám szélsőségesek jelenleg nem a békében, hanem az előrenyomulásban érdekeltek.Egyelőre ugyanis a nemzetközi fejlemények nekik kedveznek. Az iraki kudarc nyilvánvalóvá tette, hogy a világ legerősebb hatalma nem képes kierőszakolni normális politikai fordulatot még egy közepes nagyságú és elmaradott országban sem, így a meghatározó közel-keleti szerepre törekvő Irán bátran építgetheti tovább atombombáját Amerika, sőt, az egész világ figyelmeztetései ellenére. Nincs katonai megoldás, mert Irán, a Hezbollah és a palesztin Hamasz mögé sikerült felsorakoztatni a nyugati civilizáció elleni „szent háború” gyilkos és öngyilkos fundamentalistáit. Ebben a helyzetben azonban világossá kell tenni, hogy Európának és Magyarországnak mik az érdekei, még akkor is, ha az izraeli bombatámadások nyomán ártatlan civilek is meghalnak. A végső érdek természetesen a béke a Közel-Keleten, a közvetlen pedig az, hogy Izrael megvédhesse magát, ne szoruljon a tengerbe, ahová pedig a szélsőségesek legszívesebben belefojtanák. Ha Izrael és mögötte a sok világpolitikai hibát is elkövető Egyesült Államok kénytelen lenne föltenni a kezét, a világ sokkal veszélyesebb, kaotikusabb hellyé válna, mint amilyen ma. Pedig ma sem akármilyen.

2006.08.10

Forrás: Metró újság