Skip to content

Bűnbánati nyilatkozatok

Portugália, Lisszabon Béke-konferencia Lisszabonban, mely a Katolikus Egyház bocsánatával végzõdött a portugál zsidó közösség elõtt.

Bulletin-00-0354
Mika Palo Lisszabon, 2000. September 29(ENI)
Portugália Római Katolikus egyházfõje nyilvános bocsánatkérõ nyilatkozatot bocsátott ki a helyi zsidó közösség vezetõinek azokért a szenvedésekért, amelyeket a Katolikus Egyház mért rájuk a 16. században azzal, hogy az inkvizíciót támogatta, számtalan zsidót számûzött Portugáliából, vagy õket a keresztény hitre való áttérésre kényszerítette.

Ezen a nemzetközi vallásos összejövetelen, amelynek a “Béke óceánjai” nevû szervezett adott otthont a portugál fõvárosban, Lisszabonban, szeptember 26-án, Dom José Policarpo, Lisszabon Katolikus Pátriarkája kifejezte sajnálatát a portugál zsidó közösség számára.

Tovább olvasom

A keresztény bűnbánat lépcsőfokai

Ezen az estén központi gondolatunk a “Mit cselekedtél? A te testvérednek vére hozzám kiált a földről” bibliai idézettel összegezhető. Előadónk, Dr. Peter Hocken,

*** Magam is nagy várakozással és feszültséggel vagyok, hogy meghallgassam, amit megoszt velünk a bűnbánatról az antiszemitizmus felett, a teológiai antiszemitizmus (antijudaizmus) felett, illetve a bűnbánatról, amire azért kell eljutnia a kereszténységnek, mert elnyomta a Jézusban hitre jutott zsidók zsidó identitását a történelem során.

Szeretettel és tisztelettel köszöntöm Peter Hockent is, aki elfogadta meghívásunkat. Hadd áruljam el, hogy alig egy hete még kórházban volt, mégis vállalta, hogy megtartja előadását. Mi ezt nagyra értékeljük, Isten pedig megjutalmazza érte.

***

Peter Hocken:

A bűnbánat és a kiengesztelődés kérdéséről szeretnék beszélni. A keresztények/keresztyének: egyházaink bűnbánatáról, a zsidó nép ellen elkövetett bűnök miatt. A zsidók és a nemzetek közötti kiengesztelődésről, amelyhez ez a bűnbánat vezet. E kiengesztelődés a gyakorlatban több szinten is megtermi gyümölcsét.

Tovább olvasom

Sopron, 2002. június 30.

2002. június 30-án a soproni zsidó temetõben megtartott gyászünnep kapcsán írt levelünk:

A Soproni Zsidó Hitközség részére
 
Tisztelt Címzett!

Tisztelettel adózva az áldozatok emlékének: gyász, fájdalom és szégyen van a szívünkben, amikor kegyelettel megemlékezünk arról az 1640 soproni mártírról, akiket 1944. és 1945. között elpusztítottak zsidóságuk miatt.

A sötétség hatalmának órái voltak ezek, de sajnos nem előzmények nélkül valók Sopron és Magyarország történelmének folyamán.

Megölte őket a gyűlölet, melynek forrását a múltban néhány korai egyházatya anti-judaizmusa, a középkor keresztes hadjárati és az antiszemitizmus európai térhódítása szolgáltatta.

Gyász, fájdalom és szégyen van a szívünkben, mert a szeretetet hirdető keresztény egyházak képviselői – tisztelet a kivételnek – vagy tévelyegve azonosultak az antiszemita eszmékkel, vagy hallgatásukkal bűnrészesekké váltak. Ezzel megcsúfolták az Örökkévalót és keresztény hitünket, s így közvetve halálát okozták 600 ezer zsidó honfitársunknak.

Tovább olvasom

Angol egyházi fellépés az antiszemitizmus ellen

Január 27. 12:41

Példátlanul erõteljes közös nyilatkozatban emelték fel szavukat az antiszemitizmus bûnének terjedése ellen anglikán, katolikus és zsidó egyházi fõméltóságok, akik szerint a zsidók üldözése “szennyfolt” Európa történelmén.

A nyilatkozatot a holokauszt keddi emléknapján tette közzé a The Timesban Rowan Williams, Canterbury érseke, az anglikán egyház elsõ számú vallási vezetõje, Cormac Murphy-O´Connor bíboros, Westminster érseke, az angol-walesi katolikus egyház fõméltósága és Jonathan Sacks brit fõrabbi.

A három vallási vezető – az 1942 óta létező brit Keresztény-Zsidó Tanács társelnökei – szerint minden kormány, így az izraeli bírálata is törvényes eleme a demokratikus véleménynyilvánításnak. Ez azonban nem terjedhet ki Izrael létjogosultságának megkérdőjelezésére, és nem adhat jogalapot zsidó emberek elleni támadásokra.

A közös nyilatkozat szerint az antiszemitizmus mint jelenség ismét feléledőben van a világ sok pontján, terjed a gyűlöletre uszítás, és növekszik a zsidók elleni atrocitások száma. A három vezető egyházi személyiség szerint Nagy-Britannia kevésbé érintett a jelenségtől, mint sok más ország, de egyáltalán nem tekinthető immunisnak vele szemben.

Tovább olvasom

Avner Boskey: Az eggyé lett új ember

Avner Boskey: Az eggyé lett új ember: zsidók és nem zsidók egymás iránti szeretete a Messiásban.

Miskolc, 2004. május 30. A jegyzetek az alkalmon készült CD-hangfelvétel alapján készültek. (A CD a Dániel csoport e-mail-jén vagy telefonszámán megrendelhető)

„2000 évvel ezelőtt Izrael volt az egyetlen népcsoport, aki megértette az Evangéliumot. Ma az egész világra eljutott az Örömhír, de a világ népei nagyjából elfelejtették, hogy ez a zsidó nép által került el hozzájuk. A történelem iróniáján keresztül ma unikumnak számít, ha egy zsidó beszél Jézusról. Az egyház történelme pedig tragikus módon olyan képet fest, mint amikor egy medve „táncol” egy nyúllal, ami még akkor is félelmetes a nyúl számára, ha a medve jókedvű. Sajnos a keresztények nagy része nem imádkozik ezekért a dolgokért, pedig ha igazán ébredést szeretnénk városainkban, országainkban, ezekért a kérdésekért kellene imádkoznunk.

A történelem azt mutatja számunkra, hogy a keresztény egyház hitéletének szerves részévé vált a zsidóság elvetése. Ezt igazolja a keresztény egyház szomorú történelme. A kereszténység „nemzeti öngyilkosságra” kényszerítette azokat a zsidókat, akik hinni akartak Jézusban, hiszen meg kellett tagadniuk mindent, ami népükhöz kapcsolta őket, ha hinni akartak!

De hogyan is élhet együtt zsidó és nem zsidó egyetlen testen belül, hiszen annyira különbözőek? Ám ugyanezen az alapon hogyan élhet együtt férfi és nő a házasságban, hiszen ők is annyira különbözőek? Milyen az „egy új ember” (Ef.2,16).

Tovább olvasom

A magyar protestánsok történelmi sebei

Fogarasi Gábor

Előadása 2006. Január 7-én hangzott el a Bárka baptista gyülekezetben.

Ahhoz, hogy értsük a magyarországi protestáns egyházak mai viszonyát a római katolikus egyházhoz, számba kell vennünk az elmúlt évszázadok, nagy mély sebeket okozó eseményeit. Ezek az események, történések, megaláztatások még ma is ott élnek a protestáns emberek tudatában. Magyarországon a két közösség viszonyában tehát nem csupán teológiai, bibliamagyarázati különbségek emelnek falat, hanem az a rengeteg sérelem, megaláztatás, amelyen a hazai protestantizmusnak, a római katolikus egyház és a bécsi császári udvar aktív, egymást támogató tevékenysége miatt keresztül kellett mennie. Két tényt kell közölnünk a legelején. Az 1600 évek elején a magyar lakosság több mint 90% a reformáció valamely irányához tartozott, amelyhez szabad és személyes döntés utján csatlakozott.

Magyarországon teljes vallásszabadság csak az 1990. évi rendszerváltást követően van.

A protestáns egyháznak, majdnem 400 éven keresztül kellett hol véresebb, hol szelídebb, de ugyanolyan rendszerezett üldözéseket, zaklatásokat eltűrnie.

Mivel nem szeretném, hogy egyoldalú legyen a mondandóm, megemlítem azt az általam ismert, egyetlen komoly bűnt, amit, magukat protestánsnak való katonák követtek el három katolikus pap ellen, akiket a katolikus egyház mártíroknak, boldogoknak tart, és szobraik az esztergomi bazilikában megtalálhatóak. ők a kassai mártírok, akiket a Kassára betörő protestáns hajdúk/katonák, iszonytató kínok között öltek meg.

Tovább olvasom
Back To Top